mad world

Fűszer arannyal. Ennél már csak az durvább, J mesélte, hogy a régi szomszédja azzal szédítette a lányokat a diszkóban, hogy húszezreseket evett. totally nuts...

Bigbrother

Hahh, valaki kétszer is ránézett erre Cadizból, hihi, hello darling. Éés zen kívül Islington, Pelotas és Urasoe és Sibiu városokból jöttek még. Volt, aki egy egész másodpercet is eltöltött itt, muhaha!

Kis lépésekben

Nem mondhatnám, hogy hú de zöld vagyok, igyekszem. Úgy 80-90%-ban sikerül szétválasztani a szemetet a nem szeméttől és az utóbbit a megfelelő színes konténerben elhelyezni, mióta van komposztáló, már csak azon megy a vita, hogy ki és miért nem vitte ki, de azért kijut az is a helyére, még azt is megtanultam, hogy a vendégnyúl almát is bele lehet borítani.



Nem folyatom a vizet fogmosás alatt feleslegesen, kihúzom a töltőket és semmilyen gép nem világít éjszaka, ami hozzám tartozik. Nem használok öblítőt, mert hülyeség, mosódióval mosok általában, de most télre kénytelen vagyok feladni, mert nem száradnak a ruhák, emiatt elég fura szaguk van és a mosógép sem szárad ki rendesen, megint csak szagos a benne ragadt apró daraboktól, marad a békás mosószer, amíg újra nem lehet a kertben teregetni vagy amíg ultrahideg lesz kint és bent meg muszáj ezerrel fűteni. Lehetőségeinkhez mérten alacsony fogyasztású tartó műszaki berendezést választunk, de mondjuk egy A++-os berendezés kétszerannyiba kerül sokszor, mint egy A-s. Nincs autónk, így tömegközlekedést használunk mindannyian. Mondjuk meg is őrülnék ebben a városban autóval, persze hétvégén meg néha jól jönne, de majd erre visszatérek, ha már 3 bambino ugrál itt. A tisztítószerek nagy része is minimális vegyszertartalmú, mert házilag gyártott, mint pl. ablakmosás ecetvízzel, felmosás ecetes és teafaolajos vízzel stb. És itt kapcsolódok ahhoz, ami miatt ezt elkezdtem írni, hogy a napokban jutott eszembe, miért nem találtam még egy leírást arra, hogy az egész háztartást hogyan lehet ilyen dolgokkal pucelválni, pl. tudom, hogy a wc tisztítószerek nagyon durván környezetkárosítóak, de mivel nincs működő másik opció, mi a fenét használjak? És mit látnak ma szemeim, ezt, az áhított listát.

No csak annyit erről az egészről, hogy ezek azok a dolgok, amikre lassan 3 év alatt szoktam rá, főleg amiatt, hogy van egy lányom és próbálok arra is gondolni, hogy neki mi lesz, mi marad és majd az ő gyerekeinek stb. Megvan ezek ellenpontja is: ultravacak a ház szigetelése, amiben élünk, szerintem több ezer eldobható pelenkát használtunk eddig Pipi feneke alatt, a nedves törlőkendő is hülyeség, de viszont állati jól működik, időnként szoktam palackos vizet is venni, még mindig adnak időnként műanyag szatyrot, mert nincs nálam a sajátom és így tovább.

Mindent összevéve ezek nem túl bonyolult dolgok, sokszor olcsóbbak is, mint a nem környezetbarát verziójuk, hosszútávon biztosan. Merem mindenkinek ajánlani.

Hoppá!

A White Collar mindent megoldó Mozzie-ja, Carrie Standfordja na melyik legjobb filmben szerepel?



Igen ifjan a Groundhog Day-ben is Phil kollégájaként, ahol még Andie McDowell is olyan fiatal, mint amilyennek most a bőrét mutatják a reklámokban.

2 földöntúli nap

Csodával határos módon lett jegyem Őszentsége, a XIV. Dalai Láma magyarországi látogatására, nagyon-nagyon sajnálom, hogy akié volt, nem tudott jönni és egyúttal nagyon-nagyon örülök, hogy eljutottam. Köszönet érte!

A Szeretet buddhája meghatalmazást és áldást adta nekünk és ez már dolgozik, egyszer megpróbálom ezt is leírni. Egy csomó dolog jutott az eszembe az előadás alatt, többek közt az is, hogy valaha néhány dolog megvolt bennem, ami most nem annyira, pl. a végtelen türelem és azon jár az eszem, hogy hol is és mikor is tűnt el.

Szóval ez a két nap olyan volt, mintha valami puha, védett burokba kerültem volna és két nap ilyen állapotban nagyon feltölt. És akkor még volt tanítás, a beavatás és egyáltalán, ahogy Őszentsége nevet, az hihetetlen, olyan felszabadító nevetés tört ki mindenkiből minden alkalommal, mintha ő ezért nevetgélne, hogy oldja a mások feszültségét. Szóval, tényleg csoda volt és bízom benne, hogy még eljön vagy én mehetek oda, ahol előadást tart.

Om Mani Padme Hum

Famous Blue Raincoat

Tegnap láttam egy táncelőadást a Gödörben, ez volt a zenéje. Szeretettel küldöm M-nak. Tényleg Leonard Cohen, nyertél és tényleg régi, '71-es, én is nyertem.

Gentlemen

Na bravo, az ember nyavalyog egy keveset és jönnek a csodák. Az előző írás után aztán olyan csodaszámba menő napom lett, hogy el sem hittem, de azt majd külön leírom, mert megéri.

Ez meg itt egy, vagyis két csodáról szól, ami nem is annyira ritka, de mégis filmszerű és nemvárt.

Pipi kapott egy lufit, persze azon nyomban fel kellett fújni, madzag ugye nem volt (lassan kéne írni arról, hogy milyen felszerelés kellene legyen egy minden eshetőségre felkészülni próbáló, kezdő anyuka mindent elnyelő táskájában), így a kezében szorongatta. Megálltunk egy zebránál és kicsúszott a kezéből sajnos, szegénykém persze szivettépő zokogásba kezdett, én meg nem győztem vigasztalni és visszatartani, majd amikor a szél az úttest közepére fújta, nagyjából feladtam, hogy ezt még vissza lehet szerezni, közben zöld lett és akkor ha hiszitek, ha nem, az egyik autóból kipattant egy férfiember, megfogta a lufit és visszahozta nekünk. Paff! Alig bírtam kinyögni egy "köszönjükszépen,nahátmilyenkedves"-t, visszaugrott az autójába és huss, eltűnt. Ha netán valami úton-módon idetéved, újfent hála és köszönet és tegyen még ehhez hasonló sok szuper dolgot.

Ugyanezen a napon robogunk haza a valamelyik buszon, két ülésből a belső foglalt, a másikra leültetem a lányom, majd a mellette ülő fiatalember odafordul a következőt kérdezi: "Le kíván ülni?" Nézek bambán (tejóég, lehet, hogy csak így tudok?), valamit habogok, hogy ánem, jó lesz ez így, de nagyon köszönöm és aztán azon merengek, kérdezett-e valaha valaki így tőlem bármit is, de gyanítom, nem. Ez egy dologgal ér fel, amit viszont stabilan kapok majdnemférjemuramtól, minden alkalommal lesegít bármilyen járműről, ha az egyetlen lépcsőcske, akkor is, amit ezúton is köszönök, mert nagyon kedves és jóleső.

Hát épp csak ennyit akartam, az ujjaim totál elgémberedtek és mindjárt befűtök, mert ez randa, nyirkos hideg már a bőröm alá kúszott és nem bírom tovább.

Változások éve?

Hát, mostanában nem jövök én ide, pedig annyi minden kavarog a fejemben - bár talán éppen ezért.

Most már egész nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ez az év, ez a változások éve, de nem ilyen kis piszlicsáréké, hanem a fejbe-, gyomorbavágós, odabaszós, földbedöngölős meg ilyenek. Nem ragozom, talán más is érzi. Engem azt hiszem, nagyon fáraszt. Bár buddhista-szimpatizánsnak vallom magam és szerintü(n)k az egyetlen állandó dolog , a változás, nekem ez nem esik jól egyáltalán. Aggaszt egy millió dolog, ebből talán félmillióra ha tudok, talán hatással lenni, a többi meg csak aggaszt és csinálja a gyomorgörcsöt, a hátfájást meg a hipersúlyos migrént. Már nem érzem, amit régen sokszor, hogy ugggyanmár, majd megoldódik úgyis a minden, hanem bizony kételyek és aggódások vannak, bár, meglepő módon, sokkal több dolgot sikerül megoldani. Valahogy eltűnt az a gyermeki (vagy milyen?) ide nekem az oroszlánt is, megtörtem, betörtem, kifáradtam, megöregedtem és nincs energiám. Nem hiszem, hogy ez a 30 súlya, nem a gyereké, hanem ezé a nyomorodék évé, amikor minden és mindenki tök készen van.
Ráadásul momentán éppen egy legdurvább sakkjáték áll előttem, minden történés még további 8 szerteágazó lehetőséget rejt magában, olyan szinten bizonytalanodtam el, mint, hát, nem is tudom, talán még soha. Néha tényleg nem tudom, mi a fenét csináljak, de általában legalább az tök tiszta, mit ne. De most, én már tényleg nem tudom, kicsit hagyom magam sodortatni, tegnap végre legalább valami kikristályosodott, de a többi...

Szóval ezek miatt sem írok nagyon, pedig ilyenkor lehetne a legjobb semmiségeket vadászni a neten, hát így meg ez, kérem szépen, sej.