Etűdök egy beteg Csiperkéről

1. reggelit semmiféleképpen sem, ha az ég leszakad, akkor sem. Kivéve, ha az ropogós keksz, mert akkor 2 falatot mégis, a 3. pohár tej után. (Igen, borzasztó nehéz lesz visszaszoktatni a normális táplálkozásra)

2. az egyik lejobb hangulatjavító intézkedés és zsarolási alap a lufi. Velük alszik és nekik mondta el az Altatót (kicsire vannak fújva és 40x mondtam el, rá ne feküdjön, mert akkor ijesztő durranásra ébred).

3. A gyógyszertárban annyira el van foglalva a nyomdás filccel, hogy nem válaszol, epres vagy narancsos Nurofent kér. Viszont amikor öltöznénk, csak a Nurofenért reklamál, a gyógyszertárban meg egyéb elfoglaltság révén mindenki benne gyönyörködik és kuncog. Én eddigre már túlléptem mindenféle megrökönyödésen és aggódáson, Nurofen az egyik legjobb barátom. Mert tényleg borzasztó gyorsan hat. És igen, tudom, hogy egy nyálkás kulimász tízezer adalékanyaggal.

4. A hétfő reggel a doktornőnknek is hétfő reggel. Kiakad a mások hülyeségén (joggal), majd viszont nekünk dohog, illetve az orra alá, amikor bent vagyunk (nem jó). Pip ordít és kitekeri magát a vizsgálat elől, de végül egy rózsaszín tündérmatricával le is van kenyerezve (igen, reklámmatrica. igen, olcsó volt...) Kis, immunrendszer-erősítésről és egyéb nyalánkságról folytatott félviták (ő vitázott, én hallgattam), bárányhimlő elleni oltás újranyomása, Prevenar-oltás előkészítése dec elejére. Yeah. Ezek sosem fogynak el. Valamint tavasszal kullancs elleni úgyszint (erre kivételesen emlékeztem). Végül félmosollyal vidáman integet a gyógynéniknek.

5. A kendőben cipelés egy áldás. Csak a vállam bírná még... Olyan jó mindkettőnknek.

6. A szinte üres tészta mindig jöhet. Kis medvehagymaolajjal nyakon öntve betolta az egészet, azaz végre evett valamit.

Amúgy meg kezesbárány és tündérbogyó, de tényleg. Semmi ellenkezés, viszont röhögés és viccelődés (szóvá téve!) az foylamatosan. Nemérteménezt...