Pipit 100 db labdával leptük meg első születésnapjára. Ne tessék kiakadni, az apukája látta egy mozgásfejlesztő-központban, hogy a gyerekek imádnak rengeteg ilyen labdával játszani, így jött az ötlet. S bár folyamatosan azt mondogatjuk egymásnak, sosem lesz semmiféle presszió, milyen sport iránt kötelezze el magát elsőszülött lánykánk, azért arra rá kellett jönnöm, hogy rengeteg labdával halmozzuk el s tán nem véletlenül, mindketten űztünk labdás sportokat, sőt, az apai nagypapa igen nagy labdás sportoló volt. A lényeg, hogy sportoljon majd valamit, ami jólesik neki, amit szeret.
Szóval, jobb híján egy óriási ikeás szatyorba tettük a labdákat és nemes egyszerűséggel ki lett borítva elé (hejj, de szép magyarsággal írok).
Először furcsán nézett, de kezdett rájönni, ez jó móka is lehet még. Persze a színes lufikat nehéz überelni. Ezt mindenkinek ajánlom, rosszkedvű gyereknek tessék lufit adni, minden para elszáll.
Mindez a déli alvás után történt, azért ilyen kis kómacsek.
És tádámm, két torta is lett. Az egyik, gyertya nélkül, a mindentől mentes, az Pipié. Nekem bármennyire nem ízlett (hát ugye ha mindentől mentes...), ő boldogan falta, mint az a mellékelt ábra is mutatja. A másik a boldog szülőknek és nagyszülőknek, kissé édes-krémes, de azért finom volt - egyenesen az Augusztból.
Tulajdonképp semmi különöset nem csináltunk, sajnos borzasztó hideg is volt. Jövőre a névnapjára szervezünk nagy mulatságot, mert akkor a kertet is tudjuk használni, akkor aztán akárhány gyereket meg tudunk hívni akárhány szülővel. Mivel augusztus végén lesz, lehet majd pancsolni is, alig várjuk. Ebbe - az egyébként nem kicsi - lakásba soknak gondoltuk a gyerekzsúrt. Arról már nem is beszélve, hogy kicsiPipi össze-vissza alszik mostanság, nagyon nehéz bármit megszervezni.
Hát így esett nagyjából. Kapott előtte és utána is sok kedves, szép játékot, könyvet, ruhát, hangszert, mindenféle csodákat. Ha egyszer sikerül, még szépen lefotózom egyben az egészet és utólag beillesztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése