Érzelg, aztán nem, aztán megint

Nemtom, mi van, de napok óta ezt hallgatom (meg az egész lemezt). Sem ennek a számnak, sem Sealnek nem vagyok igazi rajongója, persze szeretem meg minden, de ennyi. De valahogy együtt üt. Ja igen, erről beszélek:



Aztán a fácsén hirtelen többen a 500 Days of Summer-ről kezdtek diskurálni, ráadásul jókat mondtak róla, aztán megnéztem, mit ír róla a Filmbuzi, aztán megnéztem a filmet. Hát, ebben aztán van minden, amitől azt érzed, hogy navééééééégre, lehet rendes filmet is csinálni. Van benne Amélie-szerű mesevilág, nagggyon vicces az egész, annyira egészségesen figurázzák a hősszerelmes és antiszerelmes karaktereket, hogy tényleg csak röhögni meg bólogatni lehet, hogy na igen, éppen így, tök rendben a zene (sok Smith's, hihi) és hiába írják a mindenhol, hogy ez nem tipikus love story, nem a francokat. Na mindegy, majd az ősznél talán egyetértünk. Könnyed, fájó, aztán mégis reményteli. Nemtom, nekem telitalálat. Gyanítom, a fél világnak Zooey lenne álmai nője. Trailer:



Itt elvileg meg is lehet nézni.