Haladjunk a korral, mozibolond barátaim, szélessávon még bő egy hétig 20 filmet lehet megnézni itt, igen, ingyen. Pattogjon a popcorn, feleim!
UPDATE: Úristen, szinkronizáltak. Én kérek elnézést...
2009. jún. 29.
2009. jún. 23.
Hétköznapi szürreália
Tegnap a piacon jártunk Bellával. Már az is fura egy ilyen nagy városban, hogy ismernek (persze egy tündéri gyerek csodákat művel a környezetével, tényleg), na de hogy széles vigyorral fogadjanak mindig, kis dolgokat adjanak folyamatosan (mindenféle gyümölcsöket, de a sajtos már sajtot is tolt a kisasszonynak), az azért több, mint szokatlan, viszont határtalanul jó, mégha a nagy örömködés nem is nekem szól, de mégis jut belőle.
Na de, kicsit másfelé kanyarodtam, szóval tegnap a piacon az jutott az eszembe, hogy azonnal rántott májat akarok enni (apuka munkahelyén aznap nem volt áram, hazajött, így neki sem volt a jól megszokott ebéd, szóval neki is kellett valami), besétáltunk a henteshez, és amíg kértem, addig Pip a hátam mögött nézegette a húsokat, majd vadul hápogni kezdett a belezett csirkére mutatva. Közben fizettem, elvettem, majd arra fordultam vissza legnagyobb döbbenetemre, hogy az egyébként meglehetősen zord hentes a belezett csirkével bábozik a lányomnak, aki kedélyesen kacarászik rajta, valamint a fél piac az ajtó előtt bámul visszafojtott röhöggéssel. Köpni-nyelni nem tudtam, ez is egy olyan momentum, amit sosem bírtam volna még elképzelni sem és ha más meséli is, kétkedve fogadom. Erre tessék. Aztán kint a tejes bácsi (aki egyébként tuti jófej) vidáman megkérdezte: "És mit mondott a csirke?", hát ettől megint paff lettem és valamit gagyogtam, hogy "hát azt, hogy szia..."
Szóval, hát kérem, tessék, ez a hétköznapi szürreália.
Na de, kicsit másfelé kanyarodtam, szóval tegnap a piacon az jutott az eszembe, hogy azonnal rántott májat akarok enni (apuka munkahelyén aznap nem volt áram, hazajött, így neki sem volt a jól megszokott ebéd, szóval neki is kellett valami), besétáltunk a henteshez, és amíg kértem, addig Pip a hátam mögött nézegette a húsokat, majd vadul hápogni kezdett a belezett csirkére mutatva. Közben fizettem, elvettem, majd arra fordultam vissza legnagyobb döbbenetemre, hogy az egyébként meglehetősen zord hentes a belezett csirkével bábozik a lányomnak, aki kedélyesen kacarászik rajta, valamint a fél piac az ajtó előtt bámul visszafojtott röhöggéssel. Köpni-nyelni nem tudtam, ez is egy olyan momentum, amit sosem bírtam volna még elképzelni sem és ha más meséli is, kétkedve fogadom. Erre tessék. Aztán kint a tejes bácsi (aki egyébként tuti jófej) vidáman megkérdezte: "És mit mondott a csirke?", hát ettől megint paff lettem és valamit gagyogtam, hogy "hát azt, hogy szia..."
Szóval, hát kérem, tessék, ez a hétköznapi szürreália.
Az eső miatt
Az eső miatt most csupa cifra jár a fejemben, de leginkább a sajnálkozás a hétvégi kertiparti miatt, ami nem jött létre.
Épp itthon külhonba szakadt gyerekes barátok, mindenki rá is ért, majd vasárnap délelőtt szépen mondhattuk le, csak H baba és az apukája jött el, mert velük elfértünk bent is. 4 óra alatt ők is módszeresen szétrámoltak mindent. Egymással még nem játszanak, de jövőre már biztos lesz valami. H tiszta kóma volt eleinte, épp felébredt, mikor ideértek, viszont a végére annyira feloldódott, hogy kiss & hug is volt. Hát íme ő, íme ők:
(asszem egyre inkább lennék babafotós, csak kitartson még egy ideig vágy)
Épp itthon külhonba szakadt gyerekes barátok, mindenki rá is ért, majd vasárnap délelőtt szépen mondhattuk le, csak H baba és az apukája jött el, mert velük elfértünk bent is. 4 óra alatt ők is módszeresen szétrámoltak mindent. Egymással még nem játszanak, de jövőre már biztos lesz valami. H tiszta kóma volt eleinte, épp felébredt, mikor ideértek, viszont a végére annyira feloldódott, hogy kiss & hug is volt. Hát íme ő, íme ők:
(asszem egyre inkább lennék babafotós, csak kitartson még egy ideig vágy)
2009. jún. 21.
Fotók
Hosszú idő után az első dolog, ami újra olyan szinten lelkesít, hogy úgy érzem, ragyogok. Nemkülönben a Múzeumok Éjszakájára szegődött társam, tehát nemcsak engem akasztott ki teljesen a Corbijn-kiállítás, bár a lehető legpozitívabban.
Az egyik legnagyobb meglepetés a karikás szemű Kim Wilde portréja volt (a többi nő mind felkapottabb, híresebb, ilyen-olyanabb), a másik pedig az, hogy ő rendezte a Rollins Band Liar c. számát. Próbáltuk a videoszobában megnézni/meghallgatni, de a lista alapján kimaradt, így valami Metallicánál kisétáltunk. Szóval van valami hipnotikus erejű a képeiben, az biztos. Aki csak egy kicsit is szeret fotókat nézegetni, az szaladjon. Én biztos újrázok.
És ha már szóba került, a videoklip, tessék, egyúttal szobazene is.
Az egyik legnagyobb meglepetés a karikás szemű Kim Wilde portréja volt (a többi nő mind felkapottabb, híresebb, ilyen-olyanabb), a másik pedig az, hogy ő rendezte a Rollins Band Liar c. számát. Próbáltuk a videoszobában megnézni/meghallgatni, de a lista alapján kimaradt, így valami Metallicánál kisétáltunk. Szóval van valami hipnotikus erejű a képeiben, az biztos. Aki csak egy kicsit is szeret fotókat nézegetni, az szaladjon. Én biztos újrázok.
És ha már szóba került, a videoklip, tessék, egyúttal szobazene is.
2009. jún. 19.
Meglepő
Egy óra alatt háromfogásos ebéd, na, az hogy hangzik? Mondjuk vega lett, részben véletlenül, részben, mert péntekenként húsmentes napja van Pipnek. Ma büszke vagyok, csak azt sajnálom, hogy L baba és a mamája nem tudtak jönni végül, aki miatt ennyire igyekeztem.
Na de, le is rántom a leplet, semmi komolyra ne tessék számítani, viszont finom, dögmelegre való ennivaló egytől egyig, a non plus ultra meg az, hogy egészséges is. Kezdésnek jól lehűlt uborkaleves, dolce vita-módra, csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem sokszor ennyi pisztáciát is elbír; aztán egy könnyű saláta, a melegre tekintettel: rucola, mozzarella, olívabogyó, koktélparadicsom (aláírom, drága, de viszont eszméletlen az íze és amennyi egy ilyen salátába kell, az már nem vágja földhöz az embert) nyakon öntve olívaolajjal és egy kis bazsalikomos ecettel (ami már előre van keverve némi olívaolajjal), só, fehérbors, rengeteg friss bazsalikom némi pirított kenyérrel. És innen a variációk száma végtelen, lehet midnenféle hússal is turbózni, még több zöldséget tenni bele, ma ez a nagyon egyszerű sikeredett. A desszert pedig még várat magára, délben csak a maradék fagyasztatlant kóstolgattam: ledarált málna joghurttal és mézzel keverve, pálcikás fagyiformában fagyasztva. A mézet Dolce Vita Kriszta javaslatára tettem bele, szerinte hidegen minden kevésbé édes, és neki mindent elhiszek, amit ennivalóról ír.
Fotó az sajnos egy szál se. Aki nem hiszi, járjon utána vagy jöjjön el egy ilyen meleg nyári napon, hátha...
Na de, le is rántom a leplet, semmi komolyra ne tessék számítani, viszont finom, dögmelegre való ennivaló egytől egyig, a non plus ultra meg az, hogy egészséges is. Kezdésnek jól lehűlt uborkaleves, dolce vita-módra, csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem sokszor ennyi pisztáciát is elbír; aztán egy könnyű saláta, a melegre tekintettel: rucola, mozzarella, olívabogyó, koktélparadicsom (aláírom, drága, de viszont eszméletlen az íze és amennyi egy ilyen salátába kell, az már nem vágja földhöz az embert) nyakon öntve olívaolajjal és egy kis bazsalikomos ecettel (ami már előre van keverve némi olívaolajjal), só, fehérbors, rengeteg friss bazsalikom némi pirított kenyérrel. És innen a variációk száma végtelen, lehet midnenféle hússal is turbózni, még több zöldséget tenni bele, ma ez a nagyon egyszerű sikeredett. A desszert pedig még várat magára, délben csak a maradék fagyasztatlant kóstolgattam: ledarált málna joghurttal és mézzel keverve, pálcikás fagyiformában fagyasztva. A mézet Dolce Vita Kriszta javaslatára tettem bele, szerinte hidegen minden kevésbé édes, és neki mindent elhiszek, amit ennivalóról ír.
Fotó az sajnos egy szál se. Aki nem hiszi, járjon utána vagy jöjjön el egy ilyen meleg nyári napon, hátha...
2009. jún. 17.
Kimenő reggelig
Nahát kérem, ide is eljutottunk. A kezdő anyuka cirka másfél év után ottalvós kimenőt kapott.
Persze kicsit tódítok, mert már jó ideje elmehettem volna, férjecske mindig nyüstöl, menjek ide, menjek oda (főleg a sportra próbál rávenni, vajon miért?), de valahogy eddig nem alakult úgy az élet, hogy ezt megtörténhessen. Na de, múlt hét péntekre ruha-, pletyka- és eszmecserével egybekötött csajtalálkozó volt Natashánál, rég nem látott O-val és a sajnos egyre ritkábban látott M-mel, valamint két utóbbi hölgyemény nem kicsit virgonc kutyáival. Ja, meg Natasha grafitszürke nyulával. El lehet képzelni asszem könnyedén: jófajta vacsora, ami salátából, humuszból, avokádkrémből, padlizsánkrémből és egy szekérderéknyi pirítósból állt, fröccs és rosé minden mennyiségben; pöfékelés ujjsárgulásig, részemről végtelen mennyiségű röhögés, de mintha a többiek nagyon virultak volna, amikor végigpróbáltuk a 10 cm sarkú fekete topánkát vagy a meggypiros kurtizánszerkót, sőt, még a - kissé éles nyelvvel rangsorolt - művészetek völgye-jelmezt is felkapta M (amiben igazi öszterrájs tehenészlánykának is beillett volna egyébként a kunkorodó szőke hajával). 2-ig bírtuk, aztán megkaptam Che Guevarás pólómat és eldőltünk. MÁsnap reggel meg vasparivál vitt Natasha Bambisztánba, ahol még az egyedüli kávéivás is megadatott, mielőtt megérkezett kiscsaládom a piacról, szóval, minden perfektre sikeredett. Pipinek még este elmondtam, hogy reggel nem leszek otthon, de majd piacozásnál találkozunk, remekül viselte az egészet.
Na hát soha rosszabb újrakezdést kívánok minden kedves társasági létből kiszakadt sorstársnak.
(szöveget meg nem félreérteni, csak azé' lett ez, mert este kiadós mennyiségű Franz Ferdinandot hallgattunk)
Persze kicsit tódítok, mert már jó ideje elmehettem volna, férjecske mindig nyüstöl, menjek ide, menjek oda (főleg a sportra próbál rávenni, vajon miért?), de valahogy eddig nem alakult úgy az élet, hogy ezt megtörténhessen. Na de, múlt hét péntekre ruha-, pletyka- és eszmecserével egybekötött csajtalálkozó volt Natashánál, rég nem látott O-val és a sajnos egyre ritkábban látott M-mel, valamint két utóbbi hölgyemény nem kicsit virgonc kutyáival. Ja, meg Natasha grafitszürke nyulával. El lehet képzelni asszem könnyedén: jófajta vacsora, ami salátából, humuszból, avokádkrémből, padlizsánkrémből és egy szekérderéknyi pirítósból állt, fröccs és rosé minden mennyiségben; pöfékelés ujjsárgulásig, részemről végtelen mennyiségű röhögés, de mintha a többiek nagyon virultak volna, amikor végigpróbáltuk a 10 cm sarkú fekete topánkát vagy a meggypiros kurtizánszerkót, sőt, még a - kissé éles nyelvvel rangsorolt - művészetek völgye-jelmezt is felkapta M (amiben igazi öszterrájs tehenészlánykának is beillett volna egyébként a kunkorodó szőke hajával). 2-ig bírtuk, aztán megkaptam Che Guevarás pólómat és eldőltünk. MÁsnap reggel meg vasparivál vitt Natasha Bambisztánba, ahol még az egyedüli kávéivás is megadatott, mielőtt megérkezett kiscsaládom a piacról, szóval, minden perfektre sikeredett. Pipinek még este elmondtam, hogy reggel nem leszek otthon, de majd piacozásnál találkozunk, remekül viselte az egészet.
Na hát soha rosszabb újrakezdést kívánok minden kedves társasági létből kiszakadt sorstársnak.
(szöveget meg nem félreérteni, csak azé' lett ez, mert este kiadós mennyiségű Franz Ferdinandot hallgattunk)
2009. jún. 11.
2009. jún. 10.
Köszönjük József Attilának
Az Altatót. Ez lett Pipi első három szótagos szava, nemhiába hallgatja minden este elalvás előtt.
2009. jún. 8.
Fura
De még mennyire, ha ott rohangálsz gyerekekkel, gyerekek közt, ahol egyébként végtelen mennyiségű majdnem és teljesen felnőtt mulatja magát különböző fokozatokra...
És idén még Faith No More is lesz. Ki kell jutnom.
Egyúttal szobazene, ami már de régen volt.
És idén még Faith No More is lesz. Ki kell jutnom.
Egyúttal szobazene, ami már de régen volt.
2009. jún. 6.
A dolgok mostanság
Valahogy annyira felemásak... Egészen rövid időn belül kétszer is megtörtént, hogy jött a fantasztikus hír, majd pár óra múlva meg jött a borzasztó. Ez most már mindig így lesz? Vagy semmi hír vagy hangulatliftezés egész nap?
Amúgy meg a hócipőm is tele van az időjárás szeszélyeivel, kérem szépen vissza az évszakokat, ha lehet. Csak 3 hónap színtiszta nyarat, annyira jó lenne, hjaj.
Ami meg zseniális hír, az az, hogy jön David Byrne júliusban, na, ez lesz az a koncert, amire remélhetőleg apukával együtt sikerül eljutni.
A rémes hír, amiről meg fentebb morogtam, az az, hogy egyelőre nincs bölcsi, úgy elutasítottak minket, mint a sicc. Persze túlságosan jól élünk hozzá, gondolom: egy gyerek két szülővel egy saját lakásban, létminimum felett. Hejj, ez sírnivaló, komolyan. Na sebaj, jönnek a körfutások és rafinériák, mielőtt egyáltalán belegondolnánk egy magánizébe.
Ha már Pip: egy kis papagáj lett, annyira igyekszik mindent utánunk mondani, hogy ma már ijedtemben csak azt mondtam, hogy a manóba! Persze utánozta. Viszlát, cifraságok!
A nagy nemzetközi gyermeknapon elhagytam a lányom. Nem tartott tovább néhány percnél, de az ütő is szinte megállt bennem, amikor kiderült, hogy eltűnt és rettegtem, hogy valaki elviszi... Szerecsére csak a pónik izgatták, J visszahozta, amíg én hülyén ott tébláboltam, ahol utoljára láttam. Nagy veszély szerencsére nem volt arrafelé (legalábbis ennyi idő alatt), de tanulságos, az biztos. Éljen a gyerekpóráz, bármilyen hülyén is néz ki!
Ez meg egyszerűen telitalálat (rengeteg van még):
Jóccakát!
Amúgy meg a hócipőm is tele van az időjárás szeszélyeivel, kérem szépen vissza az évszakokat, ha lehet. Csak 3 hónap színtiszta nyarat, annyira jó lenne, hjaj.
Ami meg zseniális hír, az az, hogy jön David Byrne júliusban, na, ez lesz az a koncert, amire remélhetőleg apukával együtt sikerül eljutni.
A rémes hír, amiről meg fentebb morogtam, az az, hogy egyelőre nincs bölcsi, úgy elutasítottak minket, mint a sicc. Persze túlságosan jól élünk hozzá, gondolom: egy gyerek két szülővel egy saját lakásban, létminimum felett. Hejj, ez sírnivaló, komolyan. Na sebaj, jönnek a körfutások és rafinériák, mielőtt egyáltalán belegondolnánk egy magánizébe.
Ha már Pip: egy kis papagáj lett, annyira igyekszik mindent utánunk mondani, hogy ma már ijedtemben csak azt mondtam, hogy a manóba! Persze utánozta. Viszlát, cifraságok!
A nagy nemzetközi gyermeknapon elhagytam a lányom. Nem tartott tovább néhány percnél, de az ütő is szinte megállt bennem, amikor kiderült, hogy eltűnt és rettegtem, hogy valaki elviszi... Szerecsére csak a pónik izgatták, J visszahozta, amíg én hülyén ott tébláboltam, ahol utoljára láttam. Nagy veszély szerencsére nem volt arrafelé (legalábbis ennyi idő alatt), de tanulságos, az biztos. Éljen a gyerekpóráz, bármilyen hülyén is néz ki!
Ez meg egyszerűen telitalálat (rengeteg van még):
Jóccakát!
2009. jún. 1.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
