Mfmmm, mrrr

Hű, de rosszul indult nap ez, jujj. Utálok veszekedni, de valahogy újra és újra megtörténik. A sírás viszont határozottan jót tett (mint mindig). Persze egy egész napos migrén és egy olyan éjszaka után, amikor folyamatosan felriadok (ééén, a hétalvó!!!), mit is várhatnék, mint hogy korán reggel veszekedek drága férjecskémmel (még nem a férjem, de a vőlegény szót eléggé utálom). És már a nap sem süt. Vagy mégis? Ez a tavasz-dolog olyan megfejthetetlen.

Jé, itt megy az ablak alatt Rocky kutya az idős néni gazdival. Rocky kutya egy (azt hiszem) 16 éves angol szetter, egy igazi kutyamatuzsálem, ám ebből semmi nem látszik rajta. Csak fáradtnak tűnik a komótos járásával. Imádnivaló kutya, na. Megpróbálom majd lefotózni, mielőtt itthagy minket.

Az lenne most a legjobb, ha elszöszmötölhetnék valamivel, valami aprólékos dologgal, hogy kitisztuljon a fejem. Csak ez most nem megy, egyéb kötelességek vannak. Addig is marad ez a képecske, apróságokkal és napfénnyel, a dolgok, amik most annyira hiányoznak.