Pipicsibi lázas volt az éjjel és szörcsög. Most már hőemelkedése is csak éppen hogy van és vígan rikongat apjával barackos alma eszegetése közben.
Nem tudom, van-e rosszabb érzés annál, ha beteg a gyermek. (Van, tudom, de arra gondolni sem szabad.) Pedig nem is sír, látványosan jól érzi magát, csak takonypóc. Ugye mindjárt meggyógyul???
Nem is sejtettem, hogy a hangyák a meggymagra is nyomulnak. Pedig de. Így aztán a mosogató mellett most kis csapatok mászkálnak fel és le. Én botor meg jól kidobtam a magokat, pedig jó kis meggymagpárna-alap lehetett volna abból a 10 darabból.
Júj, végre beszereztem a régóta áhított gadgetet, egy könyvlámpát (nem is tudom, van-e külön neve), amolyan könyvre erősíthető, íme, ő az:
És akkor, lányok, még azt is tessék elképzelni, hogy ez a kis csoda pink. Becsukott állapotból a jobboldali gombot megnyomva (a balkezesekre pont annyira gondolnak, mint a járdára parkolásnál a babakocsisokra, kerekesszékesekre) kecsesen kinyílik és kiemeli bájos világító fejét.
Igyekszem kipróbálni ma, de két dolog miatt is nehéz: 1. drága férjecském másfél hónap után az ágyunk után költöztette az éjjelilámpákat. 2. azonnal nézem a Lost 4. évadjának fináléját.
Hehe, ezt már korábban írtam (írom?). Kicsit messze lesz (van?) a net, így marad a konzervpostolás. Belekavarodtam az időugrálásba...
Férjecském szerelmünk hajnalán meglepett egy válogatáslemezzel (egymástól független, nagy kedvenc közös hobbi), a Take five rengeteg verziójával (egy tucat biztos volt). Legnagyobb meglepetésemre kiderült, nem csak instrumentális formában létezik, hanem bizony énekkel is. Azért ének nélkül az igazi, de érdekességképp íme, a csodahangú Carmen McRae előadásában:
Nincs sok kedvencem, de a Take five örök favorit marad, asszem.
Pipicsibim éppen 7 hónapos. Az idő, az kérem gyorsvonaton halad.
De rég jártam itt... Mentségemre legyen, voltunk a Badacsonyban, az első kiscsaládos nyaralás - nos, pihenés az nem sok volt, de csodaszép a hely és az a csend, nem is értem, hogy tudtam olyan gyorsan hozzászokni. Olyan nagyon giccses, langyos naplementés este is volt, amikor az udvaron fürdettük Pipicsibit, piros lavórban. Hihetetlenül élvezte, és persze mi is. Ott ült fel stabilan, azóta folyamatosan tökélyre fejleszti, mászik kicsit (egyre gyorsabban), majd felül, csak és kizárólag a bal lábára, aztán mászik tovább. És ott mütyürkézett először a fűvel, lóherével. Csodaszép dolog egy kicsike fejlődése.
Na megyek is, csak még ez mára, nagyon vicces sapek:
Pocsék idő van tegnap óta. Pedig ma este szuper langyos melegnek kell lennie, szabadtéri partira megyek én, hehe! Amolyan céges partnerparti, de így legalább látom kissé már hiányzó kollégáimat. Elvégre - az elmúlt fél évet leszámítva - a legtöbb időt velük töltöttem az elmúlt 3 évben.
Na, de ilyen mocsadék időre illetve bármilyen rosszkedvre következik a tutizene: a Puttin' on the ritz. Méghozzá Rufus Wainwright előadásában. A srác előadta Judy Garland híres Carnagie Hall-beli koncertjét. Szerelmes vagyok a hangjába... Mondta erre férjecském, nem baj, Rufus bácsi meleg. Na igen, tényleg nem baj. Mellékelem a szöveget is, ha valaki nagyon érti, nem fordítaná le?
Puttin' on the ritz
If you're blue, and you don't know where to go to Why don't you go where fashion sits? Puttin' on the ritz
Different gowns upon a bevy of high brows from down the levy, all misfits Puttin' on the ritz
That's where each and every lulu-belle goes Every Sunday evening with her swell girls Rubbin' elbows
Come let's mix, where Rockefeller's walk with sticks And umbrellas in their mitts Puttin' on the ritz
If you're blue, and you don't know where to go to Why don't you go where fashion sits? Different gowns upon a bevy of high brows from down the levy, all misfits Puttin' on the ritz
That's where each and every lulu-belle goes Every Sunday evening with her swell girls Rubbin' elbows
Come let's mix, where Rockefeller's walk with sticks And umbrellas in their mitts Puttin' on the ritz, puttin' on the ritz Puttin' on the ritz, puttin' on the ritz!