while you were sleeping, daddy

Mr. Dean

Az elmaradhatatlan cigarettájával. Mekkora kép! Sajnos a készítője, Dennis Stock meghalt tavaly. A sorozat eszméletlen.

Nagyjából 31 hét

És ekkorára nőtt a hasam, benne M fiam. Már nagyon várom, hogy megszülessen.

Éden

Ez a témája mostanában a házi feladatoknak (még mindig fényképezni tanulgatok). Ezeket nagyon megszerettem, végül kukázva lettek háziként (némi vigasz, hogy szépnek találta tanárom is). Van egy szép, új kedvenc tavaszi cipőm, virágminták beleütve és valahogy a fejemben volt, hogy találok valami nagyon hasonlót. Meglett. És ebben a csodaszép tavaszban ez most nekem egy kisebb éden

Tea for three

... and tea for two:

50 szál tarka tulipán

(Fény utcai piac, Budapest, 2010. március)

10 éven belül, Natasha.

Ma

Nagyítottam. Nagyíííííííííííííííítottam! Hát asszem örökre beégett az is, ahogy először láttam képet előjönni a papíron, aztán meg az, ahogy én csaltam elő. Komolyan mondom, varázslat. Vannak ezek a pillanatok, amikor az ember meglepetésében és meghatottságában csak lemerevedik, és leborul az elme nagysága előtt. Gondolom, hogy közelről minden összetett alkotói folyamat ilyen, de még nem sokhoz volt közelről szerencsém. És persze most is egy kukkot se értek feltétlenül, mert azon a nagyítógépen aztán annyi gomb, tekerhető izé és kiálló valami van, hogy bőven van még mit nézegetni, próbálgatni rajta, dehát ez csúcs, ami történik. Az meg a non plus ultra, hogy nem öntöttem ki semmit, nem löktem le az értékes bigyókat, igaz, az egyik csipeszt asszem rossz löttybe tettem izgatottságomban, de a társak szerencsére azonnal sikítottak, úgyhogy megúsztam. A hívás viszont mumus, egyelőre, meg hát napokig gürcölök, hogy összejöjjön 36 kép, bevallom férfiasan (ezt amúgy miért mondjuk?), rettegek, hogy a többnapi házi feladatomat 10 mp alatt tönkrevágom. Na, úgyhogy azt majd később.
Ja igen, fotóssuliba járok.

Sok-sok árnyék, ami fényt feltételez, az meg alig van

Úgyhogy némi napfényes, de mivel abból kevés van, ezért műfényes is. Az árnyékok a barátaim, asszem.

Ezek a gyerekek...

Ahányan, annyifelé. Aki meg fényképezni szeretné őket, az oldja meg.

Az eső miatt

Az eső miatt most csupa cifra jár a fejemben, de leginkább a sajnálkozás a hétvégi kertiparti miatt, ami nem jött létre.

Épp itthon külhonba szakadt gyerekes barátok, mindenki rá is ért, majd vasárnap délelőtt szépen mondhattuk le, csak H baba és az apukája jött el, mert velük elfértünk bent is. 4 óra alatt ők is módszeresen szétrámoltak mindent. Egymással még nem játszanak, de jövőre már biztos lesz valami. H tiszta kóma volt eleinte, épp felébredt, mikor ideértek, viszont a végére annyira feloldódott, hogy kiss & hug is volt. Hát íme ő, íme ők:





(asszem egyre inkább lennék babafotós, csak kitartson még egy ideig vágy)

Fotók

Hosszú idő után az első dolog, ami újra olyan szinten lelkesít, hogy úgy érzem, ragyogok. Nemkülönben a Múzeumok Éjszakájára szegődött társam, tehát nemcsak engem akasztott ki teljesen a Corbijn-kiállítás, bár a lehető legpozitívabban.

Az egyik legnagyobb meglepetés a karikás szemű Kim Wilde portréja volt (a többi nő mind felkapottabb, híresebb, ilyen-olyanabb), a másik pedig az, hogy ő rendezte a Rollins Band Liar c. számát. Próbáltuk a videoszobában megnézni/meghallgatni, de a lista alapján kimaradt, így valami Metallicánál kisétáltunk. Szóval van valami hipnotikus erejű a képeiben, az biztos. Aki csak egy kicsit is szeret fotókat nézegetni, az szaladjon. Én biztos újrázok.



És ha már szóba került, a videoklip, tessék, egyúttal szobazene is.

Pécsi kirándulás

Illetve Orfű és Pécs közti kirándulás volt, nagy medvehagyma-vadászatra indultunk többedmagunkkal az előző hétvégén.

A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.

Na, akkor a képek:



A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.

A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.

Summertime Cowboy

Délutáni (késő?) kávécska mellé, az előadó a Huskie Rescue. Perszehogy a Last.fm-en hallottam. Egyúttal jelzem, simán lehet továbbra is hallgatni, csak bizonyos részei fizetősek.



Hétvégén Pécsett jártunk, volt medvehagymaszedés, vonatozós tanulság arról, hogy a csemete az bizony nem alszik el akárhol, hogy az IC büfékocsijában mindig szólni kell előre, nem kérünk pirospaprikát az omlettre (ami amúgy laza 830 Ft, kb. másfél tojás kartonpapír-vastagságúra vasalva valami speciális, a NASA-nak már semmire nem kellő csudálatos találmánnyal), habkönnyű, vidám szelet a Francia Filmnapokból, kockapóker, sok bor és esküszöm, egy fiatal rókát is láttam az erkélyről kukázni (nem a sok bor hatására). Fényképes élménybeszámoló is következik és meg kell állapítsam, valamennyit fejlődtem, mert a képek ha nem is sokkal, de hasonlóbbak lettek az erdőben látottakhoz. Ráadásul kedven témámban tobzódhattam, a csodálatos tükröződésekben, hjaaj, de jó volt. Ha már tükröződések: a Francia Intézetben pár nap múlva nyílik egy kiállítás, ahol Rozsda Endre fotóit lehet látni. Ő az igazi tükröződéskirály.

Gombszem

Az apai nagymamától egyenesen. Szokta mondani, a hideg futkározik a hátán, mert olyan, mintha a saját szemeibe nézne. Meg hogy kicsi korában vadidegenek mondogatták neki, milyen kormos a szeme és ijedten szaladt haza megnézni az arcát, valóban kormos-e... Ez olyan cuki, nem?

Minden gyermeknek

szüksége van egy jóbarátra. Ő itt Panna Pö baba, alig nagyobb Bellánál. Azt hiszem, Pipi odavan érte, mostanában ide-oda hurcolássza, ölelgeti és puszilgatja.

Újévi kirándulás

Mindig ilyen jó ebédünk legyen, mint ma, apuka igazán kitett magáért, csinált korhelylevest, lencsefőzeléket és sachertortát (utóbbiról mindkét barátunk azt hitte, majd a Daubnerből lesz, ha már ilyen közel van), közben hallgattuk a nagy internetes világhálón keresztül az újévi koncertet és próbáltuk megfejteni a táncot, de egyre zűrösebb sztorit hoztunk ki belőle. Az ebéd csodás lett és nagyon nehezünkre esett elindulni. Viszont olyan csinos kis hó esett, hogy muszáj volt.

Rövidke és vacogós séta volt délután a Normafán, de megérte. Igaz, a vége felé Pipi talán fázott, talán elege volt, mindenesetre kegyetlenül sírt még az autóban is hazafelé, legnagyobb ijedtségünkre. Itthon viszont kutya baja sem volt már, biztos utálja ő is a sok ruhát meg a lefagyós orcát ilyenkor.

havas giccsecske





apuka a zsírúj kendőben a még roppant nyugodt cumis Pipivel



még giccsecske vagy mi



pad magányban



és pad bohóccal



Pipi lépett hármat, majd elesett és nagyot koppant a feje. Ez még előtte készült, azt hiszem, nem örült az anyai puszinak. Biztos hideg volt az orrom hegye (is).



Pentax vs. Pentax avagy Natasha és sugarcandy ellenfotóz



íme, a szcientológus bácsitól szerzett bor, apuka szerint tele szcientológusporral. hát, az íze mindenesetre kemény volt, de mivel forró is, megittam (szégyenszemre?)



Ugye, milyen jó kis évkezdés?

Csábult

Bizony. A csíkimádó elcsábult. Nem tudok védekezni, ezek a redőnyön átszűrődő fénypöttyök csodaszépek voltak egész nyáron. A szekrénytől azóta megszabadultunk és Pipi szobája szuper lett, de erről majd egy másik posztban.

Egy kis otthon

A másik. Megyünk haza az anyukámhoz, hejj! Holnap. Több napra, ami azt jelenti, látom az összes nővéremet, sokat leszek az anyukámmal, Pipi szanaszét lesz kényeztetve és foglalkoztatva és anyukának (mármint nekem) se főzni, se takarítani nem kell, csak lenni és beszélgetni és még fodrászhoz is megy, csuhajja! Ezek már nem is apró, hanem óriási örömök. Na meg turkáló-túra is lesz. Jaaa, és V-vel is találkozunk meg Z babával is, végre. Úh majd jelentkezem egyszercsak. Azért hétfő reggelre lesz kávé mellé zenécske, ne tessék aggódni.

A ruhavásár szombaton volt. M-mel mi vasárnap mentünk rá, ő egy kisebb, én meg egy gigapakkal. Végül a Jelen nevű (egyébként borzasztóan hangulatos) legújabb(?) Hans-féle helyen hörpöltünk teát és röhögtünk, hogy ez milyen szép korona kissé elbaszarintott hétvégénkre. Ma nem érzékelt a fotocellás forgóajtó a gyárban néhány másodpercig. Azért ez milyen hülye dolog már. Amúgy imádom, mert amikor átmegyek rajta, mindig a börleszkek jutnak eszembe, mit össze nem bírtak bohóckodni az ilyen ajtókban a nagycipős bácsik.

Más már nem jut az eszembe, csak a bajor virsli, amit vacsorára ettünk végre, vagy két év után. Apuka eljutott a Csarnokba és szerzett. Hogy az milyen finom, aztamindenit!

Ja igen, ma nem volt napfény, úgyhogy tessék, egy kevés, gesztenyékkel.

Származási hely: uj

Protection

Na nem a Massive Attack-féle, semmi killer zenécske ma este (bár az egyik legjobb szám), hanem oroszlános. Cirka két és fél éve készültek ezek a képek a Várban, a szebb napokat is látott kompakt Fujival. De szép tavaszi nap volt!

fotópróba

Szív alakú krumpli került elő a kosárból, nagyon helyes.

próbálkozás 1:



próbálkozás 2:



///your comments feed my blog...///