Eljutottam arra a rémes pontra, hogy elegem van a saját vinnyogásomból. Szürke és hideg idő ide, takonypócság oda, szar dolgok meg emide, ez szánalmas és elég volt. Elég volt, hogy kétségbeesetten ülök a szarkupacon, amit én magam csináltam (5 napja no takarítás, ruhák mindenhol, mert épp helyet cserélnek a nyáriak a téliekkel, szelektíven gyűjtött szemét-torony a konyhában, mert azt sem vittem ki másfél hete, fűtéstől porcicák etc. - ezeket be merem vallani neked, kicsi blogocskám, a többit meg úgyis látod). Úgyhogy. Persze nehezen lennék egy nap alatt hiperoptimista, de az is valami, ha ebből a kurvanagy önsajnálatból sikerül kivakarni magam (mégha okkal is van - pardon, volt).
Először is kell egy kis móka.
(Középsőben az oviban Miss Röfi voltam farsangon. Volt mű-malacorrom (ezt tuti nem így kell írni) és nagy göndör parókám. Azóta nem tudok szabadulni a Muppet Show-tól.)
Varázszenécske, valami a szobazene-tárból.
Ma este nincs kattogás. Ma este kikapcs van.
Holnap
egy új nap.
Kicsit több erővel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése