Na és akkor a jó, hogy arról is essék szó: van szép kis gyökeres fenyőnk, sk szaloncukor, ami apuka csinált, sk mézeskalács,szintén, ezek a díszek a fánk, Pipi nagyon örült mindennek, a fának; a lopkodható szaloncukornak; a díszítésnek és hát persze az ajándékoknak.
Megkaptm életem első szakácskönyvét, igen, sejtettem, h DolceVita-Kriszta könyve lesz, borzasztóan örültem neki, mert kb. ez a nekem való, egyszerű, olasz kaják. Apuka biztos volt benne, hogy szintén ezt kapja, de cseleztem, ő bőven a haladó szint felett jár, Chili&Vanília lett, bár kacérkodtam Gordon Ramsey-kkel is, hát most így alakult.
Azért kíváncsi vagyok, jövőre hogy reagál Pip, most még olyan halovány fogalma van csak, nem sikerült megbeszélnünk nagycsaládon belül, ki hozza az ajándékot, a fáktól elalél és gyönyörködik, imádja, na. Legnagyobb döbbenetünkre magától elkezdett ajándékokat csomagolni: hol a nagymamájának, hol az apjának és boldogan vitte őket. Tiszta döbbenet, persze értem én, hogy másol, tanul, de akkor is. Csomó mindent meg nem másol.
Na meg arra is, milyen lenne egy tök saját szenteste. Olyan még sosem volt.
Azt hiszem, eléggé félreérthető volt az előző írás, főleg általánosságokban értettem az egészet. Azt utálom, hogy már november elején mindenhonnan ez ömlik, ennek ellenére (vagy nem is ellenére) persze 23-án rohangálok a Mamuszba, ahol nem akarnak 4 papírszatyrot adni az egyik méregdrága boltban, pénzért, mert már alig van és hát nekik annyira nem mindegy nyilván, ki veszi meg ezeket. Utálom, hogy fellöknek, pasik(!), egy mukkot nem szólnak. Utálom, hogy szabadságokkal kell bajlódni, mert ilyenkor mindent ki kell írni, ha valós, ha nem. Utálom, hogy túl van bonyolítva. Sajnálom, hogy sok szempontból kényszeres az ajándékozás. Lehetne egyszerű is. Na, hát csak ennyi.
2009. dec. 28.
2009. dec. 27.
Karácsony, miegymás
Hű, na remélem, lesz ennél jobb is. Persze sok jó volt benne, de sajnos idén rengeteg rémség is. Kívánom, hogy ennél mindig csak jobb legyen, mindenkinek. No majd írok még remélhetőleg többet is meg gyakrabban is, de ez a nyomorodék december rohanós-senyvedős, na. Biztos másoknak is. És akkor most kimondom, lehet kövezni, de én asszem, nem csípem a karácsony körüli felhajtást, hogy idegbeteg, beteg, irracionális, nagyzoló, kényszeres és kötelező. Maga az ünnep, hogy kicsit legyünk együtt, nyugodjunk le az év végére, keressünk kedves dolgokat egymásnak ajándékba, az tök jó. Na de így önmagában, nemtom, én ilyet nem látok. Na ennyit erről, asszem, valami miegymás inkább... Igen, zenécske.
2009. dec. 10.
2009. dec. 7.
Rohanás egy, rohanás kettő
A gyár mellett van egy nagyon jó kávézó,(most jut eszembe, hogy a régi gyár mellett van egy ugyanilyen kávézó, így akkor ez már franchise vagy mi), ha tehetem, ott tejeskávézom, mert a nagy mai magyar átlagnál fényévekkel jobban csinálják, sőt, időnként egy rendes olasz tejeskávéra is emlékeztet (mondjuk büntetőpont, hogy habbal csinálják és így sok év után is hiába szólok, előfordul, hogy habosat kapok mégis). A minap láttam egy névjegykáryta nagyságú cetlit, ami röviden azt fejti ki, hogy ha nagyon sietnél reggel, de azért kéne a szokásos kávéd, akkor tessék, hívd ezt a számot, rendelj és mire odaérsz, vár a jól megszokott kávéd és már szaladhatsz is tovább.
Úgy két nap múlva szaladtam hazafelé rémes ügyintézések után, anyukám vigyázott Kispipire, már majdnem dél volt és én ebédet ígértem. A Lukácsnál van is egy hangulatos kifőzde, tűrhető kajával, mondom, hurrá, akkor innen szerzek ennivalót. Persze, hogy zárva, hiába van kiírva, hogy mikor nyit, 10 perccel az állítólagos nyitás után minden sötét, sehol senki. Na bravo, de sebaj, mert itt a másik, a Frici papa, ahová még soha nem tettem be a lábam, de akkokr majd most. Bemegyek, kellemes, kockásterítős hely, 3 asztalnál ülnek, 2 törzsvendég (összetéveszthetetlen a pincérnők hangjának ellágyulása, ha törzsvendéghez szólnak). Kérdem a pénztárost, lehet-e elvinni, nagyon nem akar velem beszélni, de azért kedvesen kér, üljek le. Mennek a percek, semmi nem történik, újra odamegyek megkérdezni, hogy akkor most itt mi is van. Pénztárosnéni pénzt számol, szinte felhorkant és nagyon neheztel, hogy nem hagyom számolni. Pedig csak azt kérdeztem, mennyi ideig kell várnom. Elhajt a fenébe, hogy üljek vissza és várjak, mindjárt jönnek kiszolgálni. Visszaülök, mint a jógyerekek, de azért hangosan morgok, hogy jóvan, nem kell így leharapni a fejem és egyébként vásárló volnék, itt hagynám a pénzem, lehet velem normálisan is beszélni. Megsemmisülten leülök, nem igaz, hogy nem hagytam itt ezt a helyet, s még majdnem én kérek elnézést... Törzsvendég 1. kicsit rosszallóan néz rám, hogy is jövök én ahhoz, hogy megzavarjam az ebédjét, zavaromban a karácsonyi menü lapját olvasgatom és eszembe jut, tavaly mennyire nem volt itthon mákos bejgli és mennyire ki voltam akadva. Na idén nem lesz ilyen szarvashiba. Pincérnő megérkezik, kérdezem, a rántott csirkeszárny az mennyi idő lesz kész? Kicsit kiakad, rázza a fejét, majd közli, hogy mint otthon, 3-4 perc. Na mondom, az jó, akkor az egyik menüt kérem, amiben ez van. A leves elviekben kész, a krumpli szintén hamar sül, tehát max. 10 percen belül meg kell kapnom. Negyed óra múlva még mindig kétségbeesetten kapaszkodom a nagymutatóba, még ne, még ne érje el a 12-őt, nekem addigra haza kell érnem. Majdnem 20 perc, hozzák a kaját. MEnnék fizetni, de a pénztárosnéni épp elment patront cserélni meg a postára. Mondják, neeem, hát jön másik pénztáros, mindjárt. Na itt kevés hiányzott, hogy a falhoz vágjam a két dobozt vagy csak odategyem a pénztárgépre és szó nélkül távozzak, de persze vártam, fizettem, hát hogyne, hiszen tudok várni. Amúgy hamisítatlan házikoszt volt. Még a krumplit is ők vágták nagyon nem egyforma darabokra, amitől igazán finom lesz.
Úgy két nap múlva szaladtam hazafelé rémes ügyintézések után, anyukám vigyázott Kispipire, már majdnem dél volt és én ebédet ígértem. A Lukácsnál van is egy hangulatos kifőzde, tűrhető kajával, mondom, hurrá, akkor innen szerzek ennivalót. Persze, hogy zárva, hiába van kiírva, hogy mikor nyit, 10 perccel az állítólagos nyitás után minden sötét, sehol senki. Na bravo, de sebaj, mert itt a másik, a Frici papa, ahová még soha nem tettem be a lábam, de akkokr majd most. Bemegyek, kellemes, kockásterítős hely, 3 asztalnál ülnek, 2 törzsvendég (összetéveszthetetlen a pincérnők hangjának ellágyulása, ha törzsvendéghez szólnak). Kérdem a pénztárost, lehet-e elvinni, nagyon nem akar velem beszélni, de azért kedvesen kér, üljek le. Mennek a percek, semmi nem történik, újra odamegyek megkérdezni, hogy akkor most itt mi is van. Pénztárosnéni pénzt számol, szinte felhorkant és nagyon neheztel, hogy nem hagyom számolni. Pedig csak azt kérdeztem, mennyi ideig kell várnom. Elhajt a fenébe, hogy üljek vissza és várjak, mindjárt jönnek kiszolgálni. Visszaülök, mint a jógyerekek, de azért hangosan morgok, hogy jóvan, nem kell így leharapni a fejem és egyébként vásárló volnék, itt hagynám a pénzem, lehet velem normálisan is beszélni. Megsemmisülten leülök, nem igaz, hogy nem hagytam itt ezt a helyet, s még majdnem én kérek elnézést... Törzsvendég 1. kicsit rosszallóan néz rám, hogy is jövök én ahhoz, hogy megzavarjam az ebédjét, zavaromban a karácsonyi menü lapját olvasgatom és eszembe jut, tavaly mennyire nem volt itthon mákos bejgli és mennyire ki voltam akadva. Na idén nem lesz ilyen szarvashiba. Pincérnő megérkezik, kérdezem, a rántott csirkeszárny az mennyi idő lesz kész? Kicsit kiakad, rázza a fejét, majd közli, hogy mint otthon, 3-4 perc. Na mondom, az jó, akkor az egyik menüt kérem, amiben ez van. A leves elviekben kész, a krumpli szintén hamar sül, tehát max. 10 percen belül meg kell kapnom. Negyed óra múlva még mindig kétségbeesetten kapaszkodom a nagymutatóba, még ne, még ne érje el a 12-őt, nekem addigra haza kell érnem. Majdnem 20 perc, hozzák a kaját. MEnnék fizetni, de a pénztárosnéni épp elment patront cserélni meg a postára. Mondják, neeem, hát jön másik pénztáros, mindjárt. Na itt kevés hiányzott, hogy a falhoz vágjam a két dobozt vagy csak odategyem a pénztárgépre és szó nélkül távozzak, de persze vártam, fizettem, hát hogyne, hiszen tudok várni. Amúgy hamisítatlan házikoszt volt. Még a krumplit is ők vágták nagyon nem egyforma darabokra, amitől igazán finom lesz.
2009. dec. 2.
2009. nov. 4.
2009. nov. 2.
Kezdődik a halandzsa
Kispipi tulajdonképpen folyékonyan beszél. Persze furán rakja az igekötőket, az ő szempontjából ragoz, de kerek, és gyakran összetett mondatokban mondja a magáét. Nem keveset, na de ugye mi sem és alma...
Ami a mai megadöbbenet, az a halandzsa kezdete. Szándékosan és tudatosan kitalál szavakat és huncutul néz utána: tudja, mit csinál. A mai vidámság (amitől könnyesre röhögtem magam a meghatottságtól és a meglepetéstől):
"Bekablablabla.
Az mit jelent?
A bekablablabla azt jelenti, hogy a Bella nagyon szereti a mamát."
Kész vagyok...
Ami a mai megadöbbenet, az a halandzsa kezdete. Szándékosan és tudatosan kitalál szavakat és huncutul néz utána: tudja, mit csinál. A mai vidámság (amitől könnyesre röhögtem magam a meghatottságtól és a meglepetéstől):
"Bekablablabla.
Az mit jelent?
A bekablablabla azt jelenti, hogy a Bella nagyon szereti a mamát."
Kész vagyok...
2009. okt. 27.
Etűdök egy beteg Csiperkéről
1. reggelit semmiféleképpen sem, ha az ég leszakad, akkor sem. Kivéve, ha az ropogós keksz, mert akkor 2 falatot mégis, a 3. pohár tej után. (Igen, borzasztó nehéz lesz visszaszoktatni a normális táplálkozásra)
2. az egyik lejobb hangulatjavító intézkedés és zsarolási alap a lufi. Velük alszik és nekik mondta el az Altatót (kicsire vannak fújva és 40x mondtam el, rá ne feküdjön, mert akkor ijesztő durranásra ébred).
3. A gyógyszertárban annyira el van foglalva a nyomdás filccel, hogy nem válaszol, epres vagy narancsos Nurofent kér. Viszont amikor öltöznénk, csak a Nurofenért reklamál, a gyógyszertárban meg egyéb elfoglaltság révén mindenki benne gyönyörködik és kuncog. Én eddigre már túlléptem mindenféle megrökönyödésen és aggódáson, Nurofen az egyik legjobb barátom. Mert tényleg borzasztó gyorsan hat. És igen, tudom, hogy egy nyálkás kulimász tízezer adalékanyaggal.
4. A hétfő reggel a doktornőnknek is hétfő reggel. Kiakad a mások hülyeségén (joggal), majd viszont nekünk dohog, illetve az orra alá, amikor bent vagyunk (nem jó). Pip ordít és kitekeri magát a vizsgálat elől, de végül egy rózsaszín tündérmatricával le is van kenyerezve (igen, reklámmatrica. igen, olcsó volt...) Kis, immunrendszer-erősítésről és egyéb nyalánkságról folytatott félviták (ő vitázott, én hallgattam), bárányhimlő elleni oltás újranyomása, Prevenar-oltás előkészítése dec elejére. Yeah. Ezek sosem fogynak el. Valamint tavasszal kullancs elleni úgyszint (erre kivételesen emlékeztem). Végül félmosollyal vidáman integet a gyógynéniknek.
5. A kendőben cipelés egy áldás. Csak a vállam bírná még... Olyan jó mindkettőnknek.
6. A szinte üres tészta mindig jöhet. Kis medvehagymaolajjal nyakon öntve betolta az egészet, azaz végre evett valamit.
Amúgy meg kezesbárány és tündérbogyó, de tényleg. Semmi ellenkezés, viszont röhögés és viccelődés (szóvá téve!) az foylamatosan. Nemérteménezt...
2. az egyik lejobb hangulatjavító intézkedés és zsarolási alap a lufi. Velük alszik és nekik mondta el az Altatót (kicsire vannak fújva és 40x mondtam el, rá ne feküdjön, mert akkor ijesztő durranásra ébred).
3. A gyógyszertárban annyira el van foglalva a nyomdás filccel, hogy nem válaszol, epres vagy narancsos Nurofent kér. Viszont amikor öltöznénk, csak a Nurofenért reklamál, a gyógyszertárban meg egyéb elfoglaltság révén mindenki benne gyönyörködik és kuncog. Én eddigre már túlléptem mindenféle megrökönyödésen és aggódáson, Nurofen az egyik legjobb barátom. Mert tényleg borzasztó gyorsan hat. És igen, tudom, hogy egy nyálkás kulimász tízezer adalékanyaggal.
4. A hétfő reggel a doktornőnknek is hétfő reggel. Kiakad a mások hülyeségén (joggal), majd viszont nekünk dohog, illetve az orra alá, amikor bent vagyunk (nem jó). Pip ordít és kitekeri magát a vizsgálat elől, de végül egy rózsaszín tündérmatricával le is van kenyerezve (igen, reklámmatrica. igen, olcsó volt...) Kis, immunrendszer-erősítésről és egyéb nyalánkságról folytatott félviták (ő vitázott, én hallgattam), bárányhimlő elleni oltás újranyomása, Prevenar-oltás előkészítése dec elejére. Yeah. Ezek sosem fogynak el. Valamint tavasszal kullancs elleni úgyszint (erre kivételesen emlékeztem). Végül félmosollyal vidáman integet a gyógynéniknek.
5. A kendőben cipelés egy áldás. Csak a vállam bírná még... Olyan jó mindkettőnknek.
6. A szinte üres tészta mindig jöhet. Kis medvehagymaolajjal nyakon öntve betolta az egészet, azaz végre evett valamit.
Amúgy meg kezesbárány és tündérbogyó, de tényleg. Semmi ellenkezés, viszont röhögés és viccelődés (szóvá téve!) az foylamatosan. Nemérteménezt...
2009. okt. 15.
2009. okt. 8.
2009. okt. 7.
Mindig a kapkodásrohanásfejetlenség
Na, az berántott. Hát ez van főleg. Nekem súlyos rejtély (remélem, csak egyelőre), hogy hogy lehet ezt a rohangálós életformát kevésbé rohangálóssá és nyugodtabbá tenni úgy, hogy azért nagyjából minden jó legyen (mint pl. sokkal több idő Pipivel, kevesebb porcica, fekete ruhák mosása fehér papírzsebkendő nélkül, több tiszta ruha, kisebb káosz otthon, kevesebb őrjöngés és több friss finomság a hűtőben, sok játszótér, némi kimenő, némi mozgás, némi apuka-anyuka idő, sok kimozdulás stb., stb.)
Nemtom. Tényleg. És nem vicces.
Némi megváltás Natasha jóvoltából 3 nap wellness a Balatonon, az első lekoccolás otthonról majd' két után, az biztos csúcsszuperjó lesz. Már látom magunkat rihegve-röhögve a kaviáros-pezsgős reggeli után. Momentán ez tart egyben. Oszt majd lesz ez jobb is, legalábbis ma J azt mondta. Bízom, bízom...
Nemtom. Tényleg. És nem vicces.
Némi megváltás Natasha jóvoltából 3 nap wellness a Balatonon, az első lekoccolás otthonról majd' két után, az biztos csúcsszuperjó lesz. Már látom magunkat rihegve-röhögve a kaviáros-pezsgős reggeli után. Momentán ez tart egyben. Oszt majd lesz ez jobb is, legalábbis ma J azt mondta. Bízom, bízom...
2009. szept. 29.
Hosszú, téli estékre pölö
Íme egy (remélem)gondosan összeállított lista a 100 legfontosabb könyvről. Vajon a sorrend is számít? Tegye fel a kezét, aki mindet olvasta! Valamint lehet vitatkozni, melyik miért nem kéne és mi kéne helyette, hehe. Bevallom, én csak néhányat, sőt, még olyan is van, aminek csak egy részét, kezdve a Könyvek könyvével... Na, szóval kitűztem ezt a vidám, hosszadalmas és igazán könnyen feladható projektet, hogy a következő 10 évben megpróbálom elolvasni őket. Valaki csatlakozik?
2009. szept. 25.
Cafe de Flore
Nahát, ennek a jó kis számnak van egy ilyen verziója is (és a film is elkezdett érdekelni közben):
Az orig meg ez volna, kicsit azért más a felütés, mégha mindkettő borongós is
Ez a Herbert csúcs.
Az orig meg ez volna, kicsit azért más a felütés, mégha mindkettő borongós is
Ez a Herbert csúcs.
2009. szept. 18.
Bölcsizés
Csodával határos módon a hét 5 napján 5x sikerült Pipit bölcsődébe vinni. Haladunk, haladunk.
Az előzményekről apuka írz itt pl., a leválás érzelmi oldaláról oda írtam én is, így itt már csak a heti tapasztalatokról.
A hely konkrétan a tőlünk 5 percre lévő miniplázában található, és ezzel el is árultam a legnagyobb hátrányát. Mesterséges fények, pocsék plázazene (hogy ez miért csak minket zavar, azt nem értem, de viszont sikerült elérni, hogy lehalkítsák) afolyosón, szerencsére a foglalkozószobákba nem hallatszik be. Ezen túl néhány, előre elmondott dolognak épp az ellenkezője volt, ami enyhén kivágta a biztosítékot az amúgy is szanaszét hullott, aggódó szülői párosunknál, mint pl. vizet adnak de közben cukros (!) teát, tánctermek vannak, de nappal nincs ott óra közben meg bömböl a hip-hop ésatöbbi ésatöbbi, de ezek megoldódtak, így már nem is ecsetelem tovább ezeket a rémálmokat. Ja igen, a Fornetti-kérdés még nyitva, egyik nap azt kaptak, amitől szintén sikítófrászt kaptunk. Ám egy héten csak egyszer van ilyen, ám legyen, kibírjuk, annak ellenére, hogy az elején jelezték, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a picik táplálkozására.
A felszerelés eszméletlen: trambulin, felfújható vár, labdákkal teli medence, csúszda bent, csúszda a teraszon, profi egyensúlyozó mászóka (vagy mi),alagút, csúszka, legjobb kirakók, könyvek, játékok... Egy paradicsom ebből a szempontból. Két fiatal lány gondozza őket és állítólag van egy harmadik valaki is, őt még nem láttuk. A két lányból az egyik szívból tündéri, a másik szerintem műmosolykirálynő, de ezek csak az első benyomások, majd meglátjuk. A picik jól elvannak velük. Van pár dolog, ami kifejezett idegesít a bánásmódban, mint pl. esés utáni azonnali felkiáltás: Semmi baj!, mert szimplán megkérdezhetnék azt is, jól vannak-e és akkor nem bagatellizálnák a dolgot, fontos, hogy komolyan vegyük a problémikat. Na meg mára is jutott egy bénaság, a gyerek feje feletti megbeszélése annak, mennyire rossz is ő (ráadásul ilyet bakker a kisördögnek sem mondunk) az szintén kicsapta a biztosítékot mindkettőnknél. Hát kb. így vannak a dolgok.
Az alvás jövő hétig várat magára, szerdán közölte a kicsi kisasszonyka, hogy biz' ott aludna, de akkor berezeltem és nem mertem ott hagyni, ez lehet, hogy óriási hiba volt, mert azóta meg nem akart. Így most az a terv, hogy hétfőn mindenképp megpróbáljuk, lesz, ami lesz.
A lényeg, hogy Pipi boldogan megy, imád ott lenni, a lányok szerint nagyon aranyos és bohóckodik, nincs vele semmi gond (még egy könnycsepp sem volt, kopkopkop). És még azt is mondták, hogy milyen kiegyensúlyozott. Szóval, részéről eddig minden szuper.
Sajnos én szinte minden nap zokogva jöttem el, egyik este egy órán át még este is, annyira durva ez az egész, de lassan enyhül bennem is a fájdalom, már-már nincs is lelkiismeret-furdalás és belátom, elfogadom, hogy ez a lehető legjobb kompromisszum jelenleg, amit mindannyian hozni tudunk.
Még írhatnák az egyik kislány extrafura anyukájáról meg arról, hogy az egyik kicsilány asszem bölcsisnéninek néz, meg hogy még nem voltak játszótéren, de végül is van terasz, ahová ki tudnak menni motorozni meg ilyenek, hogy már festettek is meg még sok izé van, de ezeket már kevésbé érzem fontosnak, inkább csak annyi, hogy úgy néz ki, akkor ide fog járni egy évig kisPipi.
Ó, és így nézett ki az első bölcsibe induláskor, izgatottan, vidáman:
Az előzményekről apuka írz itt pl., a leválás érzelmi oldaláról oda írtam én is, így itt már csak a heti tapasztalatokról.
A hely konkrétan a tőlünk 5 percre lévő miniplázában található, és ezzel el is árultam a legnagyobb hátrányát. Mesterséges fények, pocsék plázazene (hogy ez miért csak minket zavar, azt nem értem, de viszont sikerült elérni, hogy lehalkítsák) afolyosón, szerencsére a foglalkozószobákba nem hallatszik be. Ezen túl néhány, előre elmondott dolognak épp az ellenkezője volt, ami enyhén kivágta a biztosítékot az amúgy is szanaszét hullott, aggódó szülői párosunknál, mint pl. vizet adnak de közben cukros (!) teát, tánctermek vannak, de nappal nincs ott óra közben meg bömböl a hip-hop ésatöbbi ésatöbbi, de ezek megoldódtak, így már nem is ecsetelem tovább ezeket a rémálmokat. Ja igen, a Fornetti-kérdés még nyitva, egyik nap azt kaptak, amitől szintén sikítófrászt kaptunk. Ám egy héten csak egyszer van ilyen, ám legyen, kibírjuk, annak ellenére, hogy az elején jelezték, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a picik táplálkozására.
A felszerelés eszméletlen: trambulin, felfújható vár, labdákkal teli medence, csúszda bent, csúszda a teraszon, profi egyensúlyozó mászóka (vagy mi),alagút, csúszka, legjobb kirakók, könyvek, játékok... Egy paradicsom ebből a szempontból. Két fiatal lány gondozza őket és állítólag van egy harmadik valaki is, őt még nem láttuk. A két lányból az egyik szívból tündéri, a másik szerintem műmosolykirálynő, de ezek csak az első benyomások, majd meglátjuk. A picik jól elvannak velük. Van pár dolog, ami kifejezett idegesít a bánásmódban, mint pl. esés utáni azonnali felkiáltás: Semmi baj!, mert szimplán megkérdezhetnék azt is, jól vannak-e és akkor nem bagatellizálnák a dolgot, fontos, hogy komolyan vegyük a problémikat. Na meg mára is jutott egy bénaság, a gyerek feje feletti megbeszélése annak, mennyire rossz is ő (ráadásul ilyet bakker a kisördögnek sem mondunk) az szintén kicsapta a biztosítékot mindkettőnknél. Hát kb. így vannak a dolgok.
Az alvás jövő hétig várat magára, szerdán közölte a kicsi kisasszonyka, hogy biz' ott aludna, de akkor berezeltem és nem mertem ott hagyni, ez lehet, hogy óriási hiba volt, mert azóta meg nem akart. Így most az a terv, hogy hétfőn mindenképp megpróbáljuk, lesz, ami lesz.
A lényeg, hogy Pipi boldogan megy, imád ott lenni, a lányok szerint nagyon aranyos és bohóckodik, nincs vele semmi gond (még egy könnycsepp sem volt, kopkopkop). És még azt is mondták, hogy milyen kiegyensúlyozott. Szóval, részéről eddig minden szuper.
Sajnos én szinte minden nap zokogva jöttem el, egyik este egy órán át még este is, annyira durva ez az egész, de lassan enyhül bennem is a fájdalom, már-már nincs is lelkiismeret-furdalás és belátom, elfogadom, hogy ez a lehető legjobb kompromisszum jelenleg, amit mindannyian hozni tudunk.
Még írhatnák az egyik kislány extrafura anyukájáról meg arról, hogy az egyik kicsilány asszem bölcsisnéninek néz, meg hogy még nem voltak játszótéren, de végül is van terasz, ahová ki tudnak menni motorozni meg ilyenek, hogy már festettek is meg még sok izé van, de ezeket már kevésbé érzem fontosnak, inkább csak annyi, hogy úgy néz ki, akkor ide fog járni egy évig kisPipi.
Ó, és így nézett ki az első bölcsibe induláskor, izgatottan, vidáman:
2009. szept. 9.
Körbe-körbe
A doktornénitől hazafelé találtunk egy ötezereset. Legalább 20 mp-ig ujjongtam, amikor is jött egy néni kétségbeesett arccal, nem találtunk-e véletlenül egy ötezreset. Vidáman bólogattam, hogy de bizony és akkor ő ujjongott. Hiába, minden körbeér.
2009. szept. 7.
Plömpölöm
Jó hírek mérsékelten vagy titkosan, rossz meg szokás szerint tengernyi. Ebből a legrosszabb az, hogy egy hete bölcsibe kéne járnia Pipinek, de nem jár még. Volt egy villámgyors csere (ezt még később kifejtem, hülye történet), de közben már taknyos is volt, most hétvégére 40 fokos lázt mértünk nála (ez igazából 39.5, de az is bazisok), nagy nehezen lement, de még mindig taknyos, megyünk is doktornéninkhez vissza, remélem, a héten már mehet, mert az idő meg kifolyik ak ezünkből és sajnos nekem is kéne dolgozni lassan.
Ez viszont annyira feldobott, hogy hirtelen meg is lett az aktuális szobazene, olyan ártatlan és lelkes...
Ez viszont annyira feldobott, hogy hirtelen meg is lett az aktuális szobazene, olyan ártatlan és lelkes...
2009. aug. 28.
2009. aug. 24.
2009. aug. 23.
2009. aug. 18.
2009. aug. 5.
Jolie Coquine
Régi-új kiskedvenc, egy másik blogon már ellőttem az ajánlást, így most nem bírok ide semmit sem írni, meg különben is, "beszéljen" önmagáért.
2009. júl. 27.
2009. júl. 26.
Mijaaz?
Igen, igen, igen! Kb. két hete beköszöntött a "miaz"-korszak, ugyan még óvatosan, lassan, de azért biztosan.
Hihetetlen az újabb bizonyosság a kíváncsiságra, a beszéd vágyására, a világot mindenáron beszippantani akarás elementáris erejére. Persze, eddig is volt ez, de máshogy, valamire rámutatott és nyögött, eddig ez jelentette a kérdezést, de így egész más, többek között azért is, mert mindenkinek világos, mit kérdez (más kérdés, hogy néha belemutat a világba és halványlila gőzöm sincs, mit szeretne tudni).
Szóval nagy fordulóponthoz értünk, hja, talán nem is írtam, de kb. egy hónapja a beszédfejlődés is robbanászszerűen beindult, mindent utánunk mond (igen, káromkodik is, b.....s), mondatokban is rengeteget beszél (alany+állítmány+tárgy vagy alany+jelző és rejtett állítmány vagy hogy is hívják), egy kicsit pösze, az "f"-et nem tudja még szó elején mondani és a mássalhangzótorlódásokkal is bajlódik (pl.: sapka=sapak), de ami hihetetlen, hogy ezeket leszámítva szinte teljesen tisztán beszél. És beszélget is, főleg a mára kissé horrorrá váló esti altatásnál (eddig letettük és kb. elaludt), akármeddig el tud beszélgetni, bár inkább az apjával, tőlem 123-adszorra is követeli az Altatót vagy az altatódalt, de bizony elaludni nagyon nehezen tud. Kicsit utánaolvastam, azt írják sok helyen, tehát talán lehet benne bízni, hogy az esti lefekvéskor attól fél, hogy vége a világnak, nem lesz holnap, mama és papa eltűnik, ezért húzza-halasztja a lefekvést. Az én tapasztalatom ezt egyébként alátámasztja, ha sikerül valamilyen, a következő napra vonatkozó, vonzó információt átadnom, készségesen lefekszik és elalszik kb. abban a minutumban. De ez a ritkább eset, általában üvölt és sír és remeg és nem tud megnyugodni, a tegnap estéről inkább nem is szólok, mert óriási szégyen nekem, hogy 10 körül már nem csak ő üvöltött, hanem én is kínomban.
Kicsit elkanyarodtam, de a miazra visszatérve, az is tündéri, ahogy magának ismételgeti a dolgokat (mint mi a nyelvórán kb.), megkérdezi valamiről, hogy miaz (de közben tudja) és meg is válaszolja azonnal, majd néz nagyon elégedetten a jelenlevőkre és várja a dicséretet. Kegyetlenül jófej (igen, az anyukák mind elfogultak).
Idetennék valami hangfelvételt, de nem is tudom, van-e már, így most két friss fotó:
Hihetetlen az újabb bizonyosság a kíváncsiságra, a beszéd vágyására, a világot mindenáron beszippantani akarás elementáris erejére. Persze, eddig is volt ez, de máshogy, valamire rámutatott és nyögött, eddig ez jelentette a kérdezést, de így egész más, többek között azért is, mert mindenkinek világos, mit kérdez (más kérdés, hogy néha belemutat a világba és halványlila gőzöm sincs, mit szeretne tudni).
Szóval nagy fordulóponthoz értünk, hja, talán nem is írtam, de kb. egy hónapja a beszédfejlődés is robbanászszerűen beindult, mindent utánunk mond (igen, káromkodik is, b.....s), mondatokban is rengeteget beszél (alany+állítmány+tárgy vagy alany+jelző és rejtett állítmány vagy hogy is hívják), egy kicsit pösze, az "f"-et nem tudja még szó elején mondani és a mássalhangzótorlódásokkal is bajlódik (pl.: sapka=sapak), de ami hihetetlen, hogy ezeket leszámítva szinte teljesen tisztán beszél. És beszélget is, főleg a mára kissé horrorrá váló esti altatásnál (eddig letettük és kb. elaludt), akármeddig el tud beszélgetni, bár inkább az apjával, tőlem 123-adszorra is követeli az Altatót vagy az altatódalt, de bizony elaludni nagyon nehezen tud. Kicsit utánaolvastam, azt írják sok helyen, tehát talán lehet benne bízni, hogy az esti lefekvéskor attól fél, hogy vége a világnak, nem lesz holnap, mama és papa eltűnik, ezért húzza-halasztja a lefekvést. Az én tapasztalatom ezt egyébként alátámasztja, ha sikerül valamilyen, a következő napra vonatkozó, vonzó információt átadnom, készségesen lefekszik és elalszik kb. abban a minutumban. De ez a ritkább eset, általában üvölt és sír és remeg és nem tud megnyugodni, a tegnap estéről inkább nem is szólok, mert óriási szégyen nekem, hogy 10 körül már nem csak ő üvöltött, hanem én is kínomban.
Kicsit elkanyarodtam, de a miazra visszatérve, az is tündéri, ahogy magának ismételgeti a dolgokat (mint mi a nyelvórán kb.), megkérdezi valamiről, hogy miaz (de közben tudja) és meg is válaszolja azonnal, majd néz nagyon elégedetten a jelenlevőkre és várja a dicséretet. Kegyetlenül jófej (igen, az anyukák mind elfogultak).
Idetennék valami hangfelvételt, de nem is tudom, van-e már, így most két friss fotó:
2009. júl. 22.
2009. júl. 15.
2009. júl. 13.
Ebéd
Szóval azt kristálytisztán tudja mondani, hogy ratatouille, viszont enni inkább barackos turmixot kért paradicsomos kenyérrel. A kis gourmand.
Viszont ha már Ratatouille:
Alig várom, hogy ilyeneket is lehessen nézi Pipivel, nem csak a Csodabogarakat meg a Kockásfülű nyulat.
Viszont ha már Ratatouille:
Alig várom, hogy ilyeneket is lehessen nézi Pipivel, nem csak a Csodabogarakat meg a Kockásfülű nyulat.
2009. júl. 5.
Partimami
Bezony, múlt héten úgy alakult, hogy 3x is kettőkor keveredtem haza. Ajvé...
Kezdődött azzal, hogy szerdán este hatkor kiderült, mehetek másodmagammal a Sergent Garciára. Szerencsére a harmadik csajszimanci, akit hívtam, el is tudott jönni. A koncert, hát, lehet, már öregszem vagy nemtom, mi van, de a közepén annyira ideges lettem, mert (szerintem) szétestek és össze-vissza játszottak, a lábamban meg ott volt a bugi és csak nyűglődtem és mérgelődtem, ráadásul táncpartnerem is otthagyott valami sör miatt, ami pofázásba torkollt egy közös ismerősünkkel, 4-5 szám után a felrobbanás határán végül leültem én is hozzájuk. Szóval valahogy nem volt íve a koncertnek, de cserébe nagyon cuki, deresedő halántékú laptopguy-uk volt, végigcsápolta a koncertet, csak a koncert után omlott bennem össze a világ, amikor elsétált mellettem és hát épp, hogy a vállamig ért. Hmm.
Na, de a végére összekapta magát Garcia őrmester és ugri-bugri zenekara, volt tomolás meg minden. Utána közös ismerősünkkel és a barátaival übereléscsatába kezdtünk, kinek lesz nehezebb következő nap felkelni, végül kedves barátnőm dobta be mindent vivő kártyámat, miszerint a lányom fog ébreszteni hét körül, hát, én nem is értem, de tényleg leesett az álluk - vajon az az általános elképzelés, hogy 1. az anyukák nem járnak sehová vagy 2. eljárnak, de már nem normálisak? Vagy szimplán azért, mert képes voltam 1-kor még ott röhögcsélni a hétkor kelés biztos tudatában? No mindegy. És a kedvenc meglepetésem az estéről, az bizony ez a szám volt, a koncert után tették be egyszercsak:
Pénteken J szülinapjára voltam hivatalos a Dürer kertbe, és ez egybeesett a kollégám (illetve akkor már szinte csak volt kollégám, brühü) punkzenekarának koncertjével, ott volt egy rahedli kolléga, volt kolléga, bambista , nem is tudom, mikor láttam ennyi barátot, ismerőst egy kupacban. A szülinap vidáman alakult, jöttek a jól megszokott június 27-i arcok (ez volna J hivatalos szülinapja és mindig van valami kis happening), jöttek a nem ismertek (ők J mostani kollégái), cukik, sokszínűek, rengeteg külföldi, de persze még én szülővárosomi is volt, hehe. Hát szóval ment a miújság, a laza iddogálás, pöfékelés, megjött a torta (Gy mindig hoz egyet), aztán elindultam egy tényleg volt kollégámat megnézni, mert szólt, hogy énekelni fog a Hippikillers-szel,hejj, az kemény volt, aztán beleszaladtam a főnökömbe, akkor kicsit elkomorodtunk a fentebb említett már csak épp, hogy kolléga miatt (ez volt a hab a tortán, amúgy is hiperbrutál kemény nap volt...), majd megtaláltam és bőgtem a vállán, ő meg engem vigasztalt, hejj, ez kissé már abszurd is. Szóval a két esemény között rohangáltam egész este, így kicsit kívül is álltam mindkettőn, 1-kor pedig majd elájultam és hálásan fogadtam egy kolléga hazaviteli felajánlását, még kajáltunk a Rákóczi-pékségben, majd 2 körül végre ágyba zuhantam, huhh.
Na de, másnap osztálytalálkozóm volt, amit kb. 3 hónapja szervezünk V-vel és B-vel, hát, szombat reggel sok mindent kívántam, csak azt nem, hogy ez legyen este, pedig lelkesen nyomtuk és kíváncsian vártuk, mi lesz, hogy lesz. Végül néhányan nem jöttek azok közül sem, akik tutira ígérték, és valahogy a hangulat sem akart olyan lenni, mint öt éve, ahol viszonylag hamar marha jó hangulat lett (utóbb ezt D azzal magyarázta, hogy ott hamar kezdődött a piálás és igazat kell adjak, ez valóban nyomós oka lehet a dolognak). Persze közben sokan papák, mamák lettek, siettek haza, fáradtak meg minden, szóval annyira nem is csodálkozom, talán én is túl sokat vártam az egésztől. Hát végül itt is kettő lett, mire elaludtam, de sebaj, ez a hét a múlt hét kipihenéséről szólt, nem is voltam sehol. De majd jövő héten, hohohó, Balaton Sound!
Kezdődött azzal, hogy szerdán este hatkor kiderült, mehetek másodmagammal a Sergent Garciára. Szerencsére a harmadik csajszimanci, akit hívtam, el is tudott jönni. A koncert, hát, lehet, már öregszem vagy nemtom, mi van, de a közepén annyira ideges lettem, mert (szerintem) szétestek és össze-vissza játszottak, a lábamban meg ott volt a bugi és csak nyűglődtem és mérgelődtem, ráadásul táncpartnerem is otthagyott valami sör miatt, ami pofázásba torkollt egy közös ismerősünkkel, 4-5 szám után a felrobbanás határán végül leültem én is hozzájuk. Szóval valahogy nem volt íve a koncertnek, de cserébe nagyon cuki, deresedő halántékú laptopguy-uk volt, végigcsápolta a koncertet, csak a koncert után omlott bennem össze a világ, amikor elsétált mellettem és hát épp, hogy a vállamig ért. Hmm.
Na, de a végére összekapta magát Garcia őrmester és ugri-bugri zenekara, volt tomolás meg minden. Utána közös ismerősünkkel és a barátaival übereléscsatába kezdtünk, kinek lesz nehezebb következő nap felkelni, végül kedves barátnőm dobta be mindent vivő kártyámat, miszerint a lányom fog ébreszteni hét körül, hát, én nem is értem, de tényleg leesett az álluk - vajon az az általános elképzelés, hogy 1. az anyukák nem járnak sehová vagy 2. eljárnak, de már nem normálisak? Vagy szimplán azért, mert képes voltam 1-kor még ott röhögcsélni a hétkor kelés biztos tudatában? No mindegy. És a kedvenc meglepetésem az estéről, az bizony ez a szám volt, a koncert után tették be egyszercsak:
Pénteken J szülinapjára voltam hivatalos a Dürer kertbe, és ez egybeesett a kollégám (illetve akkor már szinte csak volt kollégám, brühü) punkzenekarának koncertjével, ott volt egy rahedli kolléga, volt kolléga, bambista , nem is tudom, mikor láttam ennyi barátot, ismerőst egy kupacban. A szülinap vidáman alakult, jöttek a jól megszokott június 27-i arcok (ez volna J hivatalos szülinapja és mindig van valami kis happening), jöttek a nem ismertek (ők J mostani kollégái), cukik, sokszínűek, rengeteg külföldi, de persze még én szülővárosomi is volt, hehe. Hát szóval ment a miújság, a laza iddogálás, pöfékelés, megjött a torta (Gy mindig hoz egyet), aztán elindultam egy tényleg volt kollégámat megnézni, mert szólt, hogy énekelni fog a Hippikillers-szel,hejj, az kemény volt, aztán beleszaladtam a főnökömbe, akkor kicsit elkomorodtunk a fentebb említett már csak épp, hogy kolléga miatt (ez volt a hab a tortán, amúgy is hiperbrutál kemény nap volt...), majd megtaláltam és bőgtem a vállán, ő meg engem vigasztalt, hejj, ez kissé már abszurd is. Szóval a két esemény között rohangáltam egész este, így kicsit kívül is álltam mindkettőn, 1-kor pedig majd elájultam és hálásan fogadtam egy kolléga hazaviteli felajánlását, még kajáltunk a Rákóczi-pékségben, majd 2 körül végre ágyba zuhantam, huhh.
Na de, másnap osztálytalálkozóm volt, amit kb. 3 hónapja szervezünk V-vel és B-vel, hát, szombat reggel sok mindent kívántam, csak azt nem, hogy ez legyen este, pedig lelkesen nyomtuk és kíváncsian vártuk, mi lesz, hogy lesz. Végül néhányan nem jöttek azok közül sem, akik tutira ígérték, és valahogy a hangulat sem akart olyan lenni, mint öt éve, ahol viszonylag hamar marha jó hangulat lett (utóbb ezt D azzal magyarázta, hogy ott hamar kezdődött a piálás és igazat kell adjak, ez valóban nyomós oka lehet a dolognak). Persze közben sokan papák, mamák lettek, siettek haza, fáradtak meg minden, szóval annyira nem is csodálkozom, talán én is túl sokat vártam az egésztől. Hát végül itt is kettő lett, mire elaludtam, de sebaj, ez a hét a múlt hét kipihenéséről szólt, nem is voltam sehol. De majd jövő héten, hohohó, Balaton Sound!
2009. júl. 1.
Lüszi
Nem, nem a Dallasból. Neeem, nem is a Liu.
Ez bizony az a lüszi, aminek eredeti neve lufi, csak hát a 19 hónapos poronty az u-t ű-nek, az f-et pedig leginkább sz-nek mondja még.
Vidám lehet kívülről hallgatni minket.
Ez bizony az a lüszi, aminek eredeti neve lufi, csak hát a 19 hónapos poronty az u-t ű-nek, az f-et pedig leginkább sz-nek mondja még.
Vidám lehet kívülről hallgatni minket.
2009. jún. 29.
Mozimozimozi
Haladjunk a korral, mozibolond barátaim, szélessávon még bő egy hétig 20 filmet lehet megnézni itt, igen, ingyen. Pattogjon a popcorn, feleim!
UPDATE: Úristen, szinkronizáltak. Én kérek elnézést...
UPDATE: Úristen, szinkronizáltak. Én kérek elnézést...
2009. jún. 23.
Hétköznapi szürreália
Tegnap a piacon jártunk Bellával. Már az is fura egy ilyen nagy városban, hogy ismernek (persze egy tündéri gyerek csodákat művel a környezetével, tényleg), na de hogy széles vigyorral fogadjanak mindig, kis dolgokat adjanak folyamatosan (mindenféle gyümölcsöket, de a sajtos már sajtot is tolt a kisasszonynak), az azért több, mint szokatlan, viszont határtalanul jó, mégha a nagy örömködés nem is nekem szól, de mégis jut belőle.
Na de, kicsit másfelé kanyarodtam, szóval tegnap a piacon az jutott az eszembe, hogy azonnal rántott májat akarok enni (apuka munkahelyén aznap nem volt áram, hazajött, így neki sem volt a jól megszokott ebéd, szóval neki is kellett valami), besétáltunk a henteshez, és amíg kértem, addig Pip a hátam mögött nézegette a húsokat, majd vadul hápogni kezdett a belezett csirkére mutatva. Közben fizettem, elvettem, majd arra fordultam vissza legnagyobb döbbenetemre, hogy az egyébként meglehetősen zord hentes a belezett csirkével bábozik a lányomnak, aki kedélyesen kacarászik rajta, valamint a fél piac az ajtó előtt bámul visszafojtott röhöggéssel. Köpni-nyelni nem tudtam, ez is egy olyan momentum, amit sosem bírtam volna még elképzelni sem és ha más meséli is, kétkedve fogadom. Erre tessék. Aztán kint a tejes bácsi (aki egyébként tuti jófej) vidáman megkérdezte: "És mit mondott a csirke?", hát ettől megint paff lettem és valamit gagyogtam, hogy "hát azt, hogy szia..."
Szóval, hát kérem, tessék, ez a hétköznapi szürreália.
Na de, kicsit másfelé kanyarodtam, szóval tegnap a piacon az jutott az eszembe, hogy azonnal rántott májat akarok enni (apuka munkahelyén aznap nem volt áram, hazajött, így neki sem volt a jól megszokott ebéd, szóval neki is kellett valami), besétáltunk a henteshez, és amíg kértem, addig Pip a hátam mögött nézegette a húsokat, majd vadul hápogni kezdett a belezett csirkére mutatva. Közben fizettem, elvettem, majd arra fordultam vissza legnagyobb döbbenetemre, hogy az egyébként meglehetősen zord hentes a belezett csirkével bábozik a lányomnak, aki kedélyesen kacarászik rajta, valamint a fél piac az ajtó előtt bámul visszafojtott röhöggéssel. Köpni-nyelni nem tudtam, ez is egy olyan momentum, amit sosem bírtam volna még elképzelni sem és ha más meséli is, kétkedve fogadom. Erre tessék. Aztán kint a tejes bácsi (aki egyébként tuti jófej) vidáman megkérdezte: "És mit mondott a csirke?", hát ettől megint paff lettem és valamit gagyogtam, hogy "hát azt, hogy szia..."
Szóval, hát kérem, tessék, ez a hétköznapi szürreália.
Az eső miatt
Az eső miatt most csupa cifra jár a fejemben, de leginkább a sajnálkozás a hétvégi kertiparti miatt, ami nem jött létre.
Épp itthon külhonba szakadt gyerekes barátok, mindenki rá is ért, majd vasárnap délelőtt szépen mondhattuk le, csak H baba és az apukája jött el, mert velük elfértünk bent is. 4 óra alatt ők is módszeresen szétrámoltak mindent. Egymással még nem játszanak, de jövőre már biztos lesz valami. H tiszta kóma volt eleinte, épp felébredt, mikor ideértek, viszont a végére annyira feloldódott, hogy kiss & hug is volt. Hát íme ő, íme ők:
(asszem egyre inkább lennék babafotós, csak kitartson még egy ideig vágy)
Épp itthon külhonba szakadt gyerekes barátok, mindenki rá is ért, majd vasárnap délelőtt szépen mondhattuk le, csak H baba és az apukája jött el, mert velük elfértünk bent is. 4 óra alatt ők is módszeresen szétrámoltak mindent. Egymással még nem játszanak, de jövőre már biztos lesz valami. H tiszta kóma volt eleinte, épp felébredt, mikor ideértek, viszont a végére annyira feloldódott, hogy kiss & hug is volt. Hát íme ő, íme ők:
(asszem egyre inkább lennék babafotós, csak kitartson még egy ideig vágy)
2009. jún. 21.
Fotók
Hosszú idő után az első dolog, ami újra olyan szinten lelkesít, hogy úgy érzem, ragyogok. Nemkülönben a Múzeumok Éjszakájára szegődött társam, tehát nemcsak engem akasztott ki teljesen a Corbijn-kiállítás, bár a lehető legpozitívabban.
Az egyik legnagyobb meglepetés a karikás szemű Kim Wilde portréja volt (a többi nő mind felkapottabb, híresebb, ilyen-olyanabb), a másik pedig az, hogy ő rendezte a Rollins Band Liar c. számát. Próbáltuk a videoszobában megnézni/meghallgatni, de a lista alapján kimaradt, így valami Metallicánál kisétáltunk. Szóval van valami hipnotikus erejű a képeiben, az biztos. Aki csak egy kicsit is szeret fotókat nézegetni, az szaladjon. Én biztos újrázok.
És ha már szóba került, a videoklip, tessék, egyúttal szobazene is.
Az egyik legnagyobb meglepetés a karikás szemű Kim Wilde portréja volt (a többi nő mind felkapottabb, híresebb, ilyen-olyanabb), a másik pedig az, hogy ő rendezte a Rollins Band Liar c. számát. Próbáltuk a videoszobában megnézni/meghallgatni, de a lista alapján kimaradt, így valami Metallicánál kisétáltunk. Szóval van valami hipnotikus erejű a képeiben, az biztos. Aki csak egy kicsit is szeret fotókat nézegetni, az szaladjon. Én biztos újrázok.
És ha már szóba került, a videoklip, tessék, egyúttal szobazene is.
2009. jún. 19.
Meglepő
Egy óra alatt háromfogásos ebéd, na, az hogy hangzik? Mondjuk vega lett, részben véletlenül, részben, mert péntekenként húsmentes napja van Pipnek. Ma büszke vagyok, csak azt sajnálom, hogy L baba és a mamája nem tudtak jönni végül, aki miatt ennyire igyekeztem.
Na de, le is rántom a leplet, semmi komolyra ne tessék számítani, viszont finom, dögmelegre való ennivaló egytől egyig, a non plus ultra meg az, hogy egészséges is. Kezdésnek jól lehűlt uborkaleves, dolce vita-módra, csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem sokszor ennyi pisztáciát is elbír; aztán egy könnyű saláta, a melegre tekintettel: rucola, mozzarella, olívabogyó, koktélparadicsom (aláírom, drága, de viszont eszméletlen az íze és amennyi egy ilyen salátába kell, az már nem vágja földhöz az embert) nyakon öntve olívaolajjal és egy kis bazsalikomos ecettel (ami már előre van keverve némi olívaolajjal), só, fehérbors, rengeteg friss bazsalikom némi pirított kenyérrel. És innen a variációk száma végtelen, lehet midnenféle hússal is turbózni, még több zöldséget tenni bele, ma ez a nagyon egyszerű sikeredett. A desszert pedig még várat magára, délben csak a maradék fagyasztatlant kóstolgattam: ledarált málna joghurttal és mézzel keverve, pálcikás fagyiformában fagyasztva. A mézet Dolce Vita Kriszta javaslatára tettem bele, szerinte hidegen minden kevésbé édes, és neki mindent elhiszek, amit ennivalóról ír.
Fotó az sajnos egy szál se. Aki nem hiszi, járjon utána vagy jöjjön el egy ilyen meleg nyári napon, hátha...
Na de, le is rántom a leplet, semmi komolyra ne tessék számítani, viszont finom, dögmelegre való ennivaló egytől egyig, a non plus ultra meg az, hogy egészséges is. Kezdésnek jól lehűlt uborkaleves, dolce vita-módra, csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem sokszor ennyi pisztáciát is elbír; aztán egy könnyű saláta, a melegre tekintettel: rucola, mozzarella, olívabogyó, koktélparadicsom (aláírom, drága, de viszont eszméletlen az íze és amennyi egy ilyen salátába kell, az már nem vágja földhöz az embert) nyakon öntve olívaolajjal és egy kis bazsalikomos ecettel (ami már előre van keverve némi olívaolajjal), só, fehérbors, rengeteg friss bazsalikom némi pirított kenyérrel. És innen a variációk száma végtelen, lehet midnenféle hússal is turbózni, még több zöldséget tenni bele, ma ez a nagyon egyszerű sikeredett. A desszert pedig még várat magára, délben csak a maradék fagyasztatlant kóstolgattam: ledarált málna joghurttal és mézzel keverve, pálcikás fagyiformában fagyasztva. A mézet Dolce Vita Kriszta javaslatára tettem bele, szerinte hidegen minden kevésbé édes, és neki mindent elhiszek, amit ennivalóról ír.
Fotó az sajnos egy szál se. Aki nem hiszi, járjon utána vagy jöjjön el egy ilyen meleg nyári napon, hátha...
2009. jún. 17.
Kimenő reggelig
Nahát kérem, ide is eljutottunk. A kezdő anyuka cirka másfél év után ottalvós kimenőt kapott.
Persze kicsit tódítok, mert már jó ideje elmehettem volna, férjecske mindig nyüstöl, menjek ide, menjek oda (főleg a sportra próbál rávenni, vajon miért?), de valahogy eddig nem alakult úgy az élet, hogy ezt megtörténhessen. Na de, múlt hét péntekre ruha-, pletyka- és eszmecserével egybekötött csajtalálkozó volt Natashánál, rég nem látott O-val és a sajnos egyre ritkábban látott M-mel, valamint két utóbbi hölgyemény nem kicsit virgonc kutyáival. Ja, meg Natasha grafitszürke nyulával. El lehet képzelni asszem könnyedén: jófajta vacsora, ami salátából, humuszból, avokádkrémből, padlizsánkrémből és egy szekérderéknyi pirítósból állt, fröccs és rosé minden mennyiségben; pöfékelés ujjsárgulásig, részemről végtelen mennyiségű röhögés, de mintha a többiek nagyon virultak volna, amikor végigpróbáltuk a 10 cm sarkú fekete topánkát vagy a meggypiros kurtizánszerkót, sőt, még a - kissé éles nyelvvel rangsorolt - művészetek völgye-jelmezt is felkapta M (amiben igazi öszterrájs tehenészlánykának is beillett volna egyébként a kunkorodó szőke hajával). 2-ig bírtuk, aztán megkaptam Che Guevarás pólómat és eldőltünk. MÁsnap reggel meg vasparivál vitt Natasha Bambisztánba, ahol még az egyedüli kávéivás is megadatott, mielőtt megérkezett kiscsaládom a piacról, szóval, minden perfektre sikeredett. Pipinek még este elmondtam, hogy reggel nem leszek otthon, de majd piacozásnál találkozunk, remekül viselte az egészet.
Na hát soha rosszabb újrakezdést kívánok minden kedves társasági létből kiszakadt sorstársnak.
(szöveget meg nem félreérteni, csak azé' lett ez, mert este kiadós mennyiségű Franz Ferdinandot hallgattunk)
Persze kicsit tódítok, mert már jó ideje elmehettem volna, férjecske mindig nyüstöl, menjek ide, menjek oda (főleg a sportra próbál rávenni, vajon miért?), de valahogy eddig nem alakult úgy az élet, hogy ezt megtörténhessen. Na de, múlt hét péntekre ruha-, pletyka- és eszmecserével egybekötött csajtalálkozó volt Natashánál, rég nem látott O-val és a sajnos egyre ritkábban látott M-mel, valamint két utóbbi hölgyemény nem kicsit virgonc kutyáival. Ja, meg Natasha grafitszürke nyulával. El lehet képzelni asszem könnyedén: jófajta vacsora, ami salátából, humuszból, avokádkrémből, padlizsánkrémből és egy szekérderéknyi pirítósból állt, fröccs és rosé minden mennyiségben; pöfékelés ujjsárgulásig, részemről végtelen mennyiségű röhögés, de mintha a többiek nagyon virultak volna, amikor végigpróbáltuk a 10 cm sarkú fekete topánkát vagy a meggypiros kurtizánszerkót, sőt, még a - kissé éles nyelvvel rangsorolt - művészetek völgye-jelmezt is felkapta M (amiben igazi öszterrájs tehenészlánykának is beillett volna egyébként a kunkorodó szőke hajával). 2-ig bírtuk, aztán megkaptam Che Guevarás pólómat és eldőltünk. MÁsnap reggel meg vasparivál vitt Natasha Bambisztánba, ahol még az egyedüli kávéivás is megadatott, mielőtt megérkezett kiscsaládom a piacról, szóval, minden perfektre sikeredett. Pipinek még este elmondtam, hogy reggel nem leszek otthon, de majd piacozásnál találkozunk, remekül viselte az egészet.
Na hát soha rosszabb újrakezdést kívánok minden kedves társasági létből kiszakadt sorstársnak.
(szöveget meg nem félreérteni, csak azé' lett ez, mert este kiadós mennyiségű Franz Ferdinandot hallgattunk)
2009. jún. 11.
2009. jún. 10.
Köszönjük József Attilának
Az Altatót. Ez lett Pipi első három szótagos szava, nemhiába hallgatja minden este elalvás előtt.
2009. jún. 8.
Fura
De még mennyire, ha ott rohangálsz gyerekekkel, gyerekek közt, ahol egyébként végtelen mennyiségű majdnem és teljesen felnőtt mulatja magát különböző fokozatokra...
És idén még Faith No More is lesz. Ki kell jutnom.
Egyúttal szobazene, ami már de régen volt.
És idén még Faith No More is lesz. Ki kell jutnom.
Egyúttal szobazene, ami már de régen volt.
2009. jún. 6.
A dolgok mostanság
Valahogy annyira felemásak... Egészen rövid időn belül kétszer is megtörtént, hogy jött a fantasztikus hír, majd pár óra múlva meg jött a borzasztó. Ez most már mindig így lesz? Vagy semmi hír vagy hangulatliftezés egész nap?
Amúgy meg a hócipőm is tele van az időjárás szeszélyeivel, kérem szépen vissza az évszakokat, ha lehet. Csak 3 hónap színtiszta nyarat, annyira jó lenne, hjaj.
Ami meg zseniális hír, az az, hogy jön David Byrne júliusban, na, ez lesz az a koncert, amire remélhetőleg apukával együtt sikerül eljutni.
A rémes hír, amiről meg fentebb morogtam, az az, hogy egyelőre nincs bölcsi, úgy elutasítottak minket, mint a sicc. Persze túlságosan jól élünk hozzá, gondolom: egy gyerek két szülővel egy saját lakásban, létminimum felett. Hejj, ez sírnivaló, komolyan. Na sebaj, jönnek a körfutások és rafinériák, mielőtt egyáltalán belegondolnánk egy magánizébe.
Ha már Pip: egy kis papagáj lett, annyira igyekszik mindent utánunk mondani, hogy ma már ijedtemben csak azt mondtam, hogy a manóba! Persze utánozta. Viszlát, cifraságok!
A nagy nemzetközi gyermeknapon elhagytam a lányom. Nem tartott tovább néhány percnél, de az ütő is szinte megállt bennem, amikor kiderült, hogy eltűnt és rettegtem, hogy valaki elviszi... Szerecsére csak a pónik izgatták, J visszahozta, amíg én hülyén ott tébláboltam, ahol utoljára láttam. Nagy veszély szerencsére nem volt arrafelé (legalábbis ennyi idő alatt), de tanulságos, az biztos. Éljen a gyerekpóráz, bármilyen hülyén is néz ki!
Ez meg egyszerűen telitalálat (rengeteg van még):
Jóccakát!
Amúgy meg a hócipőm is tele van az időjárás szeszélyeivel, kérem szépen vissza az évszakokat, ha lehet. Csak 3 hónap színtiszta nyarat, annyira jó lenne, hjaj.
Ami meg zseniális hír, az az, hogy jön David Byrne júliusban, na, ez lesz az a koncert, amire remélhetőleg apukával együtt sikerül eljutni.
A rémes hír, amiről meg fentebb morogtam, az az, hogy egyelőre nincs bölcsi, úgy elutasítottak minket, mint a sicc. Persze túlságosan jól élünk hozzá, gondolom: egy gyerek két szülővel egy saját lakásban, létminimum felett. Hejj, ez sírnivaló, komolyan. Na sebaj, jönnek a körfutások és rafinériák, mielőtt egyáltalán belegondolnánk egy magánizébe.
Ha már Pip: egy kis papagáj lett, annyira igyekszik mindent utánunk mondani, hogy ma már ijedtemben csak azt mondtam, hogy a manóba! Persze utánozta. Viszlát, cifraságok!
A nagy nemzetközi gyermeknapon elhagytam a lányom. Nem tartott tovább néhány percnél, de az ütő is szinte megállt bennem, amikor kiderült, hogy eltűnt és rettegtem, hogy valaki elviszi... Szerecsére csak a pónik izgatták, J visszahozta, amíg én hülyén ott tébláboltam, ahol utoljára láttam. Nagy veszély szerencsére nem volt arrafelé (legalábbis ennyi idő alatt), de tanulságos, az biztos. Éljen a gyerekpóráz, bármilyen hülyén is néz ki!
Ez meg egyszerűen telitalálat (rengeteg van még):
Jóccakát!
2009. jún. 1.
2009. máj. 26.
Bodzamama
Pipi folyamatosan dumál. Persze rengeteget halandzsázik is, de egyre több dolgot próbál utánozni és egyre több sikerrel is, aminek úgy látom, nagyon örül.
A tőmondatok után most egészen vicces dolgok jöttek, a két kedvencem főszereplője én volnék, az egyik a címben is említett bodzamama, a másik a párja, a cicamama. Jelentésük valami ilyesmi: a mama bodzát szedett; a mamán cicás póló van. Nagypapa lappapa lett (amit szintén imádok), rendszeresen emlegeti a kaját (igen, kristálytisztán, igen, utáljuk), rájöttem, mi a haat-haat jelentése: lépcső (sokszor számoljuk, ebből úgy tűnik, a 6-os volt legszimpatikusabb), a virág nagyon régóta bumm néven fut (a leesett szirmok a kiváltó okok), édesen ásan mondja az epret és most több már nem is jut eszembe.
Ja, de, mégis. Az igen kimondására sehogy nem tudjuk rávenni. Tippek és trükkök, valakinek?
A tőmondatok után most egészen vicces dolgok jöttek, a két kedvencem főszereplője én volnék, az egyik a címben is említett bodzamama, a másik a párja, a cicamama. Jelentésük valami ilyesmi: a mama bodzát szedett; a mamán cicás póló van. Nagypapa lappapa lett (amit szintén imádok), rendszeresen emlegeti a kaját (igen, kristálytisztán, igen, utáljuk), rájöttem, mi a haat-haat jelentése: lépcső (sokszor számoljuk, ebből úgy tűnik, a 6-os volt legszimpatikusabb), a virág nagyon régóta bumm néven fut (a leesett szirmok a kiváltó okok), édesen ásan mondja az epret és most több már nem is jut eszembe.
Ja, de, mégis. Az igen kimondására sehogy nem tudjuk rávenni. Tippek és trükkök, valakinek?
2009. máj. 24.
2009. máj. 22.
1 közérdekű jó hír
Megint tele van Nijntjével a Women's Secret!!!
Igaz, pofátlanul drágák, de előbb-utóbb úgyis jön a shoppingolók istennője, Sale, és akkor már baráti áron hozzá lehet jutni remélhetőleg. Legalábbis legutóbb 2 pár ilyen szupernyulas zoknit lőttem öccá'ért, na most egy boka típusú kerül kétszer ennyibe.
És ha már válság meg minden, ha netán kontaktlencsét vásároltok, minden boltba be kell menni kérdezősködni, mert pont kétszer annyiért is meg lehet venni tök ugyanazt a szolgáltatást és terméket. Ma végre beszereztem az egynaposat, welcome back, my dearest sunglasses!
Igaz, pofátlanul drágák, de előbb-utóbb úgyis jön a shoppingolók istennője, Sale, és akkor már baráti áron hozzá lehet jutni remélhetőleg. Legalábbis legutóbb 2 pár ilyen szupernyulas zoknit lőttem öccá'ért, na most egy boka típusú kerül kétszer ennyibe.
És ha már válság meg minden, ha netán kontaktlencsét vásároltok, minden boltba be kell menni kérdezősködni, mert pont kétszer annyiért is meg lehet venni tök ugyanazt a szolgáltatást és terméket. Ma végre beszereztem az egynaposat, welcome back, my dearest sunglasses!
2009. máj. 14.
Költői kérdések # 2
Az a jó kis papírzsebkendő, ami milliméteres darabokra hullik, az hogy marad ott a mosandó ruhák közt időnként? Öröm az ürömben, kivételesen nem fekete cuccoknál.
2009. máj. 10.
Pipi beszélni kezd
Cica, mama, papa, baba, banán, kanna, eper, kaka, vau-vau, csip-csirip, sapka, brrr (autó), sajt, tej és nem: ezeket a szavakat (és még néhányat, ami most nem ugrik be) biztonsággal és helyesen használja, szinte mindet jól ejti, rengeteg dolog nevének a részletét mondja, most már inkább az elejét, mint a végét. A mai esti mesénél a struccot próbálta, egészen sok sikerrel.
Ezeket tulajdonképp már mondja egy ideje, viszont mondatokat úgy egy hete kezdett, mint például: baba/papa/mama csüccs/bumm/nem stb., illetve egészen sok minden tud már jelelni is. Az egész lénye ragyog, amikor sikerül kifejeznie magát és biztos benne, hogy megértettük. Nagyjából ugyanekkor elkezdődött valamiféle dacolás-szerűség is, amit eddig csak a reggeli és esti evéseknél produkált, nevezetesen amikor hoztuk neki a tejet, elrohangált, nemet mondott, de közben már nagyon itta volna, közben elkezd rendszeresen sírni is, nem igazán tudtuk/tudjuk mire vélni, nagyjából megszoktuk ezt a műsort (bár hozzáteszem, a reggeli kávé előtt nem hogy nincs türelmem, de nem is nagyon vagyok ébren, így hozzászokni sem éppen könnyű ehhez a fejhangon való visításhoz, kéretőzéshez). Kb. egy hete viszont már nem csak reggel és este csinálja ezt a furcsa vívódásos-akaratnyilvánításos dolgot, hanem kőkeményen napközben is. Pl.: akarsz hintázni? Bólogatás, beteszem a hintába, hintázik egy darabig, majd amikor úgy tűnik, ki akar jönni, megkérdezem, kijön-e, igent (vagy valami olyasmit válaszol), de amikor ki akarom venni, üvölt. Pár napig azt hittem, akkor most itt a dackorszak kezdete, amit eddigi olvasmányaim alapján kb. 2 éves korára vártam (most lesz másfél), de tegnapelőtt az jutott eszembe, hogy kommunikációs problémáink vannak, hiszen ő elkezdett élénken beszélni, de ez nem jelenti azt, hogy mindig megértjük. Így mára azt gondolom, nem dacol ő, hanem kiakad, amikor nem értjük egymást. Márpedig ember legyen a talpán, aki mindent megért, amit egy enyhén selypítő, beszélni kezdő gyerek próbál közölni. Az a durva, hogy ez egy iszonyú kemény odafigyelős és asszociációs játék, csak tegnap vettem észre, hogy mások még mennyire nem értik, amit mond (hát persze, hogy nem, csak eddig nem tűnt fel), mennyire helyzetfüggő és tulajdonképp a világ egyik legizgalmasabb játéka is egyben (ha az ember nem hullafáradt vagy türelmetlen épp).
Ami kicsit meglepett, hogy a mozgásfejlődése is nagyon erős ugyanebben az időszakban, mindenre felmegy, legijesztőbb egyensúlyozásokat gyakorol, fel- és leugrál dolgokra/dolgokról, jelzés nélkül ránkveti magát (micsoda bizalomjáték), pillanatok alatt megtanulja az új kirakókat, egyre lelkesebben firkál, szóval a finommozgása is állandóan finomodik - ez valószínűleg mind természetes, de az elsőgyerekes anyuka csak hüledezik, milyen csodás a gyermeki elme és lélek, mindent magába szív. A kedvenc történetem még mindig az, amikor talált egy rügyet és megpróbálta visszatenni a bokorra.
Úgy két napja azon sajnálkoztam, hogy semmire nem fog emlékezni abból, ami most történik. Viszont "ebből épül" és az óriási dolog szintén.
Ezeket tulajdonképp már mondja egy ideje, viszont mondatokat úgy egy hete kezdett, mint például: baba/papa/mama csüccs/bumm/nem stb., illetve egészen sok minden tud már jelelni is. Az egész lénye ragyog, amikor sikerül kifejeznie magát és biztos benne, hogy megértettük. Nagyjából ugyanekkor elkezdődött valamiféle dacolás-szerűség is, amit eddig csak a reggeli és esti evéseknél produkált, nevezetesen amikor hoztuk neki a tejet, elrohangált, nemet mondott, de közben már nagyon itta volna, közben elkezd rendszeresen sírni is, nem igazán tudtuk/tudjuk mire vélni, nagyjából megszoktuk ezt a műsort (bár hozzáteszem, a reggeli kávé előtt nem hogy nincs türelmem, de nem is nagyon vagyok ébren, így hozzászokni sem éppen könnyű ehhez a fejhangon való visításhoz, kéretőzéshez). Kb. egy hete viszont már nem csak reggel és este csinálja ezt a furcsa vívódásos-akaratnyilvánításos dolgot, hanem kőkeményen napközben is. Pl.: akarsz hintázni? Bólogatás, beteszem a hintába, hintázik egy darabig, majd amikor úgy tűnik, ki akar jönni, megkérdezem, kijön-e, igent (vagy valami olyasmit válaszol), de amikor ki akarom venni, üvölt. Pár napig azt hittem, akkor most itt a dackorszak kezdete, amit eddigi olvasmányaim alapján kb. 2 éves korára vártam (most lesz másfél), de tegnapelőtt az jutott eszembe, hogy kommunikációs problémáink vannak, hiszen ő elkezdett élénken beszélni, de ez nem jelenti azt, hogy mindig megértjük. Így mára azt gondolom, nem dacol ő, hanem kiakad, amikor nem értjük egymást. Márpedig ember legyen a talpán, aki mindent megért, amit egy enyhén selypítő, beszélni kezdő gyerek próbál közölni. Az a durva, hogy ez egy iszonyú kemény odafigyelős és asszociációs játék, csak tegnap vettem észre, hogy mások még mennyire nem értik, amit mond (hát persze, hogy nem, csak eddig nem tűnt fel), mennyire helyzetfüggő és tulajdonképp a világ egyik legizgalmasabb játéka is egyben (ha az ember nem hullafáradt vagy türelmetlen épp).
Ami kicsit meglepett, hogy a mozgásfejlődése is nagyon erős ugyanebben az időszakban, mindenre felmegy, legijesztőbb egyensúlyozásokat gyakorol, fel- és leugrál dolgokra/dolgokról, jelzés nélkül ránkveti magát (micsoda bizalomjáték), pillanatok alatt megtanulja az új kirakókat, egyre lelkesebben firkál, szóval a finommozgása is állandóan finomodik - ez valószínűleg mind természetes, de az elsőgyerekes anyuka csak hüledezik, milyen csodás a gyermeki elme és lélek, mindent magába szív. A kedvenc történetem még mindig az, amikor talált egy rügyet és megpróbálta visszatenni a bokorra.
Úgy két napja azon sajnálkoztam, hogy semmire nem fog emlékezni abból, ami most történik. Viszont "ebből épül" és az óriási dolog szintén.
2009. máj. 8.
Micsoda dolgok
Nemrég végre találkoztunk Zébabával és a mamájával, sajnos nagy kihagyás után, dehát így jár az ember, ha másik városba költözik, ugyeugye. Muszáj megosztanom, micsoda csodákkal leptek meg minket.
Ez itt Pipinek készült (pipis, értik, ugye?):
Jómagamat pedig ezzel a baglyos névnapi szépséggel:
Szurkolok, hogy a ZekaMűvek szépre, nagyra nőjön, nőhessen.
Ez itt Pipinek készült (pipis, értik, ugye?):
Jómagamat pedig ezzel a baglyos névnapi szépséggel:
Szurkolok, hogy a ZekaMűvek szépre, nagyra nőjön, nőhessen.
2009. máj. 7.
Take Care of Business
Má' megin' "csak" zene.
Viszont süt a nap és most már azonnal maradjon így, ha lehet...
Viszont süt a nap és most már azonnal maradjon így, ha lehet...
2009. máj. 4.
Oh Sunny Sunny Day
Igaz, most csöpögött egy keveset, de úgy tűnik, ennyit volt. Úgyhogy oh, sunny, sunny day... És jó kávét mindenkinek, magam részéről úgy tűnik, kell egy napi 3 is, brühü.
2009. ápr. 30.
Ringat a hullám
Tengeren
Visz a hajó, ringat a tenger,
elnyúlok a fedélzeten.
Ez a kékség, amiben úszunk,
tán a mennyország idelenn,
ez a kékség, amiben úszunk,
eget és földet összefog
és lent a hullámzó magasság,
fent a szárnyrakelt víz suhog.
S ebben a tükrös ragyogásban,
csobogó ég és víz között,
elszáll az emberi sötétség,
amely ideág üldözött:
könnyű vagyok s a könnyű lélek
könnyűnek érzi a jövőt,
minden gyötrelmét elfelejti
a megváltó szépség előtt.
Visz a hajó, ringat a hullám,
a gép morajlik csendesen,
ez a kékség, amiben úszunk,
tán a mennyország idelenn.
Lent az ég ragyog, fent a tenger,
ez a nagy fény meggyógyított;
most megint örülök, hogy élek,
hogy élek és ember vagyok.
Szabó Lőrinc
Ezt a nagyon szépet egy régi szívszerelmemtől (igen, Szabó Lőrincre gondolok) egy kedves volt kolléganőmtől kaptam, neve legyen A, tegnap eszembe jutott és ma világgá kürtölöm.
Ezt a másik nagyon szépet pedig egy mostanitól, asszem K néven kommentel ide időnként:
Visz a hajó, ringat a tenger,
elnyúlok a fedélzeten.
Ez a kékség, amiben úszunk,
tán a mennyország idelenn,
ez a kékség, amiben úszunk,
eget és földet összefog
és lent a hullámzó magasság,
fent a szárnyrakelt víz suhog.
S ebben a tükrös ragyogásban,
csobogó ég és víz között,
elszáll az emberi sötétség,
amely ideág üldözött:
könnyű vagyok s a könnyű lélek
könnyűnek érzi a jövőt,
minden gyötrelmét elfelejti
a megváltó szépség előtt.
Visz a hajó, ringat a hullám,
a gép morajlik csendesen,
ez a kékség, amiben úszunk,
tán a mennyország idelenn.
Lent az ég ragyog, fent a tenger,
ez a nagy fény meggyógyított;
most megint örülök, hogy élek,
hogy élek és ember vagyok.
Szabó Lőrinc
Ezt a nagyon szépet egy régi szívszerelmemtől (igen, Szabó Lőrincre gondolok) egy kedves volt kolléganőmtől kaptam, neve legyen A, tegnap eszembe jutott és ma világgá kürtölöm.
Ezt a másik nagyon szépet pedig egy mostanitól, asszem K néven kommentel ide időnként:
2009. ápr. 28.
A már néhai ribizli-karkötő
Pár évvel ezelőtt kaptam J barátném mamájától egy bordó gyöngyös karkötőt, teljesen úgy nézett ki, mint egy adag ribizli madzagra fűzve. Nem csoda, hogy Pipi is rákattant.
Tavaly nyáron Pipi elkezdett érdeklődni a karkötőim iránt (nem mintha ötnél több lenne, így talán inkább a forma miatt), földhöz is vágta azonnal a születésnapomra kapott legszebbet, a többi viszont nem törékeny, így aztán azokat is elszerezte. Fentebb említett ribizlis az egyik kedvenc régóta, valami furcsa oknál fogva a formaegyeztetős dobozban lakik régóta, a formákkal együtt mindig visszakerül a dobozba, hogy aztán megint ki legyen öntve a következő napon. A mostani vasárnap reggelen épp kávét szürcsöltem itt a gép előtt, hátrapillantottam és nyugtáztam, kisPipi formát egyeztet, hurrá, akkor most talán nyugodtan is megihatom. Aztán jött az a gyanús csend, ami igen, tényleg csak valami durvát jelenthet ebben a korban, mert bizony a karkötő elszakadt valahogy (biztos nem magától) és a lányom lelkesen tolta magába a műanyag szemeket... Úgy hármat kiszedtem a szájából, 4-5 maradt a karkötőn és a többi, na, az mind a hasában végezte - illetve, ami miatt már merek írni erről az egész kisebb rémálomról - majd a pelenkában, az a szemetesben, az meg jelenleg a lépcsőházban, de nemsokára már nagyon távol szerencsére.
Tényleg ügyesebb, mint gondolnám. Tényleg kíváncsibb és tényleg zéró a veszélyérzete. Nagyon kell rá vigyázni, mert mégis csak egy csillogó szemű kis törpe, aki - szinte - bármire lelkesedik és ez előre viszi és viszi és viszi...
Tavaly nyáron Pipi elkezdett érdeklődni a karkötőim iránt (nem mintha ötnél több lenne, így talán inkább a forma miatt), földhöz is vágta azonnal a születésnapomra kapott legszebbet, a többi viszont nem törékeny, így aztán azokat is elszerezte. Fentebb említett ribizlis az egyik kedvenc régóta, valami furcsa oknál fogva a formaegyeztetős dobozban lakik régóta, a formákkal együtt mindig visszakerül a dobozba, hogy aztán megint ki legyen öntve a következő napon. A mostani vasárnap reggelen épp kávét szürcsöltem itt a gép előtt, hátrapillantottam és nyugtáztam, kisPipi formát egyeztet, hurrá, akkor most talán nyugodtan is megihatom. Aztán jött az a gyanús csend, ami igen, tényleg csak valami durvát jelenthet ebben a korban, mert bizony a karkötő elszakadt valahogy (biztos nem magától) és a lányom lelkesen tolta magába a műanyag szemeket... Úgy hármat kiszedtem a szájából, 4-5 maradt a karkötőn és a többi, na, az mind a hasában végezte - illetve, ami miatt már merek írni erről az egész kisebb rémálomról - majd a pelenkában, az a szemetesben, az meg jelenleg a lépcsőházban, de nemsokára már nagyon távol szerencsére.
Tényleg ügyesebb, mint gondolnám. Tényleg kíváncsibb és tényleg zéró a veszélyérzete. Nagyon kell rá vigyázni, mert mégis csak egy csillogó szemű kis törpe, aki - szinte - bármire lelkesedik és ez előre viszi és viszi és viszi...
2009. ápr. 27.
Dance Me to the End of Love
Ez a Peyroux kisasszony igazán elbájoló hangú. Tegye fel a kezét, aki nem merengett! Ugye, jó így a kávé?
2009. ápr. 26.
költői kérdéssorozat #1
(vajon mért jön ugyanazon a napon az egyik lehető legjobb és az egyik lehető legrosszabb hír? órákig vigyorogtam, mint a tejbetök, majd jött a mellbevágó hír és levegőt is alig kaptam órákig. ennyire azért nem lehet kiegyensúlyozni a dolgokat, vagy mégis?)
Pécsi kirándulás
Illetve Orfű és Pécs közti kirándulás volt, nagy medvehagyma-vadászatra indultunk többedmagunkkal az előző hétvégén.
A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.
Na, akkor a képek:
A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.
A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.
A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.
Na, akkor a képek:
A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.
A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.
2009. ápr. 22.
2009. ápr. 20.
Summertime Cowboy
Délutáni (késő?) kávécska mellé, az előadó a Huskie Rescue. Perszehogy a Last.fm-en hallottam. Egyúttal jelzem, simán lehet továbbra is hallgatni, csak bizonyos részei fizetősek.
Hétvégén Pécsett jártunk, volt medvehagymaszedés, vonatozós tanulság arról, hogy a csemete az bizony nem alszik el akárhol, hogy az IC büfékocsijában mindig szólni kell előre, nem kérünk pirospaprikát az omlettre (ami amúgy laza 830 Ft, kb. másfél tojás kartonpapír-vastagságúra vasalva valami speciális, a NASA-nak már semmire nem kellő csudálatos találmánnyal), habkönnyű, vidám szelet a Francia Filmnapokból, kockapóker, sok bor és esküszöm, egy fiatal rókát is láttam az erkélyről kukázni (nem a sok bor hatására). Fényképes élménybeszámoló is következik és meg kell állapítsam, valamennyit fejlődtem, mert a képek ha nem is sokkal, de hasonlóbbak lettek az erdőben látottakhoz. Ráadásul kedven témámban tobzódhattam, a csodálatos tükröződésekben, hjaaj, de jó volt. Ha már tükröződések: a Francia Intézetben pár nap múlva nyílik egy kiállítás, ahol Rozsda Endre fotóit lehet látni. Ő az igazi tükröződéskirály.
Hétvégén Pécsett jártunk, volt medvehagymaszedés, vonatozós tanulság arról, hogy a csemete az bizony nem alszik el akárhol, hogy az IC büfékocsijában mindig szólni kell előre, nem kérünk pirospaprikát az omlettre (ami amúgy laza 830 Ft, kb. másfél tojás kartonpapír-vastagságúra vasalva valami speciális, a NASA-nak már semmire nem kellő csudálatos találmánnyal), habkönnyű, vidám szelet a Francia Filmnapokból, kockapóker, sok bor és esküszöm, egy fiatal rókát is láttam az erkélyről kukázni (nem a sok bor hatására). Fényképes élménybeszámoló is következik és meg kell állapítsam, valamennyit fejlődtem, mert a képek ha nem is sokkal, de hasonlóbbak lettek az erdőben látottakhoz. Ráadásul kedven témámban tobzódhattam, a csodálatos tükröződésekben, hjaaj, de jó volt. Ha már tükröződések: a Francia Intézetben pár nap múlva nyílik egy kiállítás, ahol Rozsda Endre fotóit lehet látni. Ő az igazi tükröződéskirály.
2009. ápr. 15.
2009. ápr. 12.
2009. ápr. 9.
Csigák
Ez a kezdő szakácsnő csigás utakra tévedt az elmúlt hetekben. Nem mellesleg végre kristálytisztán látja, főzni nem igazán szeret, max. leveseket, viszont sütni, na azt annál inkább.
Az első kakaós csiga első fotója (recept Macikonyhából):
És az első másmilyen csiga, aminek nem is csiga a becsületes neve, hanem kalács, méghozzá Ferdinánd (ez pedig a Női Lapozóról).
És ha valaki azt hinné, hogy ezek bonyolultak, akkor jelentem, egyáltalán nem. A feltekerés az persze rejtély, hogyan működik normálisan, de a végeredmény mindkét esetben ehető volt, sőt, még egy kicsit talán jobb is, mint ehető. Igaz, a kakaós csiga közel sem olyan lett, mint a békebeli, szinte foszlós, magas, kecsesen kunkorodó, hófehér tésztájú bolti csoda, amire vágytam, de hát ki tudja, idővel mi sülhet még ki (hehe).
Az első kakaós csiga első fotója (recept Macikonyhából):
És az első másmilyen csiga, aminek nem is csiga a becsületes neve, hanem kalács, méghozzá Ferdinánd (ez pedig a Női Lapozóról).
És ha valaki azt hinné, hogy ezek bonyolultak, akkor jelentem, egyáltalán nem. A feltekerés az persze rejtély, hogyan működik normálisan, de a végeredmény mindkét esetben ehető volt, sőt, még egy kicsit talán jobb is, mint ehető. Igaz, a kakaós csiga közel sem olyan lett, mint a békebeli, szinte foszlós, magas, kecsesen kunkorodó, hófehér tésztájú bolti csoda, amire vágytam, de hát ki tudja, idővel mi sülhet még ki (hehe).
2009. ápr. 6.
Blame It on My Youth/Meditation
Hmm, hát hiába, Keith Jarrett mindig hűs balzsam a riadt léleknek. Nem annyira tavaszi és nem is annyira kávés, de ma ez van, gyerekek.
Itten vagyon szöveggel is, a nem kevésbé varázslatos Jamie Cullumtól:
2009. ápr. 4.
Gombszem
Az apai nagymamától egyenesen. Szokta mondani, a hideg futkározik a hátán, mert olyan, mintha a saját szemeibe nézne. Meg hogy kicsi korában vadidegenek mondogatták neki, milyen kormos a szeme és ijedten szaladt haza megnézni az arcát, valóban kormos-e... Ez olyan cuki, nem?
2009. márc. 30.
My Way
Már megint csak a délutáni kávéhoz értem ide, jajjaj. És hát íme, nem épp karácsonyi, de azért eléggé nem gyenge feldolgozás. Amúgy a Last.fm fizetős lett, így átnyergeltem a Deezerre, na ott jött szembe ma ez a kis vidámság.
(Lehet, nem volt érthető az esztergomi látkép az előző posztban? Még senki sem mondta, micsoda szerencse...)
(Lehet, nem volt érthető az esztergomi látkép az előző posztban? Még senki sem mondta, micsoda szerencse...)
2009. márc. 28.
Wow
Ma időben keltünk, így hamar mentünk a piacra. Mivel időben indultunk, hamar végeztünk. Mivel időben végeztünk és sütött nap, Bambisztánba emigráltunk, ahol Bella és a nyulas motorja voltak a sztárok. A tejeskávé pöttyös bögrében olyan, mint mindig, hogy ez mennyire hiányzott!
Egy ilyen vidám családi délelőttöt megkoronázandó, hazafelé menet ott figyelt a földön egy esztergomi látkép. Wow!
Egy ilyen vidám családi délelőttöt megkoronázandó, hazafelé menet ott figyelt a földön egy esztergomi látkép. Wow!
2009. márc. 23.
Candle Chant
A zenécske a kávéhoz meg jól elmaradt (mintha bárkit is ..., muhahaha). DJ Krush bácsitól egy szép:
2009. márc. 22.
2009. márc. 16.
Ne már
Pipi takonypóc. Tényleg elég vacakul van, de láza már nincs szerencsére, igaz, majdnem 5 napig viszont volt. Ma visszavittem a doktornénihez, mert egyrészt nem tudtuk eldönteni, kell-e antibiotikum, másrészt eltűnt a recept, így jobb a békesség alapon elkocogtunk a rendelésre. Doktornéni lenyomta a szokásos szöveget, amúgy ma végérvényesen rájöttem, ez a legeslegnagyobb bajom vele, hogy sosem hozzám beszél, hanem mondja a jól megszokott szövegét. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy teljesen átlagos betegségekkel küzdünk, ami tulajdonképp jó.
Na de visszakanyarodva a poszt témájához, amiért totál ki vagyok akadva, az a hihetetlen gyógyszermennyiség... Pipi 5 napja kap Nurofent, jóbarátunk már, tényleg tök hatásos lázra és fájdalomra. A szeme is váladékozott, erre volt Tobrex szemcsepp, szerencsére már tünetmentes, ami jó, mert reggelente ki tudja nyitni a bal szemét is. Kapja a Fenistil-cseppeket is, ezen kívül a mindennapos D- és C-vitaminokat. Mivel hasmenése is lett, elkezdtem tegnap a Normaflore-t is adni (ez probiotikum, betegségeknél jó fogyasztani, na meg antibiotikumnál szinte kötelező). Ma kapott a köhögésre Sinecod-cseppeket, a takonykórra kevert orrcseppet, valami kanalasat is, ami csak holnap lesz kész és fogalmam sincs, mi a jóistenre adta a doki. Ezen kívül kéne neki Smecta-port adni a hasmenésre és valami izotóniás löttyöt is, a hasmenés okozta hiányokra. Aztamindenit, ez komoly?
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8?! 8 féle bolti gyógyszer egy taknyos és köhögő kisgyermeknek? Megőrülök, komolyan. Mindez a fogzás okozta immunrendszer-gyengülés, könnyű a dolga a vírusoknak. Szívesebben maradnék a kamilla-kakukkfű-hársfa-bodza-tea kombónál és a csodálatos gyömbérteánál, engem secperc alatt kigyógyított ez a kétféle tea (a maradék köhögés be kell lássam, hát az a dohányzás miatt van). Meg hát lehetne diétás kajákat adni. A doki annyit sem mondott, akkor most krumpli répával, reggelire meg alma, hanem rögtön az undorító ízű port mondta, igaz, jelezte, hogy már van narancsos is.
Tudom én, hogy viszolygok a gyógyszerektől és emiatt nagyon ritkán veszek be bármit is... De ez nem hipersúlyos? Ennyi vackot megetetni a szemünk fényével, csak a mellékhatások összecsapása felér egy betegséggel. Ne már...
Na de visszakanyarodva a poszt témájához, amiért totál ki vagyok akadva, az a hihetetlen gyógyszermennyiség... Pipi 5 napja kap Nurofent, jóbarátunk már, tényleg tök hatásos lázra és fájdalomra. A szeme is váladékozott, erre volt Tobrex szemcsepp, szerencsére már tünetmentes, ami jó, mert reggelente ki tudja nyitni a bal szemét is. Kapja a Fenistil-cseppeket is, ezen kívül a mindennapos D- és C-vitaminokat. Mivel hasmenése is lett, elkezdtem tegnap a Normaflore-t is adni (ez probiotikum, betegségeknél jó fogyasztani, na meg antibiotikumnál szinte kötelező). Ma kapott a köhögésre Sinecod-cseppeket, a takonykórra kevert orrcseppet, valami kanalasat is, ami csak holnap lesz kész és fogalmam sincs, mi a jóistenre adta a doki. Ezen kívül kéne neki Smecta-port adni a hasmenésre és valami izotóniás löttyöt is, a hasmenés okozta hiányokra. Aztamindenit, ez komoly?
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8?! 8 féle bolti gyógyszer egy taknyos és köhögő kisgyermeknek? Megőrülök, komolyan. Mindez a fogzás okozta immunrendszer-gyengülés, könnyű a dolga a vírusoknak. Szívesebben maradnék a kamilla-kakukkfű-hársfa-bodza-tea kombónál és a csodálatos gyömbérteánál, engem secperc alatt kigyógyított ez a kétféle tea (a maradék köhögés be kell lássam, hát az a dohányzás miatt van). Meg hát lehetne diétás kajákat adni. A doki annyit sem mondott, akkor most krumpli répával, reggelire meg alma, hanem rögtön az undorító ízű port mondta, igaz, jelezte, hogy már van narancsos is.
Tudom én, hogy viszolygok a gyógyszerektől és emiatt nagyon ritkán veszek be bármit is... De ez nem hipersúlyos? Ennyi vackot megetetni a szemünk fényével, csak a mellékhatások összecsapása felér egy betegséggel. Ne már...
Seven Days of Falling
Hajnali hat órás keléshez nincs is jobb, mint egy csodaszép Esbjörn Svensson Trio-szám. Jó kávét!
Sajnos őket ebben a formában már csak konzervált élőfelvételen hallhatjuk...
(Amúgy kis szemfülesek észrevették-e, hogy a kis helyes youtube boxot lehet kedvünknek és a lehetőségeknek megfelelően beállítani?)
Sajnos őket ebben a formában már csak konzervált élőfelvételen hallhatjuk...
(Amúgy kis szemfülesek észrevették-e, hogy a kis helyes youtube boxot lehet kedvünknek és a lehetőségeknek megfelelően beállítani?)
2009. márc. 13.
Okos macska
A szomszéd ház kertjében megszámlálhatatlan mennyiségű macska lakik, Pipi nem kis gyönyörűségére. A kertben mászkálva állandóan őket keresi, amikor nem falevelekkel és kis izékkel mütyürkézik.
Amúgy egész jófej macskák ők. Néha egész közel is jönnek, persze csak hosszas méregetés után, néha meg egy hirtelen emberi mozdulatra is elszaladnak, puhán, kecsesen, ahogy csak a macskafélék tudnak. Amiről meg írni akartam, az az, hogy mostanság újra és újra a kapuban pöfékelünk apukával, ahol mindig ugyanaz a látvány: ezek az okos kis macskák elindulnak csavarogni és el lehet jönni megnézni, körbenéznek, mielőtt lelépnek a járdáról, így feleslegesen szorítok nekik, simán látják a hazafelé tartó, 30-as táblával mit sem törődő nagyautós hegyieket, időben ugranak az úttestre és tűnnek el a szemben parkoló autó alatt.
De ha ilyen okosak lettek ezek a csodalények, mi a manónak kell nekik 9 élet?
Amúgy egész jófej macskák ők. Néha egész közel is jönnek, persze csak hosszas méregetés után, néha meg egy hirtelen emberi mozdulatra is elszaladnak, puhán, kecsesen, ahogy csak a macskafélék tudnak. Amiről meg írni akartam, az az, hogy mostanság újra és újra a kapuban pöfékelünk apukával, ahol mindig ugyanaz a látvány: ezek az okos kis macskák elindulnak csavarogni és el lehet jönni megnézni, körbenéznek, mielőtt lelépnek a járdáról, így feleslegesen szorítok nekik, simán látják a hazafelé tartó, 30-as táblával mit sem törődő nagyautós hegyieket, időben ugranak az úttestre és tűnnek el a szemben parkoló autó alatt.
De ha ilyen okosak lettek ezek a csodalények, mi a manónak kell nekik 9 élet?
2009. márc. 9.
2009. márc. 8.
100, no meg jó hír is
Szombaton elfogyasztottam 100 db zsebkendőt. Az anyukám ugyanennyit. Hogy ez a nyomoronc takonykór mikre képes...
A nagy mennyiségű zsebkendőfogyasztás a kisebbik baj, sajnos a ma 4 napos unokahúgomat sem sikerült emiatt meglátogatni, amit végtelenül sajnálok. Pedig külön ezért utaztunk haza Pipivel. Hjaj. Rékababa egy kis tündéri hurkagombóc, íme egy fotó néhány percesen:
A kedvem borzasztó, az arcom robbanni készül, a szemeim leragadnak, ezért most megyek és iszom egy finom gyömbérteát mézzel és citrommal, hogy kicsit magamhoz térjek. Jövő héten igazi, legsúlyosabb rockandroll lesz a gyárban, nem lehet, hogy ilyen állapotban nyomjam végig.
Vajon az Elveszett jelentést nézzem meg este vagy A zuhahást? Otthon csak egy Mis Marple-t láttam és mozika hiányom lett.
A nagy mennyiségű zsebkendőfogyasztás a kisebbik baj, sajnos a ma 4 napos unokahúgomat sem sikerült emiatt meglátogatni, amit végtelenül sajnálok. Pedig külön ezért utaztunk haza Pipivel. Hjaj. Rékababa egy kis tündéri hurkagombóc, íme egy fotó néhány percesen:
A kedvem borzasztó, az arcom robbanni készül, a szemeim leragadnak, ezért most megyek és iszom egy finom gyömbérteát mézzel és citrommal, hogy kicsit magamhoz térjek. Jövő héten igazi, legsúlyosabb rockandroll lesz a gyárban, nem lehet, hogy ilyen állapotban nyomjam végig.
Vajon az Elveszett jelentést nézzem meg este vagy A zuhahást? Otthon csak egy Mis Marple-t láttam és mozika hiányom lett.
2009. márc. 2.
Satin Doll
Itt a tavasz és ilyen komor idő van, hát ez nem járja. De úgy látom, hamarosan kisüt. Addig is zenécske, kis Duke Ellington, kávé előtt, után vagy közben.
2009. febr. 26.
Ez az én formám
Kedden szembe jött egy kéményseprő. Épp kendőben cipeltem Pipit, így el kellett gondolkodnom azon, vajon hol van rajtam gomb, mielőtt ide-oda pakolgatom őt. Na, hát ez az. Nem volt rajtam gomb. Mert a lustácska és feledékeny anyuka nem varrta vissza a nadrágjáról leesettet (hiszen a szülés óta használatos úszógumi remekül megfogja a régen is használt nadrágokat, minek is arra gomb), így aztán elszalasztotta az ajándékba kapott szerencsét is. Azért megfogtam valami gomb-szerűt a kabátomon, dehát...
Amúgy ha az ember tudja, hogy bizonyos környéken kéményellenőrzést végeznek és napokig arra viszi az útja, akkor kibabrál Fortunával vagy ő is mindent lát és érvényteleníti a gombfogást? Ez lenne a heti körkérdés egyúttal.
Amúgy ha az ember tudja, hogy bizonyos környéken kéményellenőrzést végeznek és napokig arra viszi az útja, akkor kibabrál Fortunával vagy ő is mindent lát és érvényteleníti a gombfogást? Ez lenne a heti körkérdés egyúttal.
2009. febr. 25.
Ahogy beszél
Pama, Bama, Paba, Pabama. Ez mind mi lennénk, vegyítve. Papa+mama, baba+mama, papa+baba,papa+baba+mama. Vajon hadarás? Vagy együttmondás a cél? Inkább előbbi talán.
Ezen kívül van a brrraba, ami valamit olyasmit jelent, hogy baba autózik, vagy baba autót lát, még egy darabig nagyon fontos, mit pantomimel hozzá. A hangsúlyról nem is beszélve. Reggel papát vagy mamát hívja, hogy szedje ki végre rácsos börtönéből. Hát, az hihetetlen, hogy 3 perc alatt hányféleképp tudja kimondani. Kedveskedve, hivogatva, gyanakvóan, időnként kétségbeesve, vidáman, bosszankodva, követelőzve...
Megáll az ész. És még csak 15 hónapos, hát mi lesz még itt, kérem, ha már tud is beszélni? Nyakamat rá, hogy vidám évek következnek.
Ezen kívül van a brrraba, ami valamit olyasmit jelent, hogy baba autózik, vagy baba autót lát, még egy darabig nagyon fontos, mit pantomimel hozzá. A hangsúlyról nem is beszélve. Reggel papát vagy mamát hívja, hogy szedje ki végre rácsos börtönéből. Hát, az hihetetlen, hogy 3 perc alatt hányféleképp tudja kimondani. Kedveskedve, hivogatva, gyanakvóan, időnként kétségbeesve, vidáman, bosszankodva, követelőzve...
Megáll az ész. És még csak 15 hónapos, hát mi lesz még itt, kérem, ha már tud is beszélni? Nyakamat rá, hogy vidám évek következnek.
Moi je suis tango
Padtársamnak a nyomorult tesztelési kínok enyhítésére. (Amúgy albumon kicsit jobb.)
2009. febr. 22.
The Curios Case of Benjamin Button
Ez a film annyira egyenletesen mesés, bájos, kedves és egyszerűen remek, hogy mindenkinek csak annyit tudok ajánlani, azonnal nézze meg, akármilyen hosszú is. Vigyázat, kicsit sírós a vége (mintha ezen bárki meglepődne a trailer alapján...).
2009. febr. 19.
Hírmustra
Válság meg minden sz.r van. Dacolok. Azér' is jó dolgok.
Megvettünk egy csomó Capa-fotót Nemsokára látni is lehet őket.
Antilop született csinos kis állatkertünkben Fotó nincs róla, de nosza, irány az állatkert! Vegyen mindenki éves bérletet, aki nagyon ráért odamászkálni.
Kaparós naptár készült mondjuk a pukkanós naptár sem rossz éppen. És ha ez sem elég, akkor tessék.
Végül egy igazán modern perzsaszőnyeg.
Megvettünk egy csomó Capa-fotót Nemsokára látni is lehet őket.
Antilop született csinos kis állatkertünkben Fotó nincs róla, de nosza, irány az állatkert! Vegyen mindenki éves bérletet, aki nagyon ráért odamászkálni.
Kaparós naptár készült mondjuk a pukkanós naptár sem rossz éppen. És ha ez sem elég, akkor tessék.
Végül egy igazán modern perzsaszőnyeg.
2009. febr. 16.
2009. febr. 11.
Csúcstermék: lopásgátlós ebédeszacskó
Az mindig borzasztó idegesítő, ha valaki felfalja az egyszeri munkásnő ebédjét a közös hűtőből. Az előző szerkesztőségben, amíg recepciós voltam, mindegyik űrhajóskajára post-it-ot kellett nyomnom a gazdája nevével, de még így is állandóan lába kélt egy csomó kajának. Istenem, ha már akkor lett volna ilyen csoda! És most csak hét dollár, micsoda üzlet, az el nem veszett ebéd kincset ér, nemhogy 25 zacskóért hét dollárt.
2009. febr. 9.
Mennyi minden történik
Kicsi lányom rohamos tempóban fejlődik, minden napra van valami: hol spontán újít valamit, hol utánzással talnul el egy szót, mozdulatot, és büszkén mutatja új tudását. Kezd végtelenül szórakoztató lenni, ezzel párhuzamosan egyre kevesebbszer idegesítő (azért ki tud hozni a sodromból, ofkorsz). 14 és fél hónapos mostanság.
Az egyik kedvencem a Ki a Pipi/hol a Pipi, amire csak néhány napja reagál: fülig ér a szája és a mutatóujjával böködi a mellkasát. Szenzációs. Nem tudom, hogy ez mit jelent épp: tudja, hogy róla van szó vagy megtanulta a kérdésre a választ. Mindenesetre ő is boldognak tűnik tőle.
Elkezdett több jelet is mutatni (jártunk pár hónapja jelnyelvi tanfolyamra, kifejezetten kisgyerekeknek tartották), az első a "nem" volt és kb. két hónapig semmi más (nos, ebben én volnék a ludas, nem jelelek vele eleget sajnos, mentségemre szóljon, én nem is tudok, de az apja tud és jóval többet jelel vele), majd az utóbbi napokban ezek jöttek hirtelen: fürdés, hol van?, pillangó, baba, dolgozik. Fantasztikus, főleg amikor könyvet nézegetünk, rábök valamire és mutatja a jelét. Jó érzés, amikor ő is és én is bombabiztosan tudjuk, ugyannarra gondolunk/ugyanazt mondjuk.
Már az igent is bólogatja sokszor, végre. Eddig mindenre nem volt a válasz, mégha igent is szeretett volna jelezni. Ugyan még messze van a pontos használata, de alakul. És borzasztó kedves mosollyal tudja nyugtázni, ha vettem, épp igent válaszolt.
Sapkamániás. Nem kicsit. Ha bárhol elcsíp egyet, azonnal felkapja és parádézik benne. Minél inkább vigyorgunk rajta/tapsoljuk, annál inkább bohóckodik.
Egy kis törpezsarnok. Ha éhes és/vagy szomjas, csettint a nyelvével és mutogat a konyha felé. Elég nehéz röhögés nélkül kibírni, pedig kéne. Az evés egyébként bizonyos szempontból katasztrofális: ha már unja, elkezdi dobálni a földre, amitől minden szál hajam égnek áll és nem tudom megfogadni a remek tanácsot: ne reagáljunk és hamar abbahagyja. De őszintén remélem, hogy abba fogja hagyni, mert ez borzasztó. Minden anyukának megvan az a pár dolog, ami sikítófrászba kergeti, nekem ez az egyik. Ahelyett, hogy örülnék, többé-kevésbé jól eszik.
Kb. hét hónapja átalusssza az éjszakát, ami állati jó, mert előtte hét hónapig borzasztó sokszor kelt fel = mi is. Most kezdem nagyjából kipihenni, persze így a tél végi depresszióbn nem annyira érződik. A szoptatást két hete hagytuk el, apukával rettegtünk mi lesz, biztos üvölteni fog (persze pár nappal a kitűzött dátum előtt tanulta meg a cici szót, hogy jól ránk ijesszen a kis huncut), nem alszik, minden baja lesz. Hát mi volt? Semmi. Egyetlen nyekkenés sem. Elmagyaráztam neki, hogy nincs több, itt a vége, elfogyott a mama teje és úgy tűnik, tudomásul vette. Fél éves kora óta kap kiegészítést este, így nem volt ez annyira szokatlan, de mindig kapott utána anyatejet is. Egy ideje azt éreztem, hogy a véremet szívja és ennek már semmi értelme, hiszen alig van. Alighanem ő is így érezte, mert tényleg semmi jelét nem adta annak, fájdalmas lenne az elválás.
Az idegenekkel (kevés kivételtől eltekintve) nem cimborál rögtön. Megfigyeli alaposan és utána dönt, haverkodás lesz-e vagy sem.
A kutyák és a babák látványától sokkos állapotba kerül. Rohangál, mutogat és szakadatlanul ismételgeti: baba, baba, babaaa! vagy tya, tya, tyaaaaa! És most már vau-vau is időnként. Egészen vicces ilyenkor, feltüzelve.
Spontán ölelget minket, a babáit. Szemmel láthatólag élvezi, de hogy ez honnan jön, utánozza, ahogy mi ölelgetjük? Fogalmam sincs. Könnyekig megható, az biztos.
És be nem áll a szája, egész nap magyaráz, hogy érthető szavakat, szótöredékeket, hol folyékonyan halandzsázik, úgy tűnik, iszonyúan élvezi. És mi sem kevésbé.
Aminek mindketten nagyon örül a papájával, az az, hogy a legtöbb ember, aki találkozik vele, azt mondja, milyen kiegyensúlyozott. Na ez az, amit senki nem mond udvariasságból. Szerintünk is kiegyensúlyozott. Maradjon is így.
Az egyik kedvencem a Ki a Pipi/hol a Pipi, amire csak néhány napja reagál: fülig ér a szája és a mutatóujjával böködi a mellkasát. Szenzációs. Nem tudom, hogy ez mit jelent épp: tudja, hogy róla van szó vagy megtanulta a kérdésre a választ. Mindenesetre ő is boldognak tűnik tőle.
Elkezdett több jelet is mutatni (jártunk pár hónapja jelnyelvi tanfolyamra, kifejezetten kisgyerekeknek tartották), az első a "nem" volt és kb. két hónapig semmi más (nos, ebben én volnék a ludas, nem jelelek vele eleget sajnos, mentségemre szóljon, én nem is tudok, de az apja tud és jóval többet jelel vele), majd az utóbbi napokban ezek jöttek hirtelen: fürdés, hol van?, pillangó, baba, dolgozik. Fantasztikus, főleg amikor könyvet nézegetünk, rábök valamire és mutatja a jelét. Jó érzés, amikor ő is és én is bombabiztosan tudjuk, ugyannarra gondolunk/ugyanazt mondjuk.
Már az igent is bólogatja sokszor, végre. Eddig mindenre nem volt a válasz, mégha igent is szeretett volna jelezni. Ugyan még messze van a pontos használata, de alakul. És borzasztó kedves mosollyal tudja nyugtázni, ha vettem, épp igent válaszolt.
Sapkamániás. Nem kicsit. Ha bárhol elcsíp egyet, azonnal felkapja és parádézik benne. Minél inkább vigyorgunk rajta/tapsoljuk, annál inkább bohóckodik.
Egy kis törpezsarnok. Ha éhes és/vagy szomjas, csettint a nyelvével és mutogat a konyha felé. Elég nehéz röhögés nélkül kibírni, pedig kéne. Az evés egyébként bizonyos szempontból katasztrofális: ha már unja, elkezdi dobálni a földre, amitől minden szál hajam égnek áll és nem tudom megfogadni a remek tanácsot: ne reagáljunk és hamar abbahagyja. De őszintén remélem, hogy abba fogja hagyni, mert ez borzasztó. Minden anyukának megvan az a pár dolog, ami sikítófrászba kergeti, nekem ez az egyik. Ahelyett, hogy örülnék, többé-kevésbé jól eszik.
Kb. hét hónapja átalusssza az éjszakát, ami állati jó, mert előtte hét hónapig borzasztó sokszor kelt fel = mi is. Most kezdem nagyjából kipihenni, persze így a tél végi depresszióbn nem annyira érződik. A szoptatást két hete hagytuk el, apukával rettegtünk mi lesz, biztos üvölteni fog (persze pár nappal a kitűzött dátum előtt tanulta meg a cici szót, hogy jól ránk ijesszen a kis huncut), nem alszik, minden baja lesz. Hát mi volt? Semmi. Egyetlen nyekkenés sem. Elmagyaráztam neki, hogy nincs több, itt a vége, elfogyott a mama teje és úgy tűnik, tudomásul vette. Fél éves kora óta kap kiegészítést este, így nem volt ez annyira szokatlan, de mindig kapott utána anyatejet is. Egy ideje azt éreztem, hogy a véremet szívja és ennek már semmi értelme, hiszen alig van. Alighanem ő is így érezte, mert tényleg semmi jelét nem adta annak, fájdalmas lenne az elválás.
Az idegenekkel (kevés kivételtől eltekintve) nem cimborál rögtön. Megfigyeli alaposan és utána dönt, haverkodás lesz-e vagy sem.
A kutyák és a babák látványától sokkos állapotba kerül. Rohangál, mutogat és szakadatlanul ismételgeti: baba, baba, babaaa! vagy tya, tya, tyaaaaa! És most már vau-vau is időnként. Egészen vicces ilyenkor, feltüzelve.
Spontán ölelget minket, a babáit. Szemmel láthatólag élvezi, de hogy ez honnan jön, utánozza, ahogy mi ölelgetjük? Fogalmam sincs. Könnyekig megható, az biztos.
És be nem áll a szája, egész nap magyaráz, hogy érthető szavakat, szótöredékeket, hol folyékonyan halandzsázik, úgy tűnik, iszonyúan élvezi. És mi sem kevésbé.
Aminek mindketten nagyon örül a papájával, az az, hogy a legtöbb ember, aki találkozik vele, azt mondja, milyen kiegyensúlyozott. Na ez az, amit senki nem mond udvariasságból. Szerintünk is kiegyensúlyozott. Maradjon is így.
2009. febr. 4.
Easy
Egy klasszikus: Faith No More - Easy. Ezer éve nem hallottam, tegnap ez volt az egyik kidobószám a Ponyvaregényben. Hát az milyen kellemes egy hely, kicsi, otthonosra berendezve, végig jó zenékkel.
2009. febr. 3.
2009. jan. 30.
La maison de Léna
Nem is találok szavakat. Bájos, csodaszép és biztos borzasztó kényelmes is minden, amitt itt árulnak.
A designért külön hála és köszönet, imádnivaló.
2009. jan. 28.
2009. jan. 27.
8-as ikrek
Reggeli hír: nyolcas ikreket szült egy amerikai nő.
Aztamindenit!!! Micsoda bátorság kell ehhez. Arról ugyan nem írnak, hogy mesterséges megtermékenyülésről van-e szó, de valószínűnek tartom. Vajon mit szólhattak, amikor kiderült, hogy 7 gyermekük lesz (csak a szülésnél derült ki, hogy nyolc gyermeke lesz - képzeljük csak el, ahogy igen kicsi helyen összepréselődve vannak, a boltban is nehezen veszik észre, hogy 7 vagy 8 kifli van a zacskóban, kissé morbid hasonlat, de a helyzet mégis valami ilyesmi lehet)? Biztosan óriási volt az öröm. A helyükben én is nagyon örülnék, viszont végtelen aggodalom is megszállna, "csak" a kihordás is csupa előre nem látható veszély. És micsoda nehéz döntés lenne csak egyet, kettő, hármat, akárhánnyal kevesebbet megtartani.
Arról sem szólnak túl sokat, hogyan zajlott a szülés. Biztos az sem volt egyszerű. És ezután sem lesz egyetlen perc sem. Mert vajon hogy zajlik majd egy etetés? Ráadásul szoptatni is akarja mindet. Minden tiszteletem. És hogy zajlik majd egy nap? Vajon az első pár hónapban fog 5 percnél többet aludni az anyuka? És mennyi segítség kell 8 ici-pici baba ellátásához? És a felneveléséhez? És mekkora ház? És mennyi türelem? És hány cumisüveg? És mennyi ruha? Persze biztos van egy csomó támogatás ilyenkor innen-onnan.
Egyszer láttam az egyik csatornán(vagy valamelyik ilyen csatornán) hasonló esetről műsort. Ott az első 6 gyerek volt iker, meg a következő 3 és épp jöttek még - vagy valami egész hasonló. Odaköltöztek a nagyszülők, egy gigantikus házban éltek, több mosógépük volt, 3-4-en etettek egyszerre... Teljesen hihetetlen volt az egész.
Hát szurkolok nekik. Biztos mesébe illő az egész a nehézségeivel együtt.
Régebben ikrekre vágytam, meg arra, hogy grafológus leszek és majd kutatom őket, mert olyan rejtélyesnek tűnt a világuk és annyira érdekelt. Most azt látom, egyetlen gyermek világa is kész rejtély, sokáig megfejthetetlen. És menni kell vacsorázni, így megmenekültem valami okos konklúzió idebiggyesztésétől.
Aztamindenit!!! Micsoda bátorság kell ehhez. Arról ugyan nem írnak, hogy mesterséges megtermékenyülésről van-e szó, de valószínűnek tartom. Vajon mit szólhattak, amikor kiderült, hogy 7 gyermekük lesz (csak a szülésnél derült ki, hogy nyolc gyermeke lesz - képzeljük csak el, ahogy igen kicsi helyen összepréselődve vannak, a boltban is nehezen veszik észre, hogy 7 vagy 8 kifli van a zacskóban, kissé morbid hasonlat, de a helyzet mégis valami ilyesmi lehet)? Biztosan óriási volt az öröm. A helyükben én is nagyon örülnék, viszont végtelen aggodalom is megszállna, "csak" a kihordás is csupa előre nem látható veszély. És micsoda nehéz döntés lenne csak egyet, kettő, hármat, akárhánnyal kevesebbet megtartani.
Arról sem szólnak túl sokat, hogyan zajlott a szülés. Biztos az sem volt egyszerű. És ezután sem lesz egyetlen perc sem. Mert vajon hogy zajlik majd egy etetés? Ráadásul szoptatni is akarja mindet. Minden tiszteletem. És hogy zajlik majd egy nap? Vajon az első pár hónapban fog 5 percnél többet aludni az anyuka? És mennyi segítség kell 8 ici-pici baba ellátásához? És a felneveléséhez? És mekkora ház? És mennyi türelem? És hány cumisüveg? És mennyi ruha? Persze biztos van egy csomó támogatás ilyenkor innen-onnan.
Egyszer láttam az egyik csatornán(vagy valamelyik ilyen csatornán) hasonló esetről műsort. Ott az első 6 gyerek volt iker, meg a következő 3 és épp jöttek még - vagy valami egész hasonló. Odaköltöztek a nagyszülők, egy gigantikus házban éltek, több mosógépük volt, 3-4-en etettek egyszerre... Teljesen hihetetlen volt az egész.
Hát szurkolok nekik. Biztos mesébe illő az egész a nehézségeivel együtt.
Régebben ikrekre vágytam, meg arra, hogy grafológus leszek és majd kutatom őket, mert olyan rejtélyesnek tűnt a világuk és annyira érdekelt. Most azt látom, egyetlen gyermek világa is kész rejtély, sokáig megfejthetetlen. És menni kell vacsorázni, így megmenekültem valami okos konklúzió idebiggyesztésétől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
