Kimenő reggelig

Nahát kérem, ide is eljutottunk. A kezdő anyuka cirka másfél év után ottalvós kimenőt kapott.

Persze kicsit tódítok, mert már jó ideje elmehettem volna, férjecske mindig nyüstöl, menjek ide, menjek oda (főleg a sportra próbál rávenni, vajon miért?), de valahogy eddig nem alakult úgy az élet, hogy ezt megtörténhessen. Na de, múlt hét péntekre ruha-, pletyka- és eszmecserével egybekötött csajtalálkozó volt Natashánál, rég nem látott O-val és a sajnos egyre ritkábban látott M-mel, valamint két utóbbi hölgyemény nem kicsit virgonc kutyáival. Ja, meg Natasha grafitszürke nyulával. El lehet képzelni asszem könnyedén: jófajta vacsora, ami salátából, humuszból, avokádkrémből, padlizsánkrémből és egy szekérderéknyi pirítósból állt, fröccs és rosé minden mennyiségben; pöfékelés ujjsárgulásig, részemről végtelen mennyiségű röhögés, de mintha a többiek nagyon virultak volna, amikor végigpróbáltuk a 10 cm sarkú fekete topánkát vagy a meggypiros kurtizánszerkót, sőt, még a - kissé éles nyelvvel rangsorolt - művészetek völgye-jelmezt is felkapta M (amiben igazi öszterrájs tehenészlánykának is beillett volna egyébként a kunkorodó szőke hajával). 2-ig bírtuk, aztán megkaptam Che Guevarás pólómat és eldőltünk. MÁsnap reggel meg vasparivál vitt Natasha Bambisztánba, ahol még az egyedüli kávéivás is megadatott, mielőtt megérkezett kiscsaládom a piacról, szóval, minden perfektre sikeredett. Pipinek még este elmondtam, hogy reggel nem leszek otthon, de majd piacozásnál találkozunk, remekül viselte az egészet.

Na hát soha rosszabb újrakezdést kívánok minden kedves társasági létből kiszakadt sorstársnak.



(szöveget meg nem félreérteni, csak azé' lett ez, mert este kiadós mennyiségű Franz Ferdinandot hallgattunk)