2008. márc. 31.

Gurgulázó boldogság

Egy barátom régebben azt mondta, a boldogságról sokkal nehezebb beszélni, mint a szomorúságról. Nem nagyon értettem. Na, most kezd kicsit kristályosodni.

Pedig ma itt van és szétfeszíti mindenemet, ha nem mosolygok is úgy érzem, fülig ér a szám. Minden könnyebben megy, fájós hátikóm is lenyugodott. Csuda dolog ez. Gyönyörű és illatos nárciszok figyelnek a dohányzóasztalon, a vidám, színes és tök gyűrött terítőn. Még ez sem tud lelombozni, pedig mennyire zavar, hogy hétvégén csak rádobtam az asztalra, hogy maaajd, kicsit később kivasalom (yeah, right, my dear). Cigánykerekeznék és rohangálnék fel és alá és hajjj... Az egyetlen, ami egy incurka-pincurkát visszanyom, hogy pont a legfontosabbamnak nem tudtam még elmondani, micsoda boldogság van. Megint lemerült a nyomorult telefonja. Holnap irány a bót és venni kell egyet, ez már kiszolgált.

Jippijééééééééééééé!!!

Tényleg nehéz ez. Bár azért van erre néhány szakavatott, akiknek igen jól megy/ment.

Nincsenek megjegyzések: