Ha nagy a para, jó valamihez nyúlni, amit régóta a sajátomnak érzek. Zene, kép, könyv, film, izécske - mindegy, csak erős legyen a kötődés. Tegnap valahogy a Doors-ra terelődött a szó a Bambiban és meglepve tapasztaltam, hogy más is hallgatja még. Így ma ilyen napot tartok. Megnyugtat, mosolygok. A legfurább, hogy lehullott róla minden emlék (fura, mert egy rakás zene emberekhez kötődik, de ez meg már nem), marad a jóleső érzés, hogy szinte minden taktust ismerek, felrémlik a szöveg (milyen büszke voltam, amikor először éreztem, hogy már mind a fejemben van), feltölt és jó, jó, jó.
Hát ezek, a teljesség igénye nélkül
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
huh, nem sajnáltad a linkeket :)
Megjegyzés küldése