Csodával határos módon lett jegyem Őszentsége, a XIV. Dalai Láma magyarországi látogatására, nagyon-nagyon sajnálom, hogy akié volt, nem tudott jönni és egyúttal nagyon-nagyon örülök, hogy eljutottam. Köszönet érte!
A Szeretet buddhája meghatalmazást és áldást adta nekünk és ez már dolgozik, egyszer megpróbálom ezt is leírni. Egy csomó dolog jutott az eszembe az előadás alatt, többek közt az is, hogy valaha néhány dolog megvolt bennem, ami most nem annyira, pl. a végtelen türelem és azon jár az eszem, hogy hol is és mikor is tűnt el.
Szóval ez a két nap olyan volt, mintha valami puha, védett burokba kerültem volna és két nap ilyen állapotban nagyon feltölt. És akkor még volt tanítás, a beavatás és egyáltalán, ahogy Őszentsége nevet, az hihetetlen, olyan felszabadító nevetés tört ki mindenkiből minden alkalommal, mintha ő ezért nevetgélne, hogy oldja a mások feszültségét. Szóval, tényleg csoda volt és bízom benne, hogy még eljön vagy én mehetek oda, ahol előadást tart.
Om Mani Padme Hum
2010. szept. 21.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése