Gombák

Még sosem vettem észre, hogy a gombák ilyen jófejek. És ehhez is az kellett, hogy a fácsén megtaláljak egy rég látott, gyerekkori barátot, aki írt, Reykjavíkból(!), aztán írtam, aztán írt és aztán elküldte ezeket a képeket, amiket - a szintén rég látott - párja csinált. Nohát ilyen a mai szösszenet. Meg nagyon szurkolok az unokahúgomnak, hogy megnyerje a firenzei utat (és ha igen, hoz parmezánt cserébe a vizuális közreműködésért). Jó kis deal, nem?

Pipiből hétvégén kitört a kistündér. Szinte biztos voltam benne, hogy lebetegszik és ezért van "szedálva", de nem. Az apjával zavartan néztünk egymásra, hogy akkor most mi is van, de nem jöttünk rá. Csak élveztük, hogy kicsit alacsonyabb fordulatszámon pörög, egy leheletnyivel kevesebbet beszél és olyan 39%-kal kevesebbet sikít fejhangon/bömbölődik/nyifog/fetreng a földön. Viszont kedvesen csacsog, hihetetlen összefüggésekre jön rá, artistának készül, jön és ledönt a lábunkról egy mélyről feltörő kacajával. BűbájMici ilyenkor. Azért mára már kicsit visszaálltunk, volt sokperces üvöltés a bölcsiből kijövet, hogy kapjam fel a nyakamba, de állhatatos voltam és addig magyaráztam, hogy ez nekem már nem megy, míg el nem fogadta. Apró csatákon múlik néha...

4:33 kikapcs

Micsoda dolgok

Nemrég végre találkoztunk Zébabával és a mamájával, sajnos nagy kihagyás után, dehát így jár az ember, ha másik városba költözik, ugyeugye. Muszáj megosztanom, micsoda csodákkal leptek meg minket.

Ez itt Pipinek készült (pipis, értik, ugye?):



Jómagamat pedig ezzel a baglyos névnapi szépséggel:



Szurkolok, hogy a ZekaMűvek szépre, nagyra nőjön, nőhessen.

Wow

Ma időben keltünk, így hamar mentünk a piacra. Mivel időben indultunk, hamar végeztünk. Mivel időben végeztünk és sütött nap, Bambisztánba emigráltunk, ahol Bella és a nyulas motorja voltak a sztárok. A tejeskávé pöttyös bögrében olyan, mint mindig, hogy ez mennyire hiányzott!

Egy ilyen vidám családi délelőttöt megkoronázandó, hazafelé menet ott figyelt a földön egy esztergomi látkép. Wow!

8-as ikrek

Reggeli hír: nyolcas ikreket szült egy amerikai nő.

Aztamindenit!!! Micsoda bátorság kell ehhez. Arról ugyan nem írnak, hogy mesterséges megtermékenyülésről van-e szó, de valószínűnek tartom. Vajon mit szólhattak, amikor kiderült, hogy 7 gyermekük lesz (csak a szülésnél derült ki, hogy nyolc gyermeke lesz - képzeljük csak el, ahogy igen kicsi helyen összepréselődve vannak, a boltban is nehezen veszik észre, hogy 7 vagy 8 kifli van a zacskóban, kissé morbid hasonlat, de a helyzet mégis valami ilyesmi lehet)? Biztosan óriási volt az öröm. A helyükben én is nagyon örülnék, viszont végtelen aggodalom is megszállna, "csak" a kihordás is csupa előre nem látható veszély. És micsoda nehéz döntés lenne csak egyet, kettő, hármat, akárhánnyal kevesebbet megtartani.
Arról sem szólnak túl sokat, hogyan zajlott a szülés. Biztos az sem volt egyszerű. És ezután sem lesz egyetlen perc sem. Mert vajon hogy zajlik majd egy etetés? Ráadásul szoptatni is akarja mindet. Minden tiszteletem. És hogy zajlik majd egy nap? Vajon az első pár hónapban fog 5 percnél többet aludni az anyuka? És mennyi segítség kell 8 ici-pici baba ellátásához? És a felneveléséhez? És mekkora ház? És mennyi türelem? És hány cumisüveg? És mennyi ruha? Persze biztos van egy csomó támogatás ilyenkor innen-onnan.

Egyszer láttam az egyik csatornán(vagy valamelyik ilyen csatornán) hasonló esetről műsort. Ott az első 6 gyerek volt iker, meg a következő 3 és épp jöttek még - vagy valami egész hasonló. Odaköltöztek a nagyszülők, egy gigantikus házban éltek, több mosógépük volt, 3-4-en etettek egyszerre... Teljesen hihetetlen volt az egész.

Hát szurkolok nekik. Biztos mesébe illő az egész a nehézségeivel együtt.



Régebben ikrekre vágytam, meg arra, hogy grafológus leszek és majd kutatom őket, mert olyan rejtélyesnek tűnt a világuk és annyira érdekelt. Most azt látom, egyetlen gyermek világa is kész rejtély, sokáig megfejthetetlen. És menni kell vacsorázni, így megmenekültem valami okos konklúzió idebiggyesztésétől.