Valahogy annyira felemásak... Egészen rövid időn belül kétszer is megtörtént, hogy jött a fantasztikus hír, majd pár óra múlva meg jött a borzasztó. Ez most már mindig így lesz? Vagy semmi hír vagy hangulatliftezés egész nap?
Amúgy meg a hócipőm is tele van az időjárás szeszélyeivel, kérem szépen vissza az évszakokat, ha lehet. Csak 3 hónap színtiszta nyarat, annyira jó lenne, hjaj.
Ami meg zseniális hír, az az, hogy jön David Byrne júliusban, na, ez lesz az a koncert, amire remélhetőleg apukával együtt sikerül eljutni.
A rémes hír, amiről meg fentebb morogtam, az az, hogy egyelőre nincs bölcsi, úgy elutasítottak minket, mint a sicc. Persze túlságosan jól élünk hozzá, gondolom: egy gyerek két szülővel egy saját lakásban, létminimum felett. Hejj, ez sírnivaló, komolyan. Na sebaj, jönnek a körfutások és rafinériák, mielőtt egyáltalán belegondolnánk egy magánizébe.
Ha már Pip: egy kis papagáj lett, annyira igyekszik mindent utánunk mondani, hogy ma már ijedtemben csak azt mondtam, hogy a manóba! Persze utánozta. Viszlát, cifraságok!
A nagy nemzetközi gyermeknapon elhagytam a lányom. Nem tartott tovább néhány percnél, de az ütő is szinte megállt bennem, amikor kiderült, hogy eltűnt és rettegtem, hogy valaki elviszi... Szerecsére csak a pónik izgatták, J visszahozta, amíg én hülyén ott tébláboltam, ahol utoljára láttam. Nagy veszély szerencsére nem volt arrafelé (legalábbis ennyi idő alatt), de tanulságos, az biztos. Éljen a gyerekpóráz, bármilyen hülyén is néz ki!
Ez meg egyszerűen telitalálat (rengeteg van még):
Jóccakát!
2009. jún. 6.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése