Minden rosszban, újfent

Tisztán emlékszem, hogy a gyermeksebész ma 9-re rendelt a kórházba az aneszteziológiai (altatásügyi) vizsgálatra. A recepciónál reggel közölte a csajszi, hogy "anyukaaa, az aneszteziológus ma 1-től 2-ig rendel.". Mindezt úgy, mintha totál hülye lennék, akinek mindent szótagolva kell hangsúlyozni. Jól felment bennünk a pumpa ezért is, meg a tehetetlenség miatt is, mert aztán hiába mondom majd a doktornak, hogy miért tetszett minket iderendelni 9-re, ha nincs is orvos, biztosan fejét csóválva, komoran nézne ránk és közölné, hogy ő bizony biztosan nem tette. Fakkabéla!

Természetesen a ráragasztott, erre a célre fejlesztett zacskóba nem pisilt bele Pipikém, így nem tudtunk vizeletmintát adni a labornak. Kicsit ezen is paráztunk még. Ekkor már f10 volt, azt gondoltam, nincs értelme azért hazamenni, hogy egy szűk órát szöttyögjünk, aztán megint metrózzunk, viszont ott állt a busz, ami a Városligetbe visz. Apuka is ezt javasolta, így aztán kimentünk a Városligetbe. Ha valamire csodálatos volt ez a mai nap, akkor hosszú sétára biztosan.

Először a tó körül kavirnyáltunk egy kicsikét, találtunk rengeteg kvákogó kacsát - hogy Pipics milyen izgalomba jött tőlük, izgett-mozgott, vigyorgott, mint a tejbetök (ehhez hozzátartozik, hogy néhány hete mutogatjuk neki az állatképeket és utánozzuk a hangjukat, a hápogás az egyik, amin mindig rötyög). Később kapott tízórait, hintázott nagyot, közben sikerült felfedeznem, hogy a fenti jobb kettes foga is kibújt, nemhiába tudott tegnapelőtt óriásit harapni szoptatás közben... Borzasztó. Elkezdtem sikítani kínomban, ettől sírni kezdett, na, ilyenkor legyen ember a talpán a kezdő anyuka... Azóta nem harapott szerencsére (kopp, kopp, kopp). A hintázás után bealudt, kóricáltunk a Széchenyi-fürdő körül, kétségbeesetten kávézót keresve, végül kilyukadtunk a Szépműnél, kávézó is van és bent pelenkázó is, ráadásul nem is a női mosdóba tették, hanem van külön helyiség - ez is ritka, példaértékű, köszönjük. Isteni délelőtt volt, remélem, lesz még néhány ilyen szép nap és elnézhetünk az Állatkertbe.

1-re visszatértünk a Madarászba, túlestünk a vizsgálatok, borzasztó helyes volt az altatóorvos és az asszisztens/nővérke is, Pipi pedig mintababa lett arra a néhány percre, meg sem nyikkant, hagyta, hogy vizsgálják. Szóval reggel műtét. Glugg... Pénteken beszámolok mindenről. A vizsgálat azzal kezdődött, hogy kiderült, Pipinek szívzöreje van. Hát, eléggé elgyengültek a térdeim, amikor ezt közölték... Nekem is volt, kinőttem, nem kellet semmit sem csinálni vele, de akkor is, ajjaj. Na majd megmondja a kardiológus, mi a teendő. Legszívesebben elvinném az én egykori gyermekkardiológusomhoz, annyira tündéri doktornéni volt, szívesen emlékszem rá, mindig elérte, hogy vicces legyen a szívultrahang, hol a kis hájacskákat nézegettük a monitoron, hol kedvesen bosszankodott, mennyire útban vannak a cicik a szívultrahangál.

Hát akkor, nagy levegő, beszív, kifúj, megnyugszik, erőt vesz és bízik.

A jó hírekig kis vidámság:

50

Nahát, meghatódtam: 50 egyedi látogatót számlál a google analytics itt helyben. Még akkor is, ha tudom, hogy néhányan több helyről olvashattok (gyárban a gép, otthon a gép), ha ez az 50 valójában 25, akkor is megható. (tudnám, ki lehet az a 25 ember... na majd egyszer csak kiderül). Meg még azt árulja el valaki, mi volt szombaton, az egekbe ugrott a látogatottság.

ÉLJEN A NAGY INTERNETES VILÁGHÁLÓ! PAJTÁSOK, ELŐRE!

Nem bottal

Hétvégén tönkrement a hűtőnk.
Reggel elaludtunk.
Nem tudtunk vizeletmintát szerezni Pipitől (egy óráig mászkált félmeztelül, mi meg utána egy kiforrázott palackkal. Máskor persze óriásiakat pisil a padlóra.)
Egymás torkának ugrottunk apukával mindezek után.
Vért vettek Pipitől (hősnő volt. Ja, és senki nem mondta, hogy nem vénásan veszik, ha előre tudom, hogy ujjbegyből, talán nem parázom szanaszét magam.
Valahol útközben elhagytuk őt):



Arról már nem is írok, milyen csodás Újlakról eljutni a Madarász utcába (Duna Plázával szemben van), főleg metróval. Hardcore és babakocsival nem is érdemes. Holnap kendőzünk inkább.

A telefonom nem hív kifelé, mert a hülye szolgáltató épp negyedévet vált és egy hatezres számla miatt korlátoz (végül is jogos, csak volt már sokszor ekkora tartozás is és semmi nem történt).
6 napja köztesvérzek úgy, hogy előtte rekordot döntöttem egy 10 napos nem köztessel.
Talán mondtam már, és ha igen, újra mondom: a hétfő nem jó semmire.

Mi jön még, kérem szépen?

Ami ma csodás volt, hogy visszafelé a Nyugatitól hazáig sétáltunk ebben a ragyogó napsütésben, Pipi aludt végre rendesen délelőtt. Említettem már, hogy szoknyás Pipi lett? Néhányszor fiúnak nézték mostanában és van egy rakás ruhája is, szóval amíg jó idő van, próbálom ráadni őket.

Rengeteg gesztenyét gyűjtöttem! Egy hülye szarka vagyok, csillogtak a napfényben, én meg rájuk ugrottam... Majd lefényképezem őket, tényleg szépek. Addig is, aviszontlátásra.

Napfééény

Tegnap is sütött a napocs! És most is süt! Több, mint csodás, így felőlem lehet hideg, csak egy kis fényt, egy kicsikét kérünk szépen, szépen, szépen.

Elmerészkedtünk a Fény utcai piacra szombaton, nagy kár, hogy nincs egy ici-picit közelebb, minden nap oda járhatnánk, ez a Kolosy téri mindig siralmas, főleg, ha egy rendes piacot lát az ember. Pipi kicsit nyűgös lett - hát persze, hiszen alig aludt délelőtt, így a nyakamba vettem. Szuper dolog nyakban vinni a lányomat! Erősen kapaszkodik, borzasztóan élvezi az új perspektívát és amikor elkezdtem ugrándozni, hangosan kacagott (ami a legnagyobb ajándék). A séta vége felé nekiállt huzogatni a hajamat, valahogy így:



Rosszkedv odébbállt, a helyére beköltözött a para, szerdán műtik Pipi nyakáról a kopoltyúív-maradványt, be vagyok tojva, bár egyelőre azért, hogy egy kicsit sem legyen taknyos (mert akkor nem műtik, az altatás miatt), nem várom a szerdát, egyáltalán. Persze végre túlleszünk rajta és csak 24 órát kell bent lenni a Madarászban, de akkor is, és egyáltalán, olyan kicsi még és ez az altatás, nagyon ijesztő és félelmetes, jaj, jaj, jaj. Majd pénteken beszámolok, hogy és mint vészeltük át.

Ma még Moziünnep, tessék filmeket nézni!

just one of those things

Mióta várom, hogy ez felkerüljön a YouTube-ra! Végre, végre. Hát íme, a névadó. Valami olyasmit jelent, hogy megesik az ilyesmi (aki jobban érti, mondja!!!).

fotópróba

Szív alakú krumpli került elő a kosárból, nagyon helyes.

próbálkozás 1:



próbálkozás 2:



///your comments feed my blog...///

He said hi

Elég!

Eljutottam arra a rémes pontra, hogy elegem van a saját vinnyogásomból. Szürke és hideg idő ide, takonypócság oda, szar dolgok meg emide, ez szánalmas és elég volt. Elég volt, hogy kétségbeesetten ülök a szarkupacon, amit én magam csináltam (5 napja no takarítás, ruhák mindenhol, mert épp helyet cserélnek a nyáriak a téliekkel, szelektíven gyűjtött szemét-torony a konyhában, mert azt sem vittem ki másfél hete, fűtéstől porcicák etc. - ezeket be merem vallani neked, kicsi blogocskám, a többit meg úgyis látod). Úgyhogy. Persze nehezen lennék egy nap alatt hiperoptimista, de az is valami, ha ebből a kurvanagy önsajnálatból sikerül kivakarni magam (mégha okkal is van - pardon, volt).

Először is kell egy kis móka.



(Középsőben az oviban Miss Röfi voltam farsangon. Volt mű-malacorrom (ezt tuti nem így kell írni) és nagy göndör parókám. Azóta nem tudok szabadulni a Muppet Show-tól.)

Varázszenécske, valami a szobazene-tárból.



Ma este nincs kattogás. Ma este kikapcs van.
Holnap
egy új nap.
Kicsit több erővel.

Vektoros Tibet-zászló

Úgy két éve nagyon kerestünk ilyet, mert sehol nem lehet Tibet-zászlót venni, gondoltuk, megcsináltatjuk. RAjzolással együtt akkor lett volna 30e Ft, így annyiban maradt a dolog. Ma állatsziluetteket keresve bukkantam rá a vektoros rajzára:



Egyébként nagyon jó ez az I Heart Vector, pl. a magamfajta, időnként kreatív szöszmötölésre kényszert érzőknek, pl. azonnal megtaláltam egy jó lepkét, amilyet hetek óta próbálok beszerezni. Hát persze aki meg tudja maga is rajzolni, annak lehet, h csak a gyorsaság miatt jó, ha jól láttam, nagy részüket fel lehet használni magáncélre és sokat kereskedelmi cuccokhoz is.

Az idő pocsék, mindannyian takonypócok vagyunk és totál elegem van a betegségből meg a hideg, szürke, esős napokból. Grrr... Na majd lesz ez jobb is, bízzunk ebben.

Berci

Ő Berci kutyus, a hétvégi napfényben (a kissé viharvert szőnyegünkön):



és kicsit közelebbről is:

Új kedvenc: Room eleven

A Last FM dobta ma ezt. Még nem hallottam róluk (na ez nem jelent sokat), irtó kedves, vidám, energikus, fülbemászó, jazzy meg minden, amitől ideális szobazene lesz. És biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog mindkét padtársamnak (mármint a gyárban) és B(R)ékának és Jucnak. Meg a férjecskémnek. Na, drágáim, kellemes zerda reggelt!



És még ez is nagyon tetszik:



Sokkal többet meghallgatni még nem volt időm. Bájos az oldaluk: Room eleven.

Hát mégis tudok még rajongani! Néha úgy tűnt, hogy már nem is...

Pipi meg takonypóc. Már attól is sikít, ha meglát a kezemben egy papírzsebkendővel. Éjjel többször ébred szipogva, a cumiját keresgélve (gondolom, mert ha megkapja, akkor hamar vissza lehet altatni). Borzasztó elesett tud lenni egy majd' 10 hónapos gyermek. Immár madárcsicsergés-mentes hajnali szoptatás után nagyon nehéz szívvel teszem vissza az ágyikójába - tegnap nem is sikerült. Hirtelen mély álomba zuhan, szuszog és kapaszkodik a hálóingembe... És végem van, csak nézegetem. Esténként is bealszik újabban evés közben, akkor ketten csodáljuk percekig és bámulunk némán egymásra az apjával.
Nagyon különleges a szülői szeretet (hát persze főleg az anyairól tudok mit mondani). Nincs mihez hasonlítani, ez a legfurcsább benne. Az ember (igen, én) azt gondolná, hogy már annyi mindenen túl van, érzelmi highlightok, megzuhanások, a palettán minden elképzelhető árnyalat és aztán bammm! Megszületik az első gyermeke és vadonatúj szeretet érez, ami tele van szokásos elemekkel: rajongás, bűvölet, féltés, félelem, csodálkozás, melegség, türelem, türelmetlenség, odaadás és még megannyi mindennel, de mégis, valami új mix ez. Leginkább mégiscsak a szerelemhez hasonlít, csak valahogy a hőfoka más, nem ugrál annyira. Kicsit belegabalyodtam ebbe, tulajdonképp most próbálom először megfogalmazni ezt.
Mély boldogság, hogy Pipicsibi eljött az életünkbe.

Gyerekcuccok

Ebben a világban az is jó, hogy nagyon szép dolgokat lehet beszerezni. Természetesen itthon kevéshez lehet hozzáférni - mármint amiket nem itt gyártanak, mert ide szállítani, nos, azzal vannak ismert problémák, ugye. Persze nagy részük elég drága is. Így - egyelőre - marad a csodálat. Ezt ma találtam, nem is tudtam, hogy a Women's Secret gyerekcuccokkat is gyárt. Szuperjók, mint a felnőtt cuccaik is.



Itt lehet megnézni a ruhákat, nagyon helyesek. És ami extrán meglepő, hogy le lehet tölteni valami katalógust (exe, így nem nagyon nyitogattam), macre és pc-re is megcsinálták. Na, ilyet... Szeressük a Women's Secretet. (Apropó, itthon nincs gyerekcucc a boltokban, ugye?)

Jó dolgok

Egy rakás jó dolog történik. Rövid ideje van a Facebookon egy szerencsehozó macskám. Hümm.

Szóval csak szép sorjában. Egész héten pörögtünk Pipicsibivel (aki mára megtanult buborékot fújni a nyálából. azt mondogatja: "mamama" és közben buborékot fúj. ezek a gyerekek...). A doki szerint alulkalorizált, szerintünk pöppet soványka, magához képest. Így aztán plusz 2(!) etetés lett beiktatva. 2 hónap és azon fogunk sopánkodni, hogy a sonka lábú Kucukánk nem indul el az istennek sem.
Meglátoggatuk Burnuct, akivel valami furcsa oknál fogva hasonlítanak egymásra, talán itt nem látszik annyira és ez már vagy 2 hónapja készült, de azért tessék elhinni.



Jó volt, rövid volt, mint mindig. A gyerkőcök egész jól elvoltak egymással-egyedül - és itt az egész jól egy nagyon pozitív dolog ám -, anyukák meg még inkább. Ja igen, Burnuc és Pipicsibi gyakorlatilag egyidősek, ami nagyon különlegessé teszi a kapcsolatunkat.
Hazafelé menet segített felszállni a villamosra egy fiatal srác. Ez állt a pólóján: "Tenyésztésre nem javasolt." Vétóznék.
Csütörtökön megleptünk nagymamit (az én anyukámat) és megjelentünk egyszercsak. Ez relatív nagy dolog, mert kicsit lejjebb lakik a Duna mentén, olyan 60 km-re. Hát, borzasztóan örült. Hirtelen el sem hitte, tényleg ott állunk Pipivel.
Aznap meglátogattuk V-t is és Zalavári Békát meg Totti bácsit - ők hárman így egy család. Béka szuper jófej. Vigyoros és nézelődik. Persze elsírta magát a kezemben, de ez így is van rendjén. Tessék megnézni V blogját, itten vagyon: http://zalavari.blogspot.com/ .
Pénteken jöttünk vissza, jó kis szekszárdi gyorssal, amin szerencsésen ott maradt a szebbik pénztárcám, amit természetesen csak néhány napja használok újra. Itthon vettem észre, hogy eltűnt és csak reméltem, hogy azon a buszon maradt és nem a 206-oson sikerült kibohóckodni a táskámból - brutális dugó volt és már mindent előhalásztam Pipinek a táskámból, hogy kicsit kevésbé legyen ideges. Pár telefon után kiderült, hogy a sofőr megtalálta és másnap elküldik egy busszal. Így is történt, meg is kaptam, hiánytalanul. Hát ez meg milyen szerencse? Ezúton jelzem, kicsit visszatért az emberekbe vetett bizodalmam.
A hétvégét meg nyomorult takarítással töltöttük, itt vendégeskedett Berci kuty, aki mindent jól összeszőrözött, felmászott az ágyunkra, ahonnan még sikerült leparancsolni, a kanapén aludt, ahonnan első éjszaka sikerült leparancsolni, a másodikon pedig már nem. Makacs darab. De nagyon szerethető így is. Beagle. Mindent elmondtam. (Majd lesz kép is, csak le kéne tölteni a gépről).

Szobazene, inkább hétfő reggelre, mert borzasztó gyors (legalábbis vasárnap estére...):

Napi bölcsesség

Ma ittam a Bambiban is finom tejeset, pöttyös bögréből. Kár, hogy a gyomrom már nem emlékszik arra, hogy régebben napi hatnak is fittyet hányt. (Aki megfejti, honnan jön és mit jelent a fittyet hányni, meghívom egy finom tejesre.)

ŐszBecsavarodik

Tulajdonképp szeretem az őszt is. Meg minden évszakot, amikor érkezik. De nem tagadom, nyári gyerek vagyok és akkor érzem igazán jól magam. Szomorkodni kezdek, amikor este nyolckor már sötét van. Pedig hol van még a délután négykor sötétedés, amitől igazán becsavarodok. Ma kicsit sötéten látom a dolgokat, bocs.

Fél kilenckor arra ébredtünk, hogy valamiért fel vagyunk dagadva mindketten férjecskével, Pipicsibi még alszik, esik az eső és hideg van. Fura egy reggel. És még mindig nem ébredtem fel, pedig már negyed 12 van. Az eső elállt, talán megpróbálhatunk egy sétát és egyúttal bevásárolhatunk a drogériában.

De végre valami jóról, szépről is írnék, mert az is rengeteg történik. Ezt a csodát múlt héten kaptam meg, 6-os mezszámú barátném, továbbiakban V készítette a születésnapomra:



Úgy meghatódtam, amikor megláttam (először és másodszor is, először képen láttam, aztán pár nap múlva élőben is), el is pityeregtem magam, ez annyira személyes és kedves és az egész kézimunka, szóval melós is - ilyet akkor csinál valaki azt hiszem, ha nagyon nagy szeretet érez. Ja igen, az még hozzátartozik a dologhoz, hogy nagyon bírom a baglyokat, ezért is figyel ez a nagyszemű itt a borítón. A borító egyébiránt egy verseskönyvet rejt, amit nekem kell megtöltetnem másokkal, méghozzá gyerekversekkel, Pipicsibinek. Szóval, ha valaki olvas, elkezdhet gondolkodni a versen, mert megyek a könyvvel hamarosan. És nemsokára megnyílik V boltja az Etsy-n, meg lehet majd csodálni őket.

Eléggé mozgalmas hétnek nézünk elébe, ide-oda rohangálunk, látogatunk, meglepetés-látogatunk, dokikhoz megyünk, lomtalanítunk - azért majd próbálok előkerülni. Arról már nem is beszélve, hogy anyuka a héten tán 3D-s motzit is lát, mert olyat még sose, na meg Zap Mama koncertre megy, csuhajja! Jó lesz. Ízelítő a vidám Zap Mamából:



Itt pedig a komolyabb, DJ Krush-sal (akit szintén nagyon bírunk):

Már megint

Most ettől. Ójaj.

New skin

Pajtikák, ez a blogspot egy kicsit kaka. Olyan nehézkesen működik. A lányok, ha kicsit változnának, új hajat csináltatnak. Meg új skint a blogjukra, hehe. Ilyen szép elcseszettet (jelzem, a hülye blogspot írja, hogy méretre vágja a képet, csak azt nem írja, hogy ez nem fog beleférni a keretbe. áááááááááá...)

Szóval, new skin, persze még van mit piszkálni rajta. És mondhatni remekül, kikaparódva a rémálomból. Részletek majd egyszer, most nem megy.

Van új szobazene! Megjelent a 4. Verve Remixed, jipppijé, tessék belehallgatni:



Csókmók.