Pécsi kirándulás

Illetve Orfű és Pécs közti kirándulás volt, nagy medvehagyma-vadászatra indultunk többedmagunkkal az előző hétvégén.

A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.

Na, akkor a képek:



A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.

A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.