Hehe, ezt már korábban írtam (írom?). Kicsit messze lesz (van?) a net, így marad a konzervpostolás. Belekavarodtam az időugrálásba...
Férjecském szerelmünk hajnalán meglepett egy válogatáslemezzel (egymástól független, nagy kedvenc közös hobbi), a Take five rengeteg verziójával (egy tucat biztos volt). Legnagyobb meglepetésemre kiderült, nem csak instrumentális formában létezik, hanem bizony énekkel is. Azért ének nélkül az igazi, de érdekességképp íme, a csodahangú Carmen McRae előadásában:
Nincs sok kedvencem, de a Take five örök favorit marad, asszem.
Pipicsibim éppen 7 hónapos. Az idő, az kérem gyorsvonaton halad.
2008. jún. 23.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése