Biztonság

Ha nagy a para, jó valamihez nyúlni, amit régóta a sajátomnak érzek. Zene, kép, könyv, film, izécske - mindegy, csak erős legyen a kötődés. Tegnap valahogy a Doors-ra terelődött a szó a Bambiban és meglepve tapasztaltam, hogy más is hallgatja még. Így ma ilyen napot tartok. Megnyugtat, mosolygok. A legfurább, hogy lehullott róla minden emlék (fura, mert egy rakás zene emberekhez kötődik, de ez meg már nem), marad a jóleső érzés, hogy szinte minden taktust ismerek, felrémlik a szöveg (milyen büszke voltam, amikor először éreztem, hogy már mind a fejemben van), feltölt és jó, jó, jó.
Hát ezek, a teljesség igénye nélkül

Csend

No az nagy. Majd lassan talán írok róla, miért, kissé sodrós most az élet és se kedvem, se időm, ez van. A képeket meg szkennelem, még azokat sem tudom kirakni.
KisPipu egyre nagylányosabb és hiszteroidabb. Szóval most a szokásosnál is jobban szívja a mindenünket, még egy ok, hogy fáradtan az ágyba dőljek.
Ha egy hétig simán bírtam sorozatok nélkül, akkor már nem is vagyok junkie?