Minden rosszban, újfent

Tisztán emlékszem, hogy a gyermeksebész ma 9-re rendelt a kórházba az aneszteziológiai (altatásügyi) vizsgálatra. A recepciónál reggel közölte a csajszi, hogy "anyukaaa, az aneszteziológus ma 1-től 2-ig rendel.". Mindezt úgy, mintha totál hülye lennék, akinek mindent szótagolva kell hangsúlyozni. Jól felment bennünk a pumpa ezért is, meg a tehetetlenség miatt is, mert aztán hiába mondom majd a doktornak, hogy miért tetszett minket iderendelni 9-re, ha nincs is orvos, biztosan fejét csóválva, komoran nézne ránk és közölné, hogy ő bizony biztosan nem tette. Fakkabéla!

Természetesen a ráragasztott, erre a célre fejlesztett zacskóba nem pisilt bele Pipikém, így nem tudtunk vizeletmintát adni a labornak. Kicsit ezen is paráztunk még. Ekkor már f10 volt, azt gondoltam, nincs értelme azért hazamenni, hogy egy szűk órát szöttyögjünk, aztán megint metrózzunk, viszont ott állt a busz, ami a Városligetbe visz. Apuka is ezt javasolta, így aztán kimentünk a Városligetbe. Ha valamire csodálatos volt ez a mai nap, akkor hosszú sétára biztosan.

Először a tó körül kavirnyáltunk egy kicsikét, találtunk rengeteg kvákogó kacsát - hogy Pipics milyen izgalomba jött tőlük, izgett-mozgott, vigyorgott, mint a tejbetök (ehhez hozzátartozik, hogy néhány hete mutogatjuk neki az állatképeket és utánozzuk a hangjukat, a hápogás az egyik, amin mindig rötyög). Később kapott tízórait, hintázott nagyot, közben sikerült felfedeznem, hogy a fenti jobb kettes foga is kibújt, nemhiába tudott tegnapelőtt óriásit harapni szoptatás közben... Borzasztó. Elkezdtem sikítani kínomban, ettől sírni kezdett, na, ilyenkor legyen ember a talpán a kezdő anyuka... Azóta nem harapott szerencsére (kopp, kopp, kopp). A hintázás után bealudt, kóricáltunk a Széchenyi-fürdő körül, kétségbeesetten kávézót keresve, végül kilyukadtunk a Szépműnél, kávézó is van és bent pelenkázó is, ráadásul nem is a női mosdóba tették, hanem van külön helyiség - ez is ritka, példaértékű, köszönjük. Isteni délelőtt volt, remélem, lesz még néhány ilyen szép nap és elnézhetünk az Állatkertbe.

1-re visszatértünk a Madarászba, túlestünk a vizsgálatok, borzasztó helyes volt az altatóorvos és az asszisztens/nővérke is, Pipi pedig mintababa lett arra a néhány percre, meg sem nyikkant, hagyta, hogy vizsgálják. Szóval reggel műtét. Glugg... Pénteken beszámolok mindenről. A vizsgálat azzal kezdődött, hogy kiderült, Pipinek szívzöreje van. Hát, eléggé elgyengültek a térdeim, amikor ezt közölték... Nekem is volt, kinőttem, nem kellet semmit sem csinálni vele, de akkor is, ajjaj. Na majd megmondja a kardiológus, mi a teendő. Legszívesebben elvinném az én egykori gyermekkardiológusomhoz, annyira tündéri doktornéni volt, szívesen emlékszem rá, mindig elérte, hogy vicces legyen a szívultrahang, hol a kis hájacskákat nézegettük a monitoron, hol kedvesen bosszankodott, mennyire útban vannak a cicik a szívultrahangál.

Hát akkor, nagy levegő, beszív, kifúj, megnyugszik, erőt vesz és bízik.

A jó hírekig kis vidámság: