Fotók

Hosszú idő után az első dolog, ami újra olyan szinten lelkesít, hogy úgy érzem, ragyogok. Nemkülönben a Múzeumok Éjszakájára szegődött társam, tehát nemcsak engem akasztott ki teljesen a Corbijn-kiállítás, bár a lehető legpozitívabban.

Az egyik legnagyobb meglepetés a karikás szemű Kim Wilde portréja volt (a többi nő mind felkapottabb, híresebb, ilyen-olyanabb), a másik pedig az, hogy ő rendezte a Rollins Band Liar c. számát. Próbáltuk a videoszobában megnézni/meghallgatni, de a lista alapján kimaradt, így valami Metallicánál kisétáltunk. Szóval van valami hipnotikus erejű a képeiben, az biztos. Aki csak egy kicsit is szeret fotókat nézegetni, az szaladjon. Én biztos újrázok.



És ha már szóba került, a videoklip, tessék, egyúttal szobazene is.