Mijaaz?

Igen, igen, igen! Kb. két hete beköszöntött a "miaz"-korszak, ugyan még óvatosan, lassan, de azért biztosan.

Hihetetlen az újabb bizonyosság a kíváncsiságra, a beszéd vágyására, a világot mindenáron beszippantani akarás elementáris erejére. Persze, eddig is volt ez, de máshogy, valamire rámutatott és nyögött, eddig ez jelentette a kérdezést, de így egész más, többek között azért is, mert mindenkinek világos, mit kérdez (más kérdés, hogy néha belemutat a világba és halványlila gőzöm sincs, mit szeretne tudni).

Szóval nagy fordulóponthoz értünk, hja, talán nem is írtam, de kb. egy hónapja a beszédfejlődés is robbanászszerűen beindult, mindent utánunk mond (igen, káromkodik is, b.....s), mondatokban is rengeteget beszél (alany+állítmány+tárgy vagy alany+jelző és rejtett állítmány vagy hogy is hívják), egy kicsit pösze, az "f"-et nem tudja még szó elején mondani és a mássalhangzótorlódásokkal is bajlódik (pl.: sapka=sapak), de ami hihetetlen, hogy ezeket leszámítva szinte teljesen tisztán beszél. És beszélget is, főleg a mára kissé horrorrá váló esti altatásnál (eddig letettük és kb. elaludt), akármeddig el tud beszélgetni, bár inkább az apjával, tőlem 123-adszorra is követeli az Altatót vagy az altatódalt, de bizony elaludni nagyon nehezen tud. Kicsit utánaolvastam, azt írják sok helyen, tehát talán lehet benne bízni, hogy az esti lefekvéskor attól fél, hogy vége a világnak, nem lesz holnap, mama és papa eltűnik, ezért húzza-halasztja a lefekvést. Az én tapasztalatom ezt egyébként alátámasztja, ha sikerül valamilyen, a következő napra vonatkozó, vonzó információt átadnom, készségesen lefekszik és elalszik kb. abban a minutumban. De ez a ritkább eset, általában üvölt és sír és remeg és nem tud megnyugodni, a tegnap estéről inkább nem is szólok, mert óriási szégyen nekem, hogy 10 körül már nem csak ő üvöltött, hanem én is kínomban.

Kicsit elkanyarodtam, de a miazra visszatérve, az is tündéri, ahogy magának ismételgeti a dolgokat (mint mi a nyelvórán kb.), megkérdezi valamiről, hogy miaz (de közben tudja) és meg is válaszolja azonnal, majd néz nagyon elégedetten a jelenlevőkre és várja a dicséretet. Kegyetlenül jófej (igen, az anyukák mind elfogultak).

Idetennék valami hangfelvételt, de nem is tudom, van-e már, így most két friss fotó: