Szövevény

Az ember sokat gondolkodik azon, hogy amit épp elcsesz tulajdonképp védtelen gyerekével szemben, az vajon miféle következményekkel jár, raktározódik-e (igen), ha ismétli is, vajon mintává alakul-e (naná), vajon megbocsátja-e valaha is (hát...) és egyáltalán, mi a fenéért tilt zsigerből az ember mindenféléket, amikor néhány perc gondolkodás után rájön, hogy semmi értelme az egésznek. Visszakozzon vagy legyen következetes ökör? Persze lehet menteni a helyzetet magyarázatokkal (vajon megérti egyébként?), fogadkozni, hogy soha többet; hónapokig azon kattogni, hogy adott helyzetekre miért az rémes reakció ismétlődik, megfejteni és próbálni változni; elfogadni, hogy vannak szituációk, amiben soha nem lesz más reakció és biztos van d verzió is, de az most nem jut eszembe. Ja de igen, sok könyvből is lehet válogatni, hátha akad benne némi használható tanács. Mondjuk ezekből kevés van, de néhány gyöngyszem azért akad, ezekről egyszer talán részletesebben is.
Valahová oda akartam kilyukadni, hogy nagyon-nagyon-nagyon nehéz egy olyan kép nélkül, amit mindig szívesen nézeget(ne)/bújna bele az ember. És nem arról van szó, hogy szörnyű mintám lenne, épp ellenkezőleg, anyukám egy jótündér, egészen csodálatra méltó, ahogy a kicsikkel és általában az emberekkel bánik. De most, hogy megnőttem, már más a kép, ami nyilván rettenetesen bonyolult dolgokból áll össze és nem is mondhatnám, hogy rossz, de az biztos, hogy vannak dolgok, amiket inkább másképp próbálnék. És ez egyúttal is azt is jelenti, hogy a kép, amire szükségem lenne, már nincs, és egyelőre nem tudom összerakni a sajátomat. Nem is arról van szó, hogy valami elérhetetlen tökéletességre vágynék, hanem csak arra, hogy tudjam, hogyan kellene olyan anyának lenni, hogy amikor felnő a gyerekem, boldoguljon és ne azon kattogjon, milyen borzasztó dolgokat követett el ellene pl az anyja (micsoda önzés!). Pl. volt egy-két pofonszerű dolog részemről, amitől aztán totál kiakadtam és ha lassan is, de megértettem, milyen iszonyatos dolog visszaélni a testi fölénnyel, a visszaélni a szülői hatalommal. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy soha többé nem lesz ilyesmi, de talán tényleg nem. És persze ennek számos verziója van még, mélyen igaz, hogy a verés katasztrófa, de a beszéd is horror dolgokat művelhet.
Időnként azt is borzasztó nehéz elfogadni, hogy nem lesz olyan, mint én vagy olyan, mint a kép a gyerekről, akit esetleg elképzeltem. Nem is olyan rég egy barátnőm ecsetelte, hogy milyen nevet adna majd a gyerekének, mert az a név hordozza magában azokat a tulajdonságokat, amilyen gyereket ő akar. Kurvanehéz volt megállni, hogy ne kezdjem el mondani neki a saját hülyeségemet, hogy tanuljon ebből, ne képzelje el, milyet akar, mert szinte biztos, hogy nem olyan lesz. De megálltam. Nem nagy cucc, de lehet, hogy majd ő is épp így érti meg. Vagy, ő lesz a kivétel, és olyan lesz a gyereke, mint amilyet akar.
Azon is sokat gondolkodom, hogy a kicsik szinte mindent megbocsátanak. Eszméletlen furcsa tulajdonság. Biztosan sok mindenre emlékeznek és mégis, vagy még nem tudják, hogy meg is lehet orrolni meg minden. Szinte magától jön a kérdés, hogy vajon hol vannak a pontok, ahol már valami sérülés van (amiket a kineziológusok ügyesen fejtegetnek, ha elég ügyesek), vajon milyen hatása lesz a sérülésnek, lehet-e szuperjó dolgokkal feledtetni/ellensúlyozni, mi van, ha ez a sérülés a személyiség egy nagyon meghatározó tulajdonságává alakul, abból vajon mit lehet kihozni és stbstbstb, kegyetlen ez a soha véget nem érő kérdéssor.
És akkor, tetézendő ezt a sokat, az utóbbi hetekben aktuálissá vált egy (egy?) kérdés, hogy vajon mi történik a paránykával, akinek épp hogy van már keze, alakul az idegrendszere és minden nap annyit fejlődik, hogy beleszédül az ember, ha túl sokat olvas erről. Vajon mit érezhet az anyjából, ha az vidám, ha fáradt, ha ideges, ha szenved? Persze, mindenki tudja a kliséket: anyuka legyen nyugodt, szedje a vitamint, aludjon sokat, mértékkel legyen minden felé, szokjon le minden káros dologról (amiből egy rakás nem is káros egyébként, csak hát a legújabb kutatásokat leszarja a legtöbb magazin meg a könyvek új kiadásait sem javítgatják halálra, na mindegy) és hízzon lehetőleg éppen 12 kg-ot, mert egyébként úristen - ha ezt mind betartja anyuka, akkor boldog, 3 kg-os tökéletes csecsemőt fog világra hozni. Vannak evidenciák, biztos nem jó az idegeskedés (van az építő stressz, de szerintem a terhességnél ez nem létezik), nem jó a fáradtság, akkor pl. miért van az, hogy az első néhány hónap mégis ezzel telik? Azt leszámítva, hogy azonnal pihenésre bírja az anyát. Mi a fenéért van a rosszullét, mi okozza? Orvosok állítása szerint remek dolog, mert a védőhormonok működését jelzi, de könyörgök, hogy lehetne jó az, ha az ember hosszú hetekig iszonyatosan másnaposnak érzi magát? Olyan szinten szívja az ember erejét, hogy meg lehet tőle hülyülni (igen, sajnos hetek óta hányingerem van és utálom). Egyelőre nem hányok naphosszat, persze ennek lehet örülni, tény (de megmondom, hogy nehéz).
Se folytatni, se abbahagyni nem igazán tudom ezt most, így akkor felfüggesztem, jön majd folytatás.
Így a végére jönne a lényeg, amiért ezt az egészet elkezdtem leírni, életem egyik legkedvesebb mondatát kaptam ma, próbáltam altatni Pipit egy elég pörgős nap után (amúgy sem nyugszik túl könnyen), és egyszer csak elkezdett ragyogni, majd minden előzetes jel nélkül ezt mondta:
- Mama, te vagy a legjobb anyuka a világon!
Persze azonnal sírva fakadtam és szegény meg is ijedt, hogy mi a baj, de azt hiszem, végül megértette, hogy örömtől is nagyon lehet sírni. Szóval olyan nagyon fura és egyúttal szép ez, hogy azon kattogok, mennyire nem vagyok ügyes ebben az egészben, ő meg ezt mondja (lehet, hogy meséből van vagy rajzfilmből, nem tudom), mindenesetre készen vagyok, mint ahogy ez a nagyon kusza írás is mutatja.
Amúgy buék, legyen 2011 kevésbé zűrös, mint 2010.

ui.: na, asszem ezt kellett volna a piros Moleskine-be írni, ide meg valami nemtudom, mit.

:))))

Egy kisebb félreértés kapcsán az én vőlegényem közhírré tette a saját blogján a nagy hírt, így aztán mitévő lehetnék, mint hogy én is megteszem:

legnagyobb örömünkre úton van a második kisbabánk, sálálálá!

Már egy csomó minden szerettem volna leírni ezzel kapcsolatban, de ugye hírstop volt, mert még most is igen picike, ráadásul karácsonyra kaptam három állati szép Moleskine-t (három trimeszter, nagyon kitalálta ezt az uracskám), úh most nem tudom, hogy fogok ide is meg oda is írni, de nagyobb bajom persze sose legyen. Majd teszek ide képet is, csak még hátra van a digitalizálás.

boldogkarit

Az a fura dolog történt, hogy néztem a Mentalistát és ez a szám ment benne, bár már nem emlékszem, pont ez a feldolgozás-e. Nem ismertem és nagyon odavoltam érte, de persze elragadott a bűnügy és persze Simon Baker szuperszemtelen képe, így aztán kicsit el is feledkeztem róla. Pár nap múlva erre akadtam most már elválaszthatatlan barátomnál (ez a youtube, bár sosem fogom annyira szeretni, mint a last.fm-et) és nem hittem a fülemnek, ráadásul tökre bírom ezt a Birds and the Bee-t. Szóval, boldogkarit és varázslatot (kicsit megkésve persze, mint mindig):

Hello

Made by Camilla Engmann

Forró csoki

Gyerekek, ez a forró csoki mindent visz! Egyúttal megértettem, miért olyan drága mindenhol (bár ha jól látom, általában valami előregyártott porból készül, sajnos), az alapja, maga az étcsoki elég nagy mennyiségben kell hozzá ami meg ugye elég drága. De tényleg mennyei, főleg egy ilyen hideg napon, brr. (a képet nem merem leszedni, pedig igazán étvágygerjesztő)

Zajos mulatság

Vagy mi, van vagy 10 jelentése a címnek...

sok kicsi

Egyetlen darab ezerforintossal (ami egyfelől hihetetlen keveset ér ma, de azért mégis, egy olcsóbbik mozijegy, 2-3 kávé, egy jó leárazott könyv, másfél doboz cigi, egy nem csúcsminőségű bor, pár kg kenyér, 3-4 tábla csoki és stb. ára) ebben az esetben elég jót tehetsz velük, azokkal, akik nem tudnak magukon segíteni, ergo a legveszélyeztetebbek. A támogatás egyúttal sorsjegy is, rengeteg szuperjó kulináris dolgot/lehetőséget lehet nyerni.

Untitled

Van az a pont, amikor a Portishead sem nyomasztó, pl. most, rémesen szürke nap van, bár legalább sűrű, súlyos hóesés is van hozzá. Szóval íme a Glory Box, jee!

Uborka, kicsi-nagy

Pipi 3 éves, teatyaúristen, mindjárt érettségizik, mi meg csak nézünk majd, hogy hová lettek az évek... Sosem értettem ezt korábban, de most, hogy a saját bőrömön tapasztalom, simán beleesek ebbe a hülye, felnőtteket nyomorító csapdába.

Szóval arról akartam írni, hogy milyen is a 3 éves Pip, de ez ma már nem fog összejönni, így legyen csak két, mostanában kedvencem mondása:

"Az u betű uborkával kezdődik."

"A kisbabák kicsik. A nagy gyerekek nagyok. A mamák nagyok. A szemüvegek meg kicsik."
(Közben ő is szemüveges lett, remélem, hamar kinövi, a dokinéni szerint minden esély megvan rá.)

Tempo de amor

Kiscsalád alszik, nézem az Eat, Pray and Love-ot, a brazil zenéknél ez ugrik be, tejójég, de rég hallgattam:



Pedig hogy szeretem! Annyira vidám, felszabadult és szárnyaló, közben meg... Itt egy hevenyészett fordítás, nem tőlem:

Oh, it would be so much better to live in peace Without having to suffer Without having to cry Without having to want Without having to give yourself (2x) But you have to suffer and you have to cry and you have to want To be able to love Oh, deceiving world peace doesn't mean "love" anymore Oh, there is no sadder thing than to have peace and to regret and to submit and to protect yourself of a love, of loving

Diszkó

Már úgy csinálnék egyet. Szobazenét. Vagy kocsmadiszkót. Kocsmaháttérzenét. Hmm...

Hmm

Ilyen vajon létezik? Bizonyos részek nem csak hasonlítanak, hanem - szerintem - tök egyformák...

Camilla Engmann



Bodonyi Panni

B&B

Cirka 3 éve várunk arra T-vel, hátha egyszer majd együtt játszanak a gyerkőink. Hát úgy néz ki, érdemes volt várni, együtt játszanak, röhögnek, rohangálnak és mókáznak, nagyjából így:



Amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom a Millenárist és környékét, a Lövőház utcát a Fény utcától sétálóutcává varázsolták, kávézók, kisboltok, szökőkút és cukrászda, na meg gyermek- és kismamabolt hegyek. Nagyon jó ott egy szép napfényes napon.

Korábban is voltak rá jelek, hogy valami kapcsolat alakul köztük (igaz, itt még mondtuk, hogy esetleg fogják meg egymás kezét):

href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAlHH-Rru760tgbqCD-PBYfZtzgs-qgQaYc-FgNsoK5YOTLSv703P6pjOobsiqqmLWHtYqYy1S3DlsVsK7ualkLO5FQZLwKDecHRVFWnoLuSJ7UTMw8DT4gY8YaKnzvldmvoCdFujHItE/s1600/bellabodza+019.jpg">

Taktaktak-tatak-taraktak

Ma csupa ilyen van. Csordogál a jó lassan mindenkihez, hurrá, hurrá és hurrá! Annyira fel vagyok dobvahahaaaa!

múlni már ősz

Hozz zoknit!

Adj te is zoknit, ha van rá lehetőséged!

mad world

Fűszer arannyal. Ennél már csak az durvább, J mesélte, hogy a régi szomszédja azzal szédítette a lányokat a diszkóban, hogy húszezreseket evett. totally nuts...

Bigbrother

Hahh, valaki kétszer is ránézett erre Cadizból, hihi, hello darling. Éés zen kívül Islington, Pelotas és Urasoe és Sibiu városokból jöttek még. Volt, aki egy egész másodpercet is eltöltött itt, muhaha!

Kis lépésekben

Nem mondhatnám, hogy hú de zöld vagyok, igyekszem. Úgy 80-90%-ban sikerül szétválasztani a szemetet a nem szeméttől és az utóbbit a megfelelő színes konténerben elhelyezni, mióta van komposztáló, már csak azon megy a vita, hogy ki és miért nem vitte ki, de azért kijut az is a helyére, még azt is megtanultam, hogy a vendégnyúl almát is bele lehet borítani.



Nem folyatom a vizet fogmosás alatt feleslegesen, kihúzom a töltőket és semmilyen gép nem világít éjszaka, ami hozzám tartozik. Nem használok öblítőt, mert hülyeség, mosódióval mosok általában, de most télre kénytelen vagyok feladni, mert nem száradnak a ruhák, emiatt elég fura szaguk van és a mosógép sem szárad ki rendesen, megint csak szagos a benne ragadt apró daraboktól, marad a békás mosószer, amíg újra nem lehet a kertben teregetni vagy amíg ultrahideg lesz kint és bent meg muszáj ezerrel fűteni. Lehetőségeinkhez mérten alacsony fogyasztású tartó műszaki berendezést választunk, de mondjuk egy A++-os berendezés kétszerannyiba kerül sokszor, mint egy A-s. Nincs autónk, így tömegközlekedést használunk mindannyian. Mondjuk meg is őrülnék ebben a városban autóval, persze hétvégén meg néha jól jönne, de majd erre visszatérek, ha már 3 bambino ugrál itt. A tisztítószerek nagy része is minimális vegyszertartalmú, mert házilag gyártott, mint pl. ablakmosás ecetvízzel, felmosás ecetes és teafaolajos vízzel stb. És itt kapcsolódok ahhoz, ami miatt ezt elkezdtem írni, hogy a napokban jutott eszembe, miért nem találtam még egy leírást arra, hogy az egész háztartást hogyan lehet ilyen dolgokkal pucelválni, pl. tudom, hogy a wc tisztítószerek nagyon durván környezetkárosítóak, de mivel nincs működő másik opció, mi a fenét használjak? És mit látnak ma szemeim, ezt, az áhított listát.

No csak annyit erről az egészről, hogy ezek azok a dolgok, amikre lassan 3 év alatt szoktam rá, főleg amiatt, hogy van egy lányom és próbálok arra is gondolni, hogy neki mi lesz, mi marad és majd az ő gyerekeinek stb. Megvan ezek ellenpontja is: ultravacak a ház szigetelése, amiben élünk, szerintem több ezer eldobható pelenkát használtunk eddig Pipi feneke alatt, a nedves törlőkendő is hülyeség, de viszont állati jól működik, időnként szoktam palackos vizet is venni, még mindig adnak időnként műanyag szatyrot, mert nincs nálam a sajátom és így tovább.

Mindent összevéve ezek nem túl bonyolult dolgok, sokszor olcsóbbak is, mint a nem környezetbarát verziójuk, hosszútávon biztosan. Merem mindenkinek ajánlani.

Hoppá!

A White Collar mindent megoldó Mozzie-ja, Carrie Standfordja na melyik legjobb filmben szerepel?



Igen ifjan a Groundhog Day-ben is Phil kollégájaként, ahol még Andie McDowell is olyan fiatal, mint amilyennek most a bőrét mutatják a reklámokban.

2 földöntúli nap

Csodával határos módon lett jegyem Őszentsége, a XIV. Dalai Láma magyarországi látogatására, nagyon-nagyon sajnálom, hogy akié volt, nem tudott jönni és egyúttal nagyon-nagyon örülök, hogy eljutottam. Köszönet érte!

A Szeretet buddhája meghatalmazást és áldást adta nekünk és ez már dolgozik, egyszer megpróbálom ezt is leírni. Egy csomó dolog jutott az eszembe az előadás alatt, többek közt az is, hogy valaha néhány dolog megvolt bennem, ami most nem annyira, pl. a végtelen türelem és azon jár az eszem, hogy hol is és mikor is tűnt el.

Szóval ez a két nap olyan volt, mintha valami puha, védett burokba kerültem volna és két nap ilyen állapotban nagyon feltölt. És akkor még volt tanítás, a beavatás és egyáltalán, ahogy Őszentsége nevet, az hihetetlen, olyan felszabadító nevetés tört ki mindenkiből minden alkalommal, mintha ő ezért nevetgélne, hogy oldja a mások feszültségét. Szóval, tényleg csoda volt és bízom benne, hogy még eljön vagy én mehetek oda, ahol előadást tart.

Om Mani Padme Hum

Famous Blue Raincoat

Tegnap láttam egy táncelőadást a Gödörben, ez volt a zenéje. Szeretettel küldöm M-nak. Tényleg Leonard Cohen, nyertél és tényleg régi, '71-es, én is nyertem.

Gentlemen

Na bravo, az ember nyavalyog egy keveset és jönnek a csodák. Az előző írás után aztán olyan csodaszámba menő napom lett, hogy el sem hittem, de azt majd külön leírom, mert megéri.

Ez meg itt egy, vagyis két csodáról szól, ami nem is annyira ritka, de mégis filmszerű és nemvárt.

Pipi kapott egy lufit, persze azon nyomban fel kellett fújni, madzag ugye nem volt (lassan kéne írni arról, hogy milyen felszerelés kellene legyen egy minden eshetőségre felkészülni próbáló, kezdő anyuka mindent elnyelő táskájában), így a kezében szorongatta. Megálltunk egy zebránál és kicsúszott a kezéből sajnos, szegénykém persze szivettépő zokogásba kezdett, én meg nem győztem vigasztalni és visszatartani, majd amikor a szél az úttest közepére fújta, nagyjából feladtam, hogy ezt még vissza lehet szerezni, közben zöld lett és akkor ha hiszitek, ha nem, az egyik autóból kipattant egy férfiember, megfogta a lufit és visszahozta nekünk. Paff! Alig bírtam kinyögni egy "köszönjükszépen,nahátmilyenkedves"-t, visszaugrott az autójába és huss, eltűnt. Ha netán valami úton-módon idetéved, újfent hála és köszönet és tegyen még ehhez hasonló sok szuper dolgot.

Ugyanezen a napon robogunk haza a valamelyik buszon, két ülésből a belső foglalt, a másikra leültetem a lányom, majd a mellette ülő fiatalember odafordul a következőt kérdezi: "Le kíván ülni?" Nézek bambán (tejóég, lehet, hogy csak így tudok?), valamit habogok, hogy ánem, jó lesz ez így, de nagyon köszönöm és aztán azon merengek, kérdezett-e valaha valaki így tőlem bármit is, de gyanítom, nem. Ez egy dologgal ér fel, amit viszont stabilan kapok majdnemférjemuramtól, minden alkalommal lesegít bármilyen járműről, ha az egyetlen lépcsőcske, akkor is, amit ezúton is köszönök, mert nagyon kedves és jóleső.

Hát épp csak ennyit akartam, az ujjaim totál elgémberedtek és mindjárt befűtök, mert ez randa, nyirkos hideg már a bőröm alá kúszott és nem bírom tovább.

Változások éve?

Hát, mostanában nem jövök én ide, pedig annyi minden kavarog a fejemben - bár talán éppen ezért.

Most már egész nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ez az év, ez a változások éve, de nem ilyen kis piszlicsáréké, hanem a fejbe-, gyomorbavágós, odabaszós, földbedöngölős meg ilyenek. Nem ragozom, talán más is érzi. Engem azt hiszem, nagyon fáraszt. Bár buddhista-szimpatizánsnak vallom magam és szerintü(n)k az egyetlen állandó dolog , a változás, nekem ez nem esik jól egyáltalán. Aggaszt egy millió dolog, ebből talán félmillióra ha tudok, talán hatással lenni, a többi meg csak aggaszt és csinálja a gyomorgörcsöt, a hátfájást meg a hipersúlyos migrént. Már nem érzem, amit régen sokszor, hogy ugggyanmár, majd megoldódik úgyis a minden, hanem bizony kételyek és aggódások vannak, bár, meglepő módon, sokkal több dolgot sikerül megoldani. Valahogy eltűnt az a gyermeki (vagy milyen?) ide nekem az oroszlánt is, megtörtem, betörtem, kifáradtam, megöregedtem és nincs energiám. Nem hiszem, hogy ez a 30 súlya, nem a gyereké, hanem ezé a nyomorodék évé, amikor minden és mindenki tök készen van.
Ráadásul momentán éppen egy legdurvább sakkjáték áll előttem, minden történés még további 8 szerteágazó lehetőséget rejt magában, olyan szinten bizonytalanodtam el, mint, hát, nem is tudom, talán még soha. Néha tényleg nem tudom, mi a fenét csináljak, de általában legalább az tök tiszta, mit ne. De most, én már tényleg nem tudom, kicsit hagyom magam sodortatni, tegnap végre legalább valami kikristályosodott, de a többi...

Szóval ezek miatt sem írok nagyon, pedig ilyenkor lehetne a legjobb semmiségeket vadászni a neten, hát így meg ez, kérem szépen, sej.

Az idő

Az nagyon szalad. Már négy éve, pedig csak háromnak saccoltam, B javított ki a minap. Azért már érzek némi enyhülést.

Tádáám

Lhasa

Zenécske.

Twilight

Hát így néz ki egy vámpír?



Szóval sikerült megnézni a Twilight-saga első két darabját, gondolván, ha már ekkorát robbant, jó lenne tudni, mire pörögnek a tinik. Én aztán megértem, részben engem is beszippantott,aranyos az egész és hát bevallom, sokkal rosszabbra számítottam. És micsoda szerencs, megy a mozikban a harmadik rész, ott nézem meg, salalala!

Gerald

Jófej, mi? Ezen a jó kis Hop Skip Jump oldalon lehet megvenni a szabásmintát. Ügyeskezűek, hajrá.

fakk

Hiányzik a munkám. Kurvára hiányzanak a kollégáim. HIányzik a közös kávé és cigizés. Hiányzik, hogy mindenki annyira más volt és hogy furcsamód kiegészítettük egymást. Hiányzik az a fajta megszokás. Basszus, több időt töltöttünk együtt, mint a családdal vagy a nem-kolléga barátokkal. Fakk... Fakk. ...

Desigual

Az összes a szívemből szól... Kegyetlen vidámak, ha lehet ilyet mondani.



Itt meg a minden:

Desigual azért a spanyoloknak nem rossz.

Oxalá

(ez van a kommentben:
This is a beautifull song, and in facts "Oxalá" comes from "Insha'alah" wich means "God wish" but in common lenguage it means "In Hopes". Well I'll write the lyrics in 2 parts, is that ok?
Hope, the headache leaves me, I hope
I hope, the step won't vanish me away;
I hope, a Carnival may come, let's hope,
I hope, the people never forgot;
I hope, I won't walk without care,
i hope, I won't get desagree;
I hope, I won't do everything too fast,
I hope my Future may happens.)

Oxalá!

Fácse

Fészbúk-problémák, tessék vigyázni. Biztonsági okosságok itt és itt.
Meglepő, hogy mennyi mindent megoszt magáról az ember akaratlanul is...
Aztán botrány.

Caca

Hát ez királyság!



Mit mondott erre apuka: Hú, és a többi! Pl. Bodonini... Fontbolond.
Amúgy az isteni Gyerektrendről van a kíp.

Paranoid Android

Nocsak.

Hjaj

A Magamhoz jár a fejemben főleg, de akár mind is.

Kérem szépen, akit illet, most már tegyen valamit a jóért is. Please, please, please.

Jem

A hangja... azta.

Tea for three

... and tea for two:

Pauvre Pierrot

1892. Teatyaúristen...

50 szál tarka tulipán

(Fény utcai piac, Budapest, 2010. március)

10 éven belül, Natasha.

Biztonság

Ha nagy a para, jó valamihez nyúlni, amit régóta a sajátomnak érzek. Zene, kép, könyv, film, izécske - mindegy, csak erős legyen a kötődés. Tegnap valahogy a Doors-ra terelődött a szó a Bambiban és meglepve tapasztaltam, hogy más is hallgatja még. Így ma ilyen napot tartok. Megnyugtat, mosolygok. A legfurább, hogy lehullott róla minden emlék (fura, mert egy rakás zene emberekhez kötődik, de ez meg már nem), marad a jóleső érzés, hogy szinte minden taktust ismerek, felrémlik a szöveg (milyen büszke voltam, amikor először éreztem, hogy már mind a fejemben van), feltölt és jó, jó, jó.
Hát ezek, a teljesség igénye nélkül

Csend

No az nagy. Majd lassan talán írok róla, miért, kissé sodrós most az élet és se kedvem, se időm, ez van. A képeket meg szkennelem, még azokat sem tudom kirakni.
KisPipu egyre nagylányosabb és hiszteroidabb. Szóval most a szokásosnál is jobban szívja a mindenünket, még egy ok, hogy fáradtan az ágyba dőljek.
Ha egy hétig simán bírtam sorozatok nélkül, akkor már nem is vagyok junkie?

SoYoung Mother

Tyűdeszépek, továbbiak itten

Szoborlap

Ez mekkora királyság!

Ma

Nagyítottam. Nagyíííííííííííííííítottam! Hát asszem örökre beégett az is, ahogy először láttam képet előjönni a papíron, aztán meg az, ahogy én csaltam elő. Komolyan mondom, varázslat. Vannak ezek a pillanatok, amikor az ember meglepetésében és meghatottságában csak lemerevedik, és leborul az elme nagysága előtt. Gondolom, hogy közelről minden összetett alkotói folyamat ilyen, de még nem sokhoz volt közelről szerencsém. És persze most is egy kukkot se értek feltétlenül, mert azon a nagyítógépen aztán annyi gomb, tekerhető izé és kiálló valami van, hogy bőven van még mit nézegetni, próbálgatni rajta, dehát ez csúcs, ami történik. Az meg a non plus ultra, hogy nem öntöttem ki semmit, nem löktem le az értékes bigyókat, igaz, az egyik csipeszt asszem rossz löttybe tettem izgatottságomban, de a társak szerencsére azonnal sikítottak, úgyhogy megúsztam. A hívás viszont mumus, egyelőre, meg hát napokig gürcölök, hogy összejöjjön 36 kép, bevallom férfiasan (ezt amúgy miért mondjuk?), rettegek, hogy a többnapi házi feladatomat 10 mp alatt tönkrevágom. Na, úgyhogy azt majd később.
Ja igen, fotóssuliba járok.

Időzavar

Újfent. Majd egyszer biztos sikerül írni is, mert történni sok minden történik. Viszont addig is, vidám zenécske, jó régi, de nagyon heppi, hétfőindító, vagy mi.

Far Far Away

Hát vannak ennek egy jó kis mixe, de nem találok "embedelhetőt". Így mix nélkül, szobazenécske a Tape Five-tól. Az egyik legerősebb szám, amit mostanság hallottam. Ofkorsz, Karatekutyától. Lakótárs és ő a tuti beszállítók.



update: eltűnt egy jó kis lejátszó, íg marad a youtube, már megint.

Sok-sok árnyék, ami fényt feltételez, az meg alig van

Úgyhogy némi napfényes, de mivel abból kevés van, ezért műfényes is. Az árnyékok a barátaim, asszem.

Pusztán hírek

Na, sötét téli napokra íme a Hírcsárda.

Hmm?

Hát a gyárban már csak így, persze néha élőszót is használunk...

Fejlődés?

Múltkor még leállítottam, de ma már végig tudom hallgatni a gyárban is. Fene tudja, jó-e, ha az ember bizonyos szempontból egyre többet bír...

Hajrá hétfő

Hidegre és szürkére való tekintettel

Ilyet kérek szépen.



És a továbbiak itten.

Gombák

Még sosem vettem észre, hogy a gombák ilyen jófejek. És ehhez is az kellett, hogy a fácsén megtaláljak egy rég látott, gyerekkori barátot, aki írt, Reykjavíkból(!), aztán írtam, aztán írt és aztán elküldte ezeket a képeket, amiket - a szintén rég látott - párja csinált. Nohát ilyen a mai szösszenet. Meg nagyon szurkolok az unokahúgomnak, hogy megnyerje a firenzei utat (és ha igen, hoz parmezánt cserébe a vizuális közreműködésért). Jó kis deal, nem?

Pipiből hétvégén kitört a kistündér. Szinte biztos voltam benne, hogy lebetegszik és ezért van "szedálva", de nem. Az apjával zavartan néztünk egymásra, hogy akkor most mi is van, de nem jöttünk rá. Csak élveztük, hogy kicsit alacsonyabb fordulatszámon pörög, egy leheletnyivel kevesebbet beszél és olyan 39%-kal kevesebbet sikít fejhangon/bömbölődik/nyifog/fetreng a földön. Viszont kedvesen csacsog, hihetetlen összefüggésekre jön rá, artistának készül, jön és ledönt a lábunkról egy mélyről feltörő kacajával. BűbájMici ilyenkor. Azért mára már kicsit visszaálltunk, volt sokperces üvöltés a bölcsiből kijövet, hogy kapjam fel a nyakamba, de állhatatos voltam és addig magyaráztam, hogy ez nekem már nem megy, míg el nem fogadta. Apró csatákon múlik néha...

Push Push

Hátha felpörget.

Maybe you should get out more

Érzelg, aztán nem, aztán megint

Nemtom, mi van, de napok óta ezt hallgatom (meg az egész lemezt). Sem ennek a számnak, sem Sealnek nem vagyok igazi rajongója, persze szeretem meg minden, de ennyi. De valahogy együtt üt. Ja igen, erről beszélek:



Aztán a fácsén hirtelen többen a 500 Days of Summer-ről kezdtek diskurálni, ráadásul jókat mondtak róla, aztán megnéztem, mit ír róla a Filmbuzi, aztán megnéztem a filmet. Hát, ebben aztán van minden, amitől azt érzed, hogy navééééééégre, lehet rendes filmet is csinálni. Van benne Amélie-szerű mesevilág, nagggyon vicces az egész, annyira egészségesen figurázzák a hősszerelmes és antiszerelmes karaktereket, hogy tényleg csak röhögni meg bólogatni lehet, hogy na igen, éppen így, tök rendben a zene (sok Smith's, hihi) és hiába írják a mindenhol, hogy ez nem tipikus love story, nem a francokat. Na mindegy, majd az ősznél talán egyetértünk. Könnyed, fájó, aztán mégis reményteli. Nemtom, nekem telitalálat. Gyanítom, a fél világnak Zooey lenne álmai nője. Trailer:



Itt elvileg meg is lehet nézni.

buék

No valami ilyesmit mindenkinek: