Szóval hordok én szoknyát, időnként, nem nagyon térd fölé érőt. De ma az történt, hogy szinte gondolkodás nélkül megvettem egy Formes kismama-miniszoknyát. Ha nagyon akarom, kicsit lejjebb tudom húzni combközépnél, tényleg mini.
Na de amiért: egyszerűen pont olyan, mint amilyen ruhák álmaimban és fenedrága boltokban leledzenek: viszonylag egyszerű, klasszikus szabás ügyes bolondítással (vagy legyen nagyon színes, mint a már emlegetett Desigual pl.). Jelen esetben enyhén A-vonalú szoknya, ami mintha ketté lenne hasítva elöl és bal oldalon kétharmadnál egyszerűen lecsúszik a sarka, valamint egy darab gyönyörű, fekete gomb van rajta. Szuperpuha szövetből. Hát szóval egy álom, főleg az itthon kapható rengeteg zsákruha után. Jójó, persze, itt is van H&M meg a BBoom meg mittudomén, ezek elviselhetőek egy jó leárazáson, de ott meg kicsi vagy nagy vagy csak az nincs leárazva, ami tetszik. Hát lehet, hogy nem is kéne ezzel ennyit foglalkozni, de baromi nehéz, amikor a teljes ruhatárnak búcsút lehet mondani 10-20 vagy végtelen hónapra és baromi sokáig csak annyit látszik, hogy az ember lánya bálnásodik a sejhaján, bálnásodik a derekán (és persze ezzel együtt a mellkas mérete is elkezd szárnyalni a barbie-i háromszázas mellbőség felé...), ráadásul még mindig vagy 15 réteg ruhát kell felvenni, így aztán megy a furcsa méregetés, hogy ez most meghízott vagy terhes? De ha akarom, akkor nagyon egyértelmű már a helyzet és igen, akarom. És ha lenézek, akkor mindig fülig ér a szám, mert annyira szokatlan és vicces egy ilyen kis labdacsek ott a köldököm környékén. Végre kezd eltűnni a horror-időszak és jön a pörgés, bár meg kell mondjam, ez a káhideg eléggé visszavet minden tekintetben, csak ennék és aludnék, mint egy rendes medve.
Na hát így. Jó, mi? A kismamák kicsit lököttecskék, legalábbis ez az egy biztos.
Amúgy meg egész nap hiperérzékenység és fogalmam sem volt, mitől. Pityergés délelőtt, folyamatos kiakadás a padtársakon (ők csak átmenetiek és tényleg kidegesítő, amit elő bírnak adni, A., légyszi gyere még néhány napra...), haskeményedés nagyjából egész nap, pityergés este egy Ranschburg-vers olvasása közben, aminek a címe: Gyász (na az lehet, hogy ezen bármelyik másik napon a 10 hónapból szintén elpityergem magam).
Egyébként pedig ilyet kérek szépen:
