Tegnap rémes dolgot műveltem: porszívóval próbáltam eltávolítani a szenyó hangyákat a hálóból. Azt hiszem, egy ideig nem merem magam buddhista-szimpatizánsnak vallani.
Már korábban is botrány volt: amíg egy olyan lakásban (mondjuk ki bátran, sötét lyukban) éltünk, aminek egy falán túl egy nagyon menő olasz étterem leledzik, ott lehet számítani csótányinvázióra. Nos, a csótány nem egy kedves kis bogárka, hanem undorító és ellep mindent, ha nincs időben kiiktatva. A lényeg, mert már én is kezdem elveszteni a fonalat: férjecskémmel eléggé összevesztünk, amikor közöltem, hogy az élet minden formáját tisztelni kell és sajnos nem irthatom a csótányokat. Persze ő nyert (vagy ki tudja, ki is), néhány csótánykát a túlvilágra küldtem. Ez több, mint 3 éve történt, azóta szándékosan (legjobb emlékeim szerint legalábbis) még szúnyogot sem csaptam le. Na de most megváltozott a helyzet, nem lehet, hogy hangyák mászkáljanak a hálóban, később majd kifejtem, miért. De összefügg azzal, amiért porcicák sem lehetnek többé.
Kész lett a répatorta, húsvét után egy nappal. Azt hiszem, néhány hónapja folyamatosan próbálom utolérni magam, de nem megy. A világot meg sem próbálom. Répatorta férjecske szerint reformízű (=kevés benne a cukor), de csak tegnap, ma reggel már finom.
2 gyöngyszem (Ivan Maximov bájos animációja a Take Five-ra - utóbbi még biztosan előkerül néhányszor):
2008. márc. 26.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése