My Heart Belongs to Daddy

Micsoda füstös hang! Persze megint a last.fm dobta. Még egy rakás sztenderdet meg lehet találni a youtube-on a szőkeségtől, elég jól nyomja. Pl. a La Vie en Rose-t franciául. Nagy pirospont.

Boldog almajancsi

Ma átmerészkedtünk Pestre Pipivel, szerencsére kendőben vittem, máshogy nem lehetett volna közlekedni a felajzott tömegben. Mindenki meg van őrülve, persze ez várható volt. Ami nem, az az, hogy én viszont végtelen nyugalommal sétálgattam a körúton, Pipi is élvezte, csak a széltől ijedt meg mindig. Szegény nem tud levegőt venni, ha fúj a szél, bújik és kapaszkodik ilyenkor, ami egyelőre kevéssé jellemző rá.

A Fakopáncsba igyekeztünk főleg (hogy én mekkora mamlasz vagyok, h nem ott vásároltam be az összes gyermeknek karácsonyi ajándékot), ott kis szenvedés árán remek pörgettyűt (Pipinek nagyon tetszenek az ilyesmik, de konkrét pörgettyűje még nem volt) és sípot szereztünk.



Aztán észrevettem, hogy nagyon közel van a talán már említett Kaméleon, naná, hogy bementünk. Persze totál le volt fosztva az egész, így csak a gyerekrészleget néztem. Amiért nagyon hálás vagyok, az a játszósarok, le lehet tenni a lurkókat és nélkülük böngészni, ami valljuk, könnyebbség. Na és itt lőttem a boldog almajancsit, ami nem más, mint egy zenélő almakeljfeljancsi. A gyártója a Fisher Price (hát, ez a cég tudja, miért őrül meg a gyerek teljesen - még egyetlen béna játékot sem láttam tőlük, pedig elég sokat ismerek már), és ha jól látom itt a nagy világhálón, ezt 1972-ben tervezték és ma már kevésbé lehet kapni. Na, ő lenne az.



A hangjával együtt tökéletes, ha apuka segít, levideózzuk majd és frissítem ezt a posztot is.

Good Life

Hétfő reggelre (na jó, délelőttre), most, hogy kisütött a nap is, pörgés és vidámság, főleg azoknak, akik még dolgoznak.

Motzika

77 magyar ilmet lehet itt megnézni december 31-ig. Tekníka, mondaná az apám.
Be akartam szúrni ide kettőt is, de a blogger aszongya, szar a kód. Na, ennyit a kandiscukor motzikájáról, de azért nézzétek a filmeket.

Merengős kávéhoz

Fogalmam sincs miről szól, de ha valaki érti, igazán idekommentelhetné. Én most iszom isteni kávécskámat, közben a gyárban ütöm a klaviatúrát (és gyorsan beszúrom ezt, míg feljön a nyomorult lista), nézem a szürke eget meg az esőcseppes ablakot és kezdek jobb kedvű lenni.

Les Photos de Mariage - Jeanne Cherhal

Viszlát

Ma elbúcsúztam az öblítőktől. Illetve egész konkrétan a zöld lenortól. Imádom az illatát, de ma azt gondolom, az öblítőről le lehet mondani (persze naponta 5-6 eldobható pelenkát hajigálok ki.. nesze neked, környezetvédelem). Régóta készülök erre a lépésre, valami furcsa oknál fogva majd' egy évig rágódtam. Ma kipróbáltam az ecetes öblítést (háromszoros hígítással, 20%-osat, sajnos a mennyiségre nem találtam értelmes javaslatot, így pont annyit tettem a gépbe, amennyi öblítőt tettem volna). Valóban nem lesz ecetszagú a ruha, ez tény. A puhaságot és a szín-, rugalmasságmegőrzést meg meglátjuk. Ennyit a zöldülésről (hogy én mennyire utálom ezt az egész zöldezést, mármint a kifejezést) mára.

Vidám lagzi

Pénteken lagziban voltunk apukával. Hát, nem olyan könnyű már az éjszakázás, na. Főleg az éjszakázás utáni nappal.
Ez volt a leglazább házasodó mulatság, amiben valaha voltam. Semmi olyan nem volt, ami lagzira emlékeztetné, laza, vidám buli volt, folyt a bor meg a sör egy egészen elképesztő helyen, félig nyitott térben (volt fűtés, bár forróság nem lett), de mindenki kabátban egész éjjel, itt-ott állt egy fa, bár a tetejük a felfújható mennyezetbe vezetett, a székek oldalukra fordított sörösrekeszek néhány rájuk dobott párnával, a falak telepingálva (egy bájos fekete malacra emlékszem főleg), hát ilyesmi. Szeretem az ilyen helyeket, valahogy otthonosak nekem.
Apuka úgy érzi, időutazáson vett részt (de közben minden ugyanolyan, csak megöregedtek a srácokkal), én javarészt a csajokkal dumáltam és sörözgettem, valamint újra és újra rácsodálkoztam, hogy több, mint egy év után sikerült kettesben kimoccanunk valahová (oké, moziban már jártunk meg délutános bambisztáni emigrációban is, de azért az éjszakai kimozdulás más). És kétszer a boogie is beleugrott a lábamba egy-egy szám erejéig, de a dj sajnálatos módon időnként úgy gondolta, hogy egy táncos szám után nem kell egy másik, így mindig abbamaradt a lelkesedés.
Szuperjól éreztem magam. Annyira, hogy a sajátunkat is kábé így képzelem, csak jobb lenne, ha nem nagykabátban kellene mulatozni. Hihi.
Hazafelé menet még beugrottunk a Calgary-ba, ha már úgy is útba esik, kicsit vesztünkre, de sebaj. Egyetlen cigink maradt és ott persze nincs, így azt kettecskén kellett elszívnunk. És ott ült egy csávó, hipermagabiztos mosollyal és szivarral a húsos ujjai közt, két igen ifjú lánynak osztotta egyszerre az észt (főleg a férfi-nő kapcsolatra koncentrálva, ugye), akik csüngtek a szavain és (látszatra) bevették a sok maszlagot. Alig bírtuk visszafojtani a röhögést, sőt, a mellettünk ülők is. Aztán pár perc után már inkább bosszantó volt, ahogy fennhangon mondja a sok hülyeséget, valaki becsukta az ajtót is és a szivarszag egészen fojtogató lett, így aztán hamar el is menekültünk, de kint legalább röhögtünk egy igazán derekasat.
Így esett az első mulatozásunk kicsit több, mint egy év után.

Na és ez?

Ezt is a last.fm dobta. Hátha tetszik apukának. (Na, ez már borongós a javából.)

There She Goes

Már megint a last.fm-nek köszönhetően találtam valamit, ami tetszik. Babyshambles a hírhedt Pete Doherty-vel, a csodaarcú és zűrös Kate Moss szintén zűrös ex-pasija. Szobazene a délutáni kávéhoz, tettyék. Kicsit olyan másnapos, szomorkás, de benne van az a lendület, amitől mégsem lesz rosszkedvű az ember.

11

Pipi ma elindult önállóan. A konyhában szöttyögtünk, ahol egyszercsak elengedte az etetőszékét, benyomta az egyik öklét a szájába és vígan elindult. Először azt hittem, a már-már szokás 1-2 lépés és utána négykézláb folytatja, de nem. 11-et lépett!
És este még 4-et, ezt már az apukája is látta. Juhuhúúúú! Csak így tovább, Pipicsibi!
Bár már többen mondták, mindjárt nem fogok ennek annyira örülni, azért még szétvet a boldogság, hogy az én kicsikém lépeget és ettől is boldog. Igyekszünk lefilmezni, de az nem éppen egszerű, meglátja a telefont a kezünkben és próbál rá lecsapni minden alkalommal, tehát azonnal abbahagyja, amit épp csinált. Na de mondom, igyekszünk.

Fruska

A kis grimaszkirálynő (a végén, addig meg a sok pardon).

Tapasztalat

Azért a Sopranost is úgy a legjobb nézni, ha az ember nagy adag, apuka-féle bolognai spagettit eszik hozzá, lehetőleg erősen fűszerezett fekete olívabogyóval.

Tita visszatér

Hétvégi:

- Pipi, mit mond a kutya? -
- Tita (cica). -

Pipi egyéves

Igaz, már másfél hete - valahogy mindig elmaradok ezzel-azzal. Na de, végre itt vannak a képek is, csak azt sajnálom végtelenül, hogy nem csináltunk hármunkról képet. Hiába, van mit tanulni és gyakorolni folyamatosan.

Pipit 100 db labdával leptük meg első születésnapjára. Ne tessék kiakadni, az apukája látta egy mozgásfejlesztő-központban, hogy a gyerekek imádnak rengeteg ilyen labdával játszani, így jött az ötlet. S bár folyamatosan azt mondogatjuk egymásnak, sosem lesz semmiféle presszió, milyen sport iránt kötelezze el magát elsőszülött lánykánk, azért arra rá kellett jönnöm, hogy rengeteg labdával halmozzuk el s tán nem véletlenül, mindketten űztünk labdás sportokat, sőt, az apai nagypapa igen nagy labdás sportoló volt. A lényeg, hogy sportoljon majd valamit, ami jólesik neki, amit szeret.

Szóval, jobb híján egy óriási ikeás szatyorba tettük a labdákat és nemes egyszerűséggel ki lett borítva elé (hejj, de szép magyarsággal írok).



Először furcsán nézett, de kezdett rájönni, ez jó móka is lehet még. Persze a színes lufikat nehéz überelni. Ezt mindenkinek ajánlom, rosszkedvű gyereknek tessék lufit adni, minden para elszáll.









Mindez a déli alvás után történt, azért ilyen kis kómacsek.



És tádámm, két torta is lett. Az egyik, gyertya nélkül, a mindentől mentes, az Pipié. Nekem bármennyire nem ízlett (hát ugye ha mindentől mentes...), ő boldogan falta, mint az a mellékelt ábra is mutatja. A másik a boldog szülőknek és nagyszülőknek, kissé édes-krémes, de azért finom volt - egyenesen az Augusztból.





Tulajdonképp semmi különöset nem csináltunk, sajnos borzasztó hideg is volt. Jövőre a névnapjára szervezünk nagy mulatságot, mert akkor a kertet is tudjuk használni, akkor aztán akárhány gyereket meg tudunk hívni akárhány szülővel. Mivel augusztus végén lesz, lehet majd pancsolni is, alig várjuk. Ebbe - az egyébként nem kicsi - lakásba soknak gondoltuk a gyerekzsúrt. Arról már nem is beszélve, hogy kicsiPipi össze-vissza alszik mostanság, nagyon nehéz bármit megszervezni.
Hát így esett nagyjából. Kapott előtte és utána is sok kedves, szép játékot, könyvet, ruhát, hangszert, mindenféle csodákat. Ha egyszer sikerül, még szépen lefotózom egyben az egészet és utólag beillesztem.

Mi más ebben a napfényben?

A manóba

Most tanulom, hogy kell kikerülni a káromkodást. Nem mondom, hogy könnyen megy. Szóval megvolt a hétfő reggeli zenécske a kávé mellé és sehol nincs fent hallgatható verzióban. Grrr. Jó kis vasárnapi ihletem huss...

Na de megérte, mert a mai zenécske nem is annyira kávé mellé való, hanem merengéshez, gyerekváráshoz, altatáshoz. A Tractatus Szemző Tibortól.



Az egyik kismama-jóga órán erre jógáztunk. Hát életemben még sosem esett olyan jól, mint akkor, és tudom, hogy az órát tartó is lány is fantasztikus volt, de ez a zene, ez tökéletes. És, ha jól tudom, ez a mű gyermekvárás alatt készült. Az egész fél óra kb., sajnos itt csak egy részlet van fent.

Mikulás, adventi naptár, karácsony

Ezek mind kisebb fejtörést okoznak. Hogy csináljuk, van-e értelme egy egyévesnek adventi naptárat készíteni, mi fér bele a pöttöm csizmájába, hol lesz majd a karácsonyfa és egyebek.

Ma találtam az egyikre egy egyszerű megoldást, íme, egy könnyen elkészíthető zacskós adventi naptár. Meglátjuk.

Itt saját hópelyhet lehet készíteni, a csúcs pedig az benne, hogy utána jpg-et és eps(!)-t is lehet menteni belőle (az eps vektoros, ami annyit jelent, akármekkorára lehet nagyítani megfelelő programmal).

Titaa

Ez itt kérem Pipi első szava. Mármint az egyik első szava, persze mondogatja a papa, mama szavakat régóta, de most, hogy valamire rámutatott és kimondta a nevét, végképp úgy érzem, a többi csak ismételgetés volt, a papapa és mamama rövidítése, mittudomén. Szóval rámutatott egy cicára és kimondta a nevét. És azóta is megy a brrr, bár már az autóra mutatva is mondja, így ez egyben a 2. szó is vagy mi.

És hát mi más lehetne két elvakult macskarajongó gyermekének az első szava?



(Majd jön a szülinapi beszámoló is, de a fotókat még kicsit rendbe kell rakni.)

Sympathique

Szöveg és fordítás itt.

Egy év

Brrrr

- Pipi, mit mond az autó? -
- Brrrrrrrrr, brrrrrr, brrrrr...

Immáron többedszerre, tehát nem véletlen. A LÁNYOM ELKEZDETT DUMÁLNI! Persze, régóta megy a papapa, mamama, bababa, papa, mama, baba és újabban mindenféle halandzsák is, na de ez... Fantasztikus. És mindig könnyekig hatódom tőle.

Squierrel Nut Zippers

De jó kis animáció! A rajzolt hölgyecske mondjuk tiszta Betty Boop, de az mindegy is. És a zenécske is elég kellemes, nem?

Csábult

Bizony. A csíkimádó elcsábult. Nem tudok védekezni, ezek a redőnyön átszűrődő fénypöttyök csodaszépek voltak egész nyáron. A szekrénytől azóta megszabadultunk és Pipi szobája szuper lett, de erről majd egy másik posztban.

Dance with me

Nohát nem tudom, milyen idő van ma, mert ez napokkal előbb készült, de ha szürkés, borongós-merengős, akkor ez most klappol. Kis súgás (apuka segített) és meg is tudom mondani, melyik filmből van a klip, a címe Külön banda és én igazán kedvet kaptam hozzá.

Egy kis otthon

A másik. Megyünk haza az anyukámhoz, hejj! Holnap. Több napra, ami azt jelenti, látom az összes nővéremet, sokat leszek az anyukámmal, Pipi szanaszét lesz kényeztetve és foglalkoztatva és anyukának (mármint nekem) se főzni, se takarítani nem kell, csak lenni és beszélgetni és még fodrászhoz is megy, csuhajja! Ezek már nem is apró, hanem óriási örömök. Na meg turkáló-túra is lesz. Jaaa, és V-vel is találkozunk meg Z babával is, végre. Úh majd jelentkezem egyszercsak. Azért hétfő reggelre lesz kávé mellé zenécske, ne tessék aggódni.

A ruhavásár szombaton volt. M-mel mi vasárnap mentünk rá, ő egy kisebb, én meg egy gigapakkal. Végül a Jelen nevű (egyébként borzasztóan hangulatos) legújabb(?) Hans-féle helyen hörpöltünk teát és röhögtünk, hogy ez milyen szép korona kissé elbaszarintott hétvégénkre. Ma nem érzékelt a fotocellás forgóajtó a gyárban néhány másodpercig. Azért ez milyen hülye dolog már. Amúgy imádom, mert amikor átmegyek rajta, mindig a börleszkek jutnak eszembe, mit össze nem bírtak bohóckodni az ilyen ajtókban a nagycipős bácsik.

Más már nem jut az eszembe, csak a bajor virsli, amit vacsorára ettünk végre, vagy két év után. Apuka eljutott a Csarnokba és szerzett. Hogy az milyen finom, aztamindenit!

Ja igen, ma nem volt napfény, úgyhogy tessék, egy kevés, gesztenyékkel.

Származási hely: uj

Hinta-palinta

A hinta a legnagyobb királyság. Pipi bármikor felvidul tőle, főleg, ha közben játszadozunk is, hirtelen elkapjuk, megállítjuk, megfogjuk a lábát, nagyobbat lökünk, mint előtte. Már csak az a kérdés, hová tehetnénk itthon, mert az ajtófélfát nem szívesen fúrnánk meg.

It's wonderful

Kávé mellé hétfő reggel. It's wonderful.

Micsoda este!

Tegnap kimenője volt anyukának. Egészen vicces lett a vége. Az eleje döcögött, a közepe csupa csicsergés, mindent összevéve majdnem tökéletes (ha tudom, hogy a hazahozó éjszakai a 6-os kezdőmegállójából indul, akkor nem kell sétálni a Margit hídtól, de így legalább bekandikáltam az imádott Calgaryba, persze csak fél szemmel, konstatáltam, megint milyen jó lenne ott ülni apukával, aztán békében gyalogoltam tovább, szokás szerint szanaszét parázva magam, újra és újra megijedve a saját árnyékomtól. Szánalmas, mi?)

Szóval voltunk Sayag Jazz Machine-on M-mel és K-val (R valamiért nem jelent meg és azóta sem jelentkezik, kezdünk aggódni), hát a koncertet persze csak hallgattuk és a közelébe sem mentünk, én néha ütemre révedeztem, majdnem elsírtam magam a tangóharmónika láttán és hallatán, de nem lett volna erőm táncikálni, jó volt ez így. Mint rendes lyányok, pletykáltunk, kacarásztunk, szomorkodtunk, ki sört, ki bort, ki martinit iszogatott hozzá. Borzasztóan hiányzott már egy ilyen nyugis este, főleg a tegnapi meló után, az kissé fárasztóra sikeredett. De már ott is szanaszét röhögtük magunkat a fent említett hölgyekkel, ami szintén nagyon hiányzott, mármint ők meg a közös munkahelyi röhögés együtt.

Éjféltájt kidőltünk (szegények, most a Pendulumon kell ugrabugrálniuk), elkísértek a rejtélyes éjszakai járatomhoz, ahol is elérkeztünk az este legviccesebb részéhez, egy kicsit tán habókos, de elragadóan kedves, hófehér hajú- és szakállú bácsi szegezte nekünk a nagy kérdést:
- Na, kisasszonyok, ki akar híres filmszínésznő lenni? -
Itt már asszem elkezdtünk vinnyogni a röhögéstől. Legalábbis én biztos. Azért elmondtuk, hogy mi nem, mi bizony munkás elvtársnők vagyunk, egy újságnál dolgozunk, amikor felcsillant a szeme Géza bácsinak (mert bizony a nevét is tudom ám, sőt... na de ne ugorjunk előre), kérdezte is, melyiknél, amikor megjött a buszunk, M és K el, én fel a buszra, Géza bácsi szintén. Csak kihúzta belőlem, hol dolgozunk, közben elmondta, parlamenti tudósító by the way és csak szóljunk és kiküldet minket Brüsszelbe. De mindezt annyira helyesen és kedvesen művelte, hogy én is csak kedvesen tudtam mosolyogni rá. Elkezdett valamit írni, odaadta a mellettem álló párnak, akik azt hitték, a buszsofőrnek kell, de aztán leesett nekik, hogy nekem kéne odaadani, na akkor kiderült, hogy külföldiek és széles vigyorral adták át a telefonszámos cetlit... :D :D :D itt már nagyon röhögtem. Aztán még kikérdezett, mit tanultam, én meg szégyelltem bevallani részleteiben, így maradtam a közgazdaságiba jártamnál, ami igaz egyébként, de szegény azt hitte, egyetemre, egyszercsak közölte, közgazdász egyébként és most lesz valami találkozója a vele diplomázottakkal. Újabb széles mosollyal nyugtáztam, miket nem bír kitalálni Géza bácsi, aztán megérkeztünk a Nyugatihoz, ott még kicsit kérdezősködött me gmondta, hogy mindenképpen küldjek önéletrajzot az e-mail címére (!!!, azt is megmondta),meg mindenképpen a többiek is. Szegényt kicsit lelombozta a hír, hogy épp anyuka vagyok főleg, de azért kedvesen elbúcsúzott. Na, a durva az az, hogy kíváncsiságból ellenőriztem a telefonszámot, amit megadott, tényleg az övé-e, nos, a megadott névhez és számhoz a telefonkönyv azt jelzi, hogy közgazdász a tulajdonosa. Hmm. Ha nem lesz munkám, lehet, felhívom, hogy akkor most már szeretnék híres színésznő lenni.

Ruhacsere

Csajszimanók, tessék jönni és hozni a megunt/kinőtt cuccokat csereberélni. Na megy egy szatyorral a rászorulóknak is. Ott találkozunk!

Kész

Tegnap is leesett. Játék közben. Kicsit kezdek már kiakadni, mindig miattam történik valami nem jó szegénnyel.
Jáj.

Potty

Megtörtént. Leesett az ágyról. Hogy hogyan, azt nem tudjuk, egyikőnk sem látta, apuka a fürdőben készülődött, anyuka ruhát keresett Pipinek. A csattanásra és ordításra ugrottunk egyszerre. Pedig azt hittem, ezt már megúsztuk, olyan szépen lejön az ágyról. Persze én agyalágyult, otthagytam hálózsákban, amiben azért elég nehéz mozogni.

Mindez után megkapta az immár ingyenessé vált pneumococcus-elleni oltást, remekül tűrte, kapott egy rá egy szép kék sebtapaszt, megint megkaptuk, hogy alulkalorizált, reggelire vajas kalácsot kéne adni, este pedig feltétes főzeléket. Még jó, hogy az előző védőnőnk kifejezetten nem javasolta a búza fogyasztását semmilyen formában, mert allergizál. Meg lehet őrülni attól, hogy mindenki mást mond. Arról már nem is beszélve, hogy szipogó és piros orrú védőnő magától nem rakott gézt a szája elé. Durva volt ez a mai tanácsadás, na. Aztán felsétáltunk a Budai Gyerekkórházba laborba, mert kicsikénk vérszegénynek tűnik. Ott annyira kedvesek és segítőkészek voltak, hogy még vizeletet szerezni is segítettek, ezzel a felragasztós zacskóval. Fiúknak azért könnyebb ezt feltenni. Hazajöttünk ebédelt, aztán megint taknyolt egyet szegény, megint nem láttam, mert a hátam mögött volt, elkezdett ömleni a vér a szájából... Megtaláltam a helyét, a két felső foga közt repedt meg az ínye, zsebkendővel, aztán steril gézlappal megtörölgettem, elállt, de szegénykém ennyi mindentől már annyira készen volt, hogy megszoptattam, szépen meg is nyugodott és simán le tudtam tenni aludni.

Remélem, ma már nem lesz több para.

Apuka isteni sütőtökös posztokat írt, na innen tudtam meg, hogy Erdélybendöblec néven fut a sütőtök. A döblec még a pumpkinnál is jobb!

Helyreigazítás

Jajj én nem akartam azt elérni, hogy mindenki sűrű elnézést kérjen, hanem csak azt akartam mondani, hogy unalmasakat írok. És kicsit rinya is.

Na de majd igyekszem izgalmas történésekbe cseppenni és akkor lesz miről írni. (Bár azért van néhány ilyen, de azokról ezért-azért itt nem lehet írni, na.)

Most pl. süt a napocska, így ebéd után lehet menni faleveleket rugdosni, hintázni, persze Bambisztánba is, de ma sok a dolog, így csak valami játszótéri kör lesz.

Apuka csinált töklámpást! Kint vigyorog a kertben már 2 napja.



És a pumpkin sokkal jobb szó, mint a tök, ez nem ér.

Unalmas

a blog. Egy hónapja csak apuka szól hozzá. Hjaj.

Buktatók

Biztos jó mogyorókrémes kekszet reggelizni?
Ugye?
ajjaj... már látom előre, milyen jó lesz vizet prédikálni az egészséges ételekről. nesze neked, anyaság.



Hát ez meg milyen? Teljes kiőrlésű lisztből készült mangós-nutellás palacsinta-recept a What's for lunch Honey? blogról, úristen, micsoda fotó!

Kómacska

Megvolt az első esti munka, f8-tól 11-ig. Jól éreztem magam, jókat röhögtünk meg paráztunk A-val, a munka is jó volt, bár tíz körül elkezdett kifolyni a szemem, azt nem titkolom. Betoltam egy kávét már, de úgy érzem, lesz társa délután. Ha még egyszer esti munkára vetemednék (márpedig úgy néz ki, rendszeres lesz), akkor kellene délután szundikálni egy keveset.

Ezt a kis vidám pörgést küldöm a Csíkszemű Klub tagjainak.



És jelzem, a lányom billeg a bossanovára.

Vallomás

Ettől anyuka mindig igencsak emelkedett hangulatba kerül.



Tavaly karácsony napján is folyamatosan Sinatra szólt itthon. Lehet, hogy egyszer majd sikítófrászt kap ettől Pipicsibi? Vagy nagyon soká' ezen méláz maga elé mosolyogva, micsoda szertartások kísérték a gyerekkorát?

Régebben nem féltem a haláltól, azt hiszem. Most az idő előttitől rettegek olykor.

Ez egy elég zagyva post lett.

Állatkerti séta

Még csodaszép napfényben.

Származási hely: Zoo

Származási hely: Zoo

ez nem krokodil

Származási hely: Zoo

hanem víziló!

Származási hely: Zoo

Származási hely: Zoo

Származási hely: Zoo

Származási hely: Zoo

Származási hely: Zoo

Származási hely: Zoo

ez már kint készült a tónál

Származási hely: Zoo

a kacsikát nézi ilyen boldogan

Származási hely: Zoo