A ruhavásár szombaton volt. M-mel mi vasárnap mentünk rá, ő egy kisebb, én meg egy gigapakkal. Végül a Jelen nevű (egyébként borzasztóan hangulatos) legújabb(?) Hans-féle helyen hörpöltünk teát és röhögtünk, hogy ez milyen szép korona kissé elbaszarintott hétvégénkre. Ma nem érzékelt a fotocellás forgóajtó a gyárban néhány másodpercig. Azért ez milyen hülye dolog már. Amúgy imádom, mert amikor átmegyek rajta, mindig a börleszkek jutnak eszembe, mit össze nem bírtak bohóckodni az ilyen ajtókban a nagycipős bácsik.
Más már nem jut az eszembe, csak a bajor virsli, amit vacsorára ettünk végre, vagy két év után. Apuka eljutott a Csarnokba és szerzett. Hogy az milyen finom, aztamindenit!
Ja igen, ma nem volt napfény, úgyhogy tessék, egy kevés, gesztenyékkel.
 |
| Származási hely: uj |
5 megjegyzés:
:) eszembe jutott egy régi sztori amikor vmi edzést mentünk megnézni a hajdani barátság iskolába és gondod akadt a dupla ajtóval :)) ("...hány ajtó van itt még?")
te, milyen egy horror kép ez? a pszichopata gyilkossá lett kisfiú, akit az isiben gesztenyével dobáltak a nagyok, épp ártatlan őszi terméseket készül mészárolni? :)
Hát most, hogy mondod, emlékszem már... Eláruljuk, hogy 100 évig voltunk osztálytársak?
Majdnem, a kisfiú inkább anyuka. Van tán jobb is a gesztis "sorozatból" (azaz csináltam 6-7 különböző képet csillogó gesztikékről), de ez legalább kommentre készteti a... kit is?
persze, áruljuk el. sok év elemi plusz négy év kőkemény KÖZGÁZ... :) első találkozásunkkor az iskola kerítése választott el bennünket egymástól (ha jól emlékszem felvágtam nektek, kívülállóknak, hogy anyám tanár - persze sosem volt az). még jó, hogy össze nem verekedtünk .... :)
Megjegyzés küldése