Boldog almajancsi

Ma átmerészkedtünk Pestre Pipivel, szerencsére kendőben vittem, máshogy nem lehetett volna közlekedni a felajzott tömegben. Mindenki meg van őrülve, persze ez várható volt. Ami nem, az az, hogy én viszont végtelen nyugalommal sétálgattam a körúton, Pipi is élvezte, csak a széltől ijedt meg mindig. Szegény nem tud levegőt venni, ha fúj a szél, bújik és kapaszkodik ilyenkor, ami egyelőre kevéssé jellemző rá.

A Fakopáncsba igyekeztünk főleg (hogy én mekkora mamlasz vagyok, h nem ott vásároltam be az összes gyermeknek karácsonyi ajándékot), ott kis szenvedés árán remek pörgettyűt (Pipinek nagyon tetszenek az ilyesmik, de konkrét pörgettyűje még nem volt) és sípot szereztünk.



Aztán észrevettem, hogy nagyon közel van a talán már említett Kaméleon, naná, hogy bementünk. Persze totál le volt fosztva az egész, így csak a gyerekrészleget néztem. Amiért nagyon hálás vagyok, az a játszósarok, le lehet tenni a lurkókat és nélkülük böngészni, ami valljuk, könnyebbség. Na és itt lőttem a boldog almajancsit, ami nem más, mint egy zenélő almakeljfeljancsi. A gyártója a Fisher Price (hát, ez a cég tudja, miért őrül meg a gyerek teljesen - még egyetlen béna játékot sem láttam tőlük, pedig elég sokat ismerek már), és ha jól látom itt a nagy világhálón, ezt 1972-ben tervezték és ma már kevésbé lehet kapni. Na, ő lenne az.



A hangjával együtt tökéletes, ha apuka segít, levideózzuk majd és frissítem ezt a posztot is.