A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kimozdulunk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kimozdulunk. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. júl. 15.
2009. ápr. 26.
Pécsi kirándulás
Illetve Orfű és Pécs közti kirándulás volt, nagy medvehagyma-vadászatra indultunk többedmagunkkal az előző hétvégén.
A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.
Na, akkor a képek:
A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.
A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.
A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.
Na, akkor a képek:
A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.
A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.
2009. ápr. 20.
Summertime Cowboy
Délutáni (késő?) kávécska mellé, az előadó a Huskie Rescue. Perszehogy a Last.fm-en hallottam. Egyúttal jelzem, simán lehet továbbra is hallgatni, csak bizonyos részei fizetősek.
Hétvégén Pécsett jártunk, volt medvehagymaszedés, vonatozós tanulság arról, hogy a csemete az bizony nem alszik el akárhol, hogy az IC büfékocsijában mindig szólni kell előre, nem kérünk pirospaprikát az omlettre (ami amúgy laza 830 Ft, kb. másfél tojás kartonpapír-vastagságúra vasalva valami speciális, a NASA-nak már semmire nem kellő csudálatos találmánnyal), habkönnyű, vidám szelet a Francia Filmnapokból, kockapóker, sok bor és esküszöm, egy fiatal rókát is láttam az erkélyről kukázni (nem a sok bor hatására). Fényképes élménybeszámoló is következik és meg kell állapítsam, valamennyit fejlődtem, mert a képek ha nem is sokkal, de hasonlóbbak lettek az erdőben látottakhoz. Ráadásul kedven témámban tobzódhattam, a csodálatos tükröződésekben, hjaaj, de jó volt. Ha már tükröződések: a Francia Intézetben pár nap múlva nyílik egy kiállítás, ahol Rozsda Endre fotóit lehet látni. Ő az igazi tükröződéskirály.
Hétvégén Pécsett jártunk, volt medvehagymaszedés, vonatozós tanulság arról, hogy a csemete az bizony nem alszik el akárhol, hogy az IC büfékocsijában mindig szólni kell előre, nem kérünk pirospaprikát az omlettre (ami amúgy laza 830 Ft, kb. másfél tojás kartonpapír-vastagságúra vasalva valami speciális, a NASA-nak már semmire nem kellő csudálatos találmánnyal), habkönnyű, vidám szelet a Francia Filmnapokból, kockapóker, sok bor és esküszöm, egy fiatal rókát is láttam az erkélyről kukázni (nem a sok bor hatására). Fényképes élménybeszámoló is következik és meg kell állapítsam, valamennyit fejlődtem, mert a képek ha nem is sokkal, de hasonlóbbak lettek az erdőben látottakhoz. Ráadásul kedven témámban tobzódhattam, a csodálatos tükröződésekben, hjaaj, de jó volt. Ha már tükröződések: a Francia Intézetben pár nap múlva nyílik egy kiállítás, ahol Rozsda Endre fotóit lehet látni. Ő az igazi tükröződéskirály.
2008. máj. 5.
Kék vattacukor, süni és egyebek
Vagy 20 év után újra ettem május elsején vattacukrot. Kéket kértem, mert az tűnt a legműanyagabbnak. Isteni volt. Kár, hogy előtte leégettem a nyelvem a világ legehetetlenebb gulyásával... Mindez a Városligetben, milliomodmagunkkal.
Az egyik este kimentünk a kertbe férjecskével és valami gyanús motozást hallottam. Először simán azt hittem, a sok szomszép macsek közül az egyik mászkál, de aztán kezdtem érezni, hogy ez sünimotozás. És tényleg az volt! És ez egy bátor süni: egy méterre guggoltunk mellette és egyáltalán nem szaladt el! Ez a legjobb dolog, van süni a kertünkben! Férjecske már csak a mókust hiányolja. A kis telhetetlen.
Megvolt a koncertélmény is, csodával határos módon eljutottam a Koopra. Jó volt meg minden, de nekem ez a furcsa néni annyira nem jön be, úgy forgatja a szemét, mintha kicsit dilis lenne... Előadták ezt az új számot, azt hiszem, ebben a ruhában kezdte a fellépést is. Régebben kicsit felzaklatott volna ez a kis édes-bús dal, de most valahogy semmilyennek érzem, olyan közhelyes az egész, unalmas és kiszámítható, nemtom, én is meglepődtem. Kezdem sokkal jobban szeretni a korai dolgaikat, azokban több a fantázia.
Valami még annyira foglalkoztatott, de nem emlékszem, mi volt az. Na majdcsak eszembe jut.
Az egyik este kimentünk a kertbe férjecskével és valami gyanús motozást hallottam. Először simán azt hittem, a sok szomszép macsek közül az egyik mászkál, de aztán kezdtem érezni, hogy ez sünimotozás. És tényleg az volt! És ez egy bátor süni: egy méterre guggoltunk mellette és egyáltalán nem szaladt el! Ez a legjobb dolog, van süni a kertünkben! Férjecske már csak a mókust hiányolja. A kis telhetetlen.
Megvolt a koncertélmény is, csodával határos módon eljutottam a Koopra. Jó volt meg minden, de nekem ez a furcsa néni annyira nem jön be, úgy forgatja a szemét, mintha kicsit dilis lenne... Előadták ezt az új számot, azt hiszem, ebben a ruhában kezdte a fellépést is. Régebben kicsit felzaklatott volna ez a kis édes-bús dal, de most valahogy semmilyennek érzem, olyan közhelyes az egész, unalmas és kiszámítható, nemtom, én is meglepődtem. Kezdem sokkal jobban szeretni a korai dolgaikat, azokban több a fantázia.
Valami még annyira foglalkoztatott, de nem emlékszem, mi volt az. Na majdcsak eszembe jut.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
