2008. máj. 5.

Kék vattacukor, süni és egyebek

Vagy 20 év után újra ettem május elsején vattacukrot. Kéket kértem, mert az tűnt a legműanyagabbnak. Isteni volt. Kár, hogy előtte leégettem a nyelvem a világ legehetetlenebb gulyásával... Mindez a Városligetben, milliomodmagunkkal.


Az egyik este kimentünk a kertbe férjecskével és valami gyanús motozást hallottam. Először simán azt hittem, a sok szomszép macsek közül az egyik mászkál, de aztán kezdtem érezni, hogy ez sünimotozás. És tényleg az volt! És ez egy bátor süni: egy méterre guggoltunk mellette és egyáltalán nem szaladt el! Ez a legjobb dolog, van süni a kertünkben! Férjecske már csak a mókust hiányolja. A kis telhetetlen.

Megvolt a koncertélmény is, csodával határos módon eljutottam a Koopra. Jó volt meg minden, de nekem ez a furcsa néni annyira nem jön be, úgy forgatja a szemét, mintha kicsit dilis lenne... Előadták ezt az új számot, azt hiszem, ebben a ruhában kezdte a fellépést is. Régebben kicsit felzaklatott volna ez a kis édes-bús dal, de most valahogy semmilyennek érzem, olyan közhelyes az egész, unalmas és kiszámítható, nemtom, én is meglepődtem. Kezdem sokkal jobban szeretni a korai dolgaikat, azokban több a fantázia.

Valami még annyira foglalkoztatott, de nem emlékszem, mi volt az. Na majdcsak eszembe jut.

Nincsenek megjegyzések: