Jaaa

Ha minden jól megy, pénteken meglesz a koncertélmény, ez most jutott eszembe.

40'

Anyuka koncertre vágyik. És hirtelen eszébe jutott ez, mikor is voltak itt a szigeten?:





Mindig sajnáltam azokat, akiknek napfényben kellett koncertet nyomniuk. Összehasonlításképp íme:




Hát milyen ez így??? Glastonbury, gigatömeg ide vagy oda, ez így f..kazán.

És ez lenne a videoclip? Nahát... Nem tetszik.



nyauu
pedig aszittem, hogy jó lesz ezt megnézni, de nem is

Plötyi

Egy kicsi séta a Gül Baba utcán felfelé, esőben és máris alig kapok levegőt. Mentségemre legyen mondva, a lejtő második felét telefonálás közben nyomtam le (fel?). Apuka pedig plusz 8 kg-ot cipelve vidám szökellt előttem. Hiába, ő sportember, még most is, nulla mozgással is.



Hallott már valaki a cochamouse-ról? (magyar neve: csegér) Ha igen, akkor azt is árulja már el, hogy hányadik évadban derül ki, hogyan is ismerkedett meg Ted Ő-vel.

Napocs

Milyen szuper idő van, wow!!! Nagyot sétáltunk Bambisztánba, mindjárt kész a gyömbéres pipi kuszkusszal, ragyogó napsütés van, illatozik a japán akác, hát mi kellhet még? Semmi, ez a nap így tökéletes, ahogy van.

Na jó, egy kis délutáni szundikálás mindig jólesik... nyau...

Cash

Hümm, nosztalgia (első felvonás)

Ma csak a tisztesség kedvéért irogatok, mert tartok tőle, hogy ha kihagyok még pár napot, befullad ez az egész, pedig fontos szerepe van ennek most. Csupa olyan dolog jut eszembe, amikről majd hosszasan és sokszor írnék, de ezekre most tök képtelen vagyok, annyira lefáradtam ma is. Úgyhogy marad a nosztalgia, azon nem kell gondolkodni és jó az időnként.

Csak egy egykor nagyon kedves Cardigans-dal, nulla negatívos barátnémmal sms-eztünk ma és róla jutott eszembe, nagyon szerettük... És még a Szigeten is hallottuk egyszer élőben.



Most néztem meg, '97-ben volt a Cardigans a Szigeten. Úristen. Az majdnem 11 éve volt. Na, itt az ideje a pihenésnek, mielőtt azon kezdek kattogni, hogy már nem leszünk fiatalabbak, viszont harmincasok meg mindjárt.

Költészet napi séta

Idén az első nap, aminek igen nagy részét sikerült a szabadban tölteni. És hol! Kedves barátokkal a Kerepesi temetőben jártunk.

Ők gyakorta ott sétáltatják a kislányukat és ma velük tartottam. Felhorkanás előtt jelzem, hogy ezen én is fennakadtam, amikor mesélték ezt a programot. Egy barátném olvasni szokott ott, ezt sem nagyon értettem. Ma minden világos lett. Fantasztikus hely. Több okból is: egyrészt gyönyörű, rengeteg óriási platán, mindenhol (legalábbis most) virágok, síri csend (minden értelemben) és csodálatosan szép síremlékek. Tényleg ideális hely gyermeksétáltatáshoz, olvasáshoz, és, mint később észrevettem, fejszellőztetéshez is. 2 órát sétáltunk és mintha kimosták volna a fejem, valami hihetlen béke és nyugalom szállt meg - és ez nagyon jó volt a félnapos, hányingerrel küszködős migrén után. Arról már nem is beszélve, hogy végre tiszteletem tehettem egykor kedvenc költőm, Szabó Lőrinc sírjánál. Nagyon puritán, egy fa szobrocska áll rajta és mindent befutott a borostyán. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam, na de már (sajnos?) pillanatok alatt visszafojtom érzékenyülős könnyeimet. Ami igazán lenyűgözött, az József Attila sírja: vas(?)táblába ütve az Íme, hát megleltem hazámat. Hátborzongató. Barátom mondta, hogy azért elég durva így elolvasni. És tényleg, hirtelen azt kérdeztem, hogy ő vajon egész életében a halálára készült? Milyen furcsa az élet, épp a költészet napján, az ő születésnapján sikerült tök véletlenül ott járni. Hmm. Tettem egy követ Faludy sírjára, hiszen ő volt a második képzelt nagypapám (az első Sinkovits és az ő sírjánál is jártunk). Sajnos egyik nagypapámmal sem találkoztam, így aztán... És még számos nagy ember sírját meglátogattuk, hát, kitörölhetetlen élmény volt. Remélem, sikerül még ismételni a sétát.
Ami nagyon súlyos: békésen sétálgatva ott egyszer csak ott magasodik az Aréna Pláza. No komment, csak csúnyákat mondanék...

Tettem volna ide egy verset, de nem tudtam dönteni, melyiket, válasszon az, aki idetéved, itt.
Jó éjszakát!

Nulla negatív

Breaking news: nagyon-nagyon kedves barátnémnak és nekem ugyanaz a vércsoportunk! Mindketten elámultunk ma, amikor kiderült (egyébiránt éppen fél év van köztünk). És mindez egy ilyen gyönyörű, tavaszi napon! Csodás!

Új sorozatba kezdtem: Dr. House váltja a Született feleségeket. Az első évad első részének első 12 perce, hát, hogy is mondjam, mindent megtettek az alkotók, hogy pillanatok alatt eldöntse az egyszeri coachpotato, addict lesz avagy sem, másrészt mind vizuálisan, mind forgatókönyv-ügyileg eléggé durva. Mondhatni, sokkoló. Na, majd meglátjuk, de azt hiszem, tetszik.

Már itt sem vagyok...

Flash-csoda

Új (bár gőzöm sincs, mennyire új) flashes játék:

Haluz2




Ilyen randa borongós-bambulós napokra isteni.

A korábbi:

Haluz

És a még korábbiak:

Samorost

Bűbájosak és viccesek.

Előre

Jujj, micsoda újdonságok: a hétvégén lett mikronyúllábú sütőnk és wifink is itthon. Következmények: csücsülök a pc-nél, most blogot írok, de egyébként várnak a Született feleségek (lenni sorozatjunkie - ez egy vallomás), férjecske ül a laptopnál, mindezt egymásnak háttal, mindketten a mikróban pattogtatott kukoricát esszük. Délután cseteltünk is egymással. Jujj. Mi lesz még ebből...

Bolondos április

Micsoda idő van! Mintha egy nap alatt pörögne le április. Hétágra süt a nap, esik, fúj a szél, beborul, megint süt, megint beborul, fúj a szél, fúúúj!

Most épp süt. És besüt ide a lakásba, megvilágítja a sok-sok porcicát, amivel ma hadakozni készültem, de egyelőre csak csatát nyertem, a fél lakás még hátra van. A nárciszok azóta is szépek és illatosnak, huhh, még mindig az asztalon van a húsvéti szentháromság: nyúl, csirke, tojás.

A tojást és a csirkét anyóstól kaptam, a nyulat tőlem kapta férjecske. Anyóstól mindig nagyon helyes dolgokat kapok, pl. tegnap ezt a torta formájú gyertyát:


Imádom az ilyesmiket.