Tengeren
Visz a hajó, ringat a tenger,
elnyúlok a fedélzeten.
Ez a kékség, amiben úszunk,
tán a mennyország idelenn,
ez a kékség, amiben úszunk,
eget és földet összefog
és lent a hullámzó magasság,
fent a szárnyrakelt víz suhog.
S ebben a tükrös ragyogásban,
csobogó ég és víz között,
elszáll az emberi sötétség,
amely ideág üldözött:
könnyű vagyok s a könnyű lélek
könnyűnek érzi a jövőt,
minden gyötrelmét elfelejti
a megváltó szépség előtt.
Visz a hajó, ringat a hullám,
a gép morajlik csendesen,
ez a kékség, amiben úszunk,
tán a mennyország idelenn.
Lent az ég ragyog, fent a tenger,
ez a nagy fény meggyógyított;
most megint örülök, hogy élek,
hogy élek és ember vagyok.
Szabó Lőrinc
Ezt a nagyon szépet egy régi szívszerelmemtől (igen, Szabó Lőrincre gondolok) egy kedves volt kolléganőmtől kaptam, neve legyen A, tegnap eszembe jutott és ma világgá kürtölöm.
Ezt a másik nagyon szépet pedig egy mostanitól, asszem K néven kommentel ide időnként:
2009. ápr. 30.
2009. ápr. 28.
A már néhai ribizli-karkötő
Pár évvel ezelőtt kaptam J barátném mamájától egy bordó gyöngyös karkötőt, teljesen úgy nézett ki, mint egy adag ribizli madzagra fűzve. Nem csoda, hogy Pipi is rákattant.
Tavaly nyáron Pipi elkezdett érdeklődni a karkötőim iránt (nem mintha ötnél több lenne, így talán inkább a forma miatt), földhöz is vágta azonnal a születésnapomra kapott legszebbet, a többi viszont nem törékeny, így aztán azokat is elszerezte. Fentebb említett ribizlis az egyik kedvenc régóta, valami furcsa oknál fogva a formaegyeztetős dobozban lakik régóta, a formákkal együtt mindig visszakerül a dobozba, hogy aztán megint ki legyen öntve a következő napon. A mostani vasárnap reggelen épp kávét szürcsöltem itt a gép előtt, hátrapillantottam és nyugtáztam, kisPipi formát egyeztet, hurrá, akkor most talán nyugodtan is megihatom. Aztán jött az a gyanús csend, ami igen, tényleg csak valami durvát jelenthet ebben a korban, mert bizony a karkötő elszakadt valahogy (biztos nem magától) és a lányom lelkesen tolta magába a műanyag szemeket... Úgy hármat kiszedtem a szájából, 4-5 maradt a karkötőn és a többi, na, az mind a hasában végezte - illetve, ami miatt már merek írni erről az egész kisebb rémálomról - majd a pelenkában, az a szemetesben, az meg jelenleg a lépcsőházban, de nemsokára már nagyon távol szerencsére.
Tényleg ügyesebb, mint gondolnám. Tényleg kíváncsibb és tényleg zéró a veszélyérzete. Nagyon kell rá vigyázni, mert mégis csak egy csillogó szemű kis törpe, aki - szinte - bármire lelkesedik és ez előre viszi és viszi és viszi...
Tavaly nyáron Pipi elkezdett érdeklődni a karkötőim iránt (nem mintha ötnél több lenne, így talán inkább a forma miatt), földhöz is vágta azonnal a születésnapomra kapott legszebbet, a többi viszont nem törékeny, így aztán azokat is elszerezte. Fentebb említett ribizlis az egyik kedvenc régóta, valami furcsa oknál fogva a formaegyeztetős dobozban lakik régóta, a formákkal együtt mindig visszakerül a dobozba, hogy aztán megint ki legyen öntve a következő napon. A mostani vasárnap reggelen épp kávét szürcsöltem itt a gép előtt, hátrapillantottam és nyugtáztam, kisPipi formát egyeztet, hurrá, akkor most talán nyugodtan is megihatom. Aztán jött az a gyanús csend, ami igen, tényleg csak valami durvát jelenthet ebben a korban, mert bizony a karkötő elszakadt valahogy (biztos nem magától) és a lányom lelkesen tolta magába a műanyag szemeket... Úgy hármat kiszedtem a szájából, 4-5 maradt a karkötőn és a többi, na, az mind a hasában végezte - illetve, ami miatt már merek írni erről az egész kisebb rémálomról - majd a pelenkában, az a szemetesben, az meg jelenleg a lépcsőházban, de nemsokára már nagyon távol szerencsére.
Tényleg ügyesebb, mint gondolnám. Tényleg kíváncsibb és tényleg zéró a veszélyérzete. Nagyon kell rá vigyázni, mert mégis csak egy csillogó szemű kis törpe, aki - szinte - bármire lelkesedik és ez előre viszi és viszi és viszi...
2009. ápr. 27.
Dance Me to the End of Love
Ez a Peyroux kisasszony igazán elbájoló hangú. Tegye fel a kezét, aki nem merengett! Ugye, jó így a kávé?
2009. ápr. 26.
költői kérdéssorozat #1
(vajon mért jön ugyanazon a napon az egyik lehető legjobb és az egyik lehető legrosszabb hír? órákig vigyorogtam, mint a tejbetök, majd jött a mellbevágó hír és levegőt is alig kaptam órákig. ennyire azért nem lehet kiegyensúlyozni a dolgokat, vagy mégis?)
Pécsi kirándulás
Illetve Orfű és Pécs közti kirándulás volt, nagy medvehagyma-vadászatra indultunk többedmagunkkal az előző hétvégén.
A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.
Na, akkor a képek:
A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.
A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.
A vadászatra Pipi és én végül nem jutottunk el az előző napi utazásos-alváskihagyásos mizéria miatt, mielőtt elértük volna a hegyi vadat, vissza kellett fordulnunk, hogy Pippancs végre rendesen aludjon egyet. Viszont addig csodaszép volt az erdő. Nem tudom, hogy szimplán az tette szinte mesebelivé, hogy nagyon rég kirándultunk, vagy kicsit már bonyolítva: ugyanez, tetézve a hirtelen kitört tavasznyárral, mindenesetre úgy éreztem, kevés ehhez fogható erdőt láttam. De beszéljenek magukért ezek a képek, amik azt hiszem, visszaadják a mesebeliség érzetét. Ja, és végre megtaláltam, hogy lehet szép vetítést beágyazni a képek pakolása helyett, éljen a haladás és a világháló, újfent.
Na, akkor a képek:
A kikapcsolódásra pedig nincs is szó. Az ismétlődő mindennapok monotonitását nincs is jobban megtörő program, mint egy pár napos eltűnés a fővárosból. Egy másik városban léve (muhaha) nagyjából ugyanazt csinálni is remek dolog, de egy kis kirándulással spékelve meg aztán végképp. Befogadónk pedig még a Francia Filnapokra is elvitt, ahol igazán jó, kis habkönnyű vígjátékot láttunk, ami már tényleg hab volt a tortán. Igaz, ez sem lehetett felhőtlen, mert Pipi aznap nem aludt, így tudtam, hogy épp akkor küzd idegen helyen elaludni, amikor én a legnagyobbakat röhögöm - egy ismeretlen nyelv szóviccein, J, aki elvitt, nagyon kedvesen fordított mindent, amit a film fordítóinak nem sikerült -, a cola is már csak koko-kóló marad örökre.
A végszó meg legyen az, hogy mindenki menjen Pécsre, mert az egy jó hely.
2009. ápr. 22.
2009. ápr. 20.
Summertime Cowboy
Délutáni (késő?) kávécska mellé, az előadó a Huskie Rescue. Perszehogy a Last.fm-en hallottam. Egyúttal jelzem, simán lehet továbbra is hallgatni, csak bizonyos részei fizetősek.
Hétvégén Pécsett jártunk, volt medvehagymaszedés, vonatozós tanulság arról, hogy a csemete az bizony nem alszik el akárhol, hogy az IC büfékocsijában mindig szólni kell előre, nem kérünk pirospaprikát az omlettre (ami amúgy laza 830 Ft, kb. másfél tojás kartonpapír-vastagságúra vasalva valami speciális, a NASA-nak már semmire nem kellő csudálatos találmánnyal), habkönnyű, vidám szelet a Francia Filmnapokból, kockapóker, sok bor és esküszöm, egy fiatal rókát is láttam az erkélyről kukázni (nem a sok bor hatására). Fényképes élménybeszámoló is következik és meg kell állapítsam, valamennyit fejlődtem, mert a képek ha nem is sokkal, de hasonlóbbak lettek az erdőben látottakhoz. Ráadásul kedven témámban tobzódhattam, a csodálatos tükröződésekben, hjaaj, de jó volt. Ha már tükröződések: a Francia Intézetben pár nap múlva nyílik egy kiállítás, ahol Rozsda Endre fotóit lehet látni. Ő az igazi tükröződéskirály.
Hétvégén Pécsett jártunk, volt medvehagymaszedés, vonatozós tanulság arról, hogy a csemete az bizony nem alszik el akárhol, hogy az IC büfékocsijában mindig szólni kell előre, nem kérünk pirospaprikát az omlettre (ami amúgy laza 830 Ft, kb. másfél tojás kartonpapír-vastagságúra vasalva valami speciális, a NASA-nak már semmire nem kellő csudálatos találmánnyal), habkönnyű, vidám szelet a Francia Filmnapokból, kockapóker, sok bor és esküszöm, egy fiatal rókát is láttam az erkélyről kukázni (nem a sok bor hatására). Fényképes élménybeszámoló is következik és meg kell állapítsam, valamennyit fejlődtem, mert a képek ha nem is sokkal, de hasonlóbbak lettek az erdőben látottakhoz. Ráadásul kedven témámban tobzódhattam, a csodálatos tükröződésekben, hjaaj, de jó volt. Ha már tükröződések: a Francia Intézetben pár nap múlva nyílik egy kiállítás, ahol Rozsda Endre fotóit lehet látni. Ő az igazi tükröződéskirály.
2009. ápr. 15.
2009. ápr. 12.
2009. ápr. 9.
Csigák
Ez a kezdő szakácsnő csigás utakra tévedt az elmúlt hetekben. Nem mellesleg végre kristálytisztán látja, főzni nem igazán szeret, max. leveseket, viszont sütni, na azt annál inkább.
Az első kakaós csiga első fotója (recept Macikonyhából):
És az első másmilyen csiga, aminek nem is csiga a becsületes neve, hanem kalács, méghozzá Ferdinánd (ez pedig a Női Lapozóról).
És ha valaki azt hinné, hogy ezek bonyolultak, akkor jelentem, egyáltalán nem. A feltekerés az persze rejtély, hogyan működik normálisan, de a végeredmény mindkét esetben ehető volt, sőt, még egy kicsit talán jobb is, mint ehető. Igaz, a kakaós csiga közel sem olyan lett, mint a békebeli, szinte foszlós, magas, kecsesen kunkorodó, hófehér tésztájú bolti csoda, amire vágytam, de hát ki tudja, idővel mi sülhet még ki (hehe).
Az első kakaós csiga első fotója (recept Macikonyhából):
És az első másmilyen csiga, aminek nem is csiga a becsületes neve, hanem kalács, méghozzá Ferdinánd (ez pedig a Női Lapozóról).
És ha valaki azt hinné, hogy ezek bonyolultak, akkor jelentem, egyáltalán nem. A feltekerés az persze rejtély, hogyan működik normálisan, de a végeredmény mindkét esetben ehető volt, sőt, még egy kicsit talán jobb is, mint ehető. Igaz, a kakaós csiga közel sem olyan lett, mint a békebeli, szinte foszlós, magas, kecsesen kunkorodó, hófehér tésztájú bolti csoda, amire vágytam, de hát ki tudja, idővel mi sülhet még ki (hehe).
2009. ápr. 6.
Blame It on My Youth/Meditation
Hmm, hát hiába, Keith Jarrett mindig hűs balzsam a riadt léleknek. Nem annyira tavaszi és nem is annyira kávés, de ma ez van, gyerekek.
Itten vagyon szöveggel is, a nem kevésbé varázslatos Jamie Cullumtól:
2009. ápr. 4.
Gombszem
Az apai nagymamától egyenesen. Szokta mondani, a hideg futkározik a hátán, mert olyan, mintha a saját szemeibe nézne. Meg hogy kicsi korában vadidegenek mondogatták neki, milyen kormos a szeme és ijedten szaladt haza megnézni az arcát, valóban kormos-e... Ez olyan cuki, nem?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
