Potty

Megtörtént. Leesett az ágyról. Hogy hogyan, azt nem tudjuk, egyikőnk sem látta, apuka a fürdőben készülődött, anyuka ruhát keresett Pipinek. A csattanásra és ordításra ugrottunk egyszerre. Pedig azt hittem, ezt már megúsztuk, olyan szépen lejön az ágyról. Persze én agyalágyult, otthagytam hálózsákban, amiben azért elég nehéz mozogni.

Mindez után megkapta az immár ingyenessé vált pneumococcus-elleni oltást, remekül tűrte, kapott egy rá egy szép kék sebtapaszt, megint megkaptuk, hogy alulkalorizált, reggelire vajas kalácsot kéne adni, este pedig feltétes főzeléket. Még jó, hogy az előző védőnőnk kifejezetten nem javasolta a búza fogyasztását semmilyen formában, mert allergizál. Meg lehet őrülni attól, hogy mindenki mást mond. Arról már nem is beszélve, hogy szipogó és piros orrú védőnő magától nem rakott gézt a szája elé. Durva volt ez a mai tanácsadás, na. Aztán felsétáltunk a Budai Gyerekkórházba laborba, mert kicsikénk vérszegénynek tűnik. Ott annyira kedvesek és segítőkészek voltak, hogy még vizeletet szerezni is segítettek, ezzel a felragasztós zacskóval. Fiúknak azért könnyebb ezt feltenni. Hazajöttünk ebédelt, aztán megint taknyolt egyet szegény, megint nem láttam, mert a hátam mögött volt, elkezdett ömleni a vér a szájából... Megtaláltam a helyét, a két felső foga közt repedt meg az ínye, zsebkendővel, aztán steril gézlappal megtörölgettem, elállt, de szegénykém ennyi mindentől már annyira készen volt, hogy megszoptattam, szépen meg is nyugodott és simán le tudtam tenni aludni.

Remélem, ma már nem lesz több para.

Apuka isteni sütőtökös posztokat írt, na innen tudtam meg, hogy Erdélybendöblec néven fut a sütőtök. A döblec még a pumpkinnál is jobb!

Buktatók

Biztos jó mogyorókrémes kekszet reggelizni?
Ugye?
ajjaj... már látom előre, milyen jó lesz vizet prédikálni az egészséges ételekről. nesze neked, anyaság.



Hát ez meg milyen? Teljes kiőrlésű lisztből készült mangós-nutellás palacsinta-recept a What's for lunch Honey? blogról, úristen, micsoda fotó!

Hangyairtás, répatorta

Tegnap rémes dolgot műveltem: porszívóval próbáltam eltávolítani a szenyó hangyákat a hálóból. Azt hiszem, egy ideig nem merem magam buddhista-szimpatizánsnak vallani.

Már korábban is botrány volt: amíg egy olyan lakásban (mondjuk ki bátran, sötét lyukban) éltünk, aminek egy falán túl egy nagyon menő olasz étterem leledzik, ott lehet számítani csótányinvázióra. Nos, a csótány nem egy kedves kis bogárka, hanem undorító és ellep mindent, ha nincs időben kiiktatva. A lényeg, mert már én is kezdem elveszteni a fonalat: férjecskémmel eléggé összevesztünk, amikor közöltem, hogy az élet minden formáját tisztelni kell és sajnos nem irthatom a csótányokat. Persze ő nyert (vagy ki tudja, ki is), néhány csótánykát a túlvilágra küldtem. Ez több, mint 3 éve történt, azóta szándékosan (legjobb emlékeim szerint legalábbis) még szúnyogot sem csaptam le. Na de most megváltozott a helyzet, nem lehet, hogy hangyák mászkáljanak a hálóban, később majd kifejtem, miért. De összefügg azzal, amiért porcicák sem lehetnek többé.

Kész lett a répatorta, húsvét után egy nappal. Azt hiszem, néhány hónapja folyamatosan próbálom utolérni magam, de nem megy. A világot meg sem próbálom. Répatorta férjecske szerint reformízű (=kevés benne a cukor), de csak tegnap, ma reggel már finom.

2 gyöngyszem (Ivan Maximov bájos animációja a Take Five-ra - utóbbi még biztosan előkerül néhányszor):