Plömpölöm

Jó hírek mérsékelten vagy titkosan, rossz meg szokás szerint tengernyi. Ebből a legrosszabb az, hogy egy hete bölcsibe kéne járnia Pipinek, de nem jár még. Volt egy villámgyors csere (ezt még később kifejtem, hülye történet), de közben már taknyos is volt, most hétvégére 40 fokos lázt mértünk nála (ez igazából 39.5, de az is bazisok), nagy nehezen lement, de még mindig taknyos, megyünk is doktornéninkhez vissza, remélem, a héten már mehet, mert az idő meg kifolyik ak ezünkből és sajnos nekem is kéne dolgozni lassan.

Ez viszont annyira feldobott, hogy hirtelen meg is lett az aktuális szobazene, olyan ártatlan és lelkes...

Új kedvenc: Room eleven

A Last FM dobta ma ezt. Még nem hallottam róluk (na ez nem jelent sokat), irtó kedves, vidám, energikus, fülbemászó, jazzy meg minden, amitől ideális szobazene lesz. És biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog mindkét padtársamnak (mármint a gyárban) és B(R)ékának és Jucnak. Meg a férjecskémnek. Na, drágáim, kellemes zerda reggelt!



És még ez is nagyon tetszik:



Sokkal többet meghallgatni még nem volt időm. Bájos az oldaluk: Room eleven.

Hát mégis tudok még rajongani! Néha úgy tűnt, hogy már nem is...

Pipi meg takonypóc. Már attól is sikít, ha meglát a kezemben egy papírzsebkendővel. Éjjel többször ébred szipogva, a cumiját keresgélve (gondolom, mert ha megkapja, akkor hamar vissza lehet altatni). Borzasztó elesett tud lenni egy majd' 10 hónapos gyermek. Immár madárcsicsergés-mentes hajnali szoptatás után nagyon nehéz szívvel teszem vissza az ágyikójába - tegnap nem is sikerült. Hirtelen mély álomba zuhan, szuszog és kapaszkodik a hálóingembe... És végem van, csak nézegetem. Esténként is bealszik újabban evés közben, akkor ketten csodáljuk percekig és bámulunk némán egymásra az apjával.
Nagyon különleges a szülői szeretet (hát persze főleg az anyairól tudok mit mondani). Nincs mihez hasonlítani, ez a legfurcsább benne. Az ember (igen, én) azt gondolná, hogy már annyi mindenen túl van, érzelmi highlightok, megzuhanások, a palettán minden elképzelhető árnyalat és aztán bammm! Megszületik az első gyermeke és vadonatúj szeretet érez, ami tele van szokásos elemekkel: rajongás, bűvölet, féltés, félelem, csodálkozás, melegség, türelem, türelmetlenség, odaadás és még megannyi mindennel, de mégis, valami új mix ez. Leginkább mégiscsak a szerelemhez hasonlít, csak valahogy a hőfoka más, nem ugrál annyira. Kicsit belegabalyodtam ebbe, tulajdonképp most próbálom először megfogalmazni ezt.
Mély boldogság, hogy Pipicsibi eljött az életünkbe.

Első láz

Pipicsibi lázas volt az éjjel és szörcsög. Most már hőemelkedése is csak éppen hogy van és vígan rikongat apjával barackos alma eszegetése közben.

Nem tudom, van-e rosszabb érzés annál, ha beteg a gyermek. (Van, tudom, de arra gondolni sem szabad.) Pedig nem is sír, látványosan jól érzi magát, csak takonypóc.
Ugye mindjárt meggyógyul???