A manóba

Most tanulom, hogy kell kikerülni a káromkodást. Nem mondom, hogy könnyen megy. Szóval megvolt a hétfő reggeli zenécske a kávé mellé és sehol nincs fent hallgatható verzióban. Grrr. Jó kis vasárnapi ihletem huss...

Na de megérte, mert a mai zenécske nem is annyira kávé mellé való, hanem merengéshez, gyerekváráshoz, altatáshoz. A Tractatus Szemző Tibortól.



Az egyik kismama-jóga órán erre jógáztunk. Hát életemben még sosem esett olyan jól, mint akkor, és tudom, hogy az órát tartó is lány is fantasztikus volt, de ez a zene, ez tökéletes. És, ha jól tudom, ez a mű gyermekvárás alatt készült. Az egész fél óra kb., sajnos itt csak egy részlet van fent.

Mikulás, adventi naptár, karácsony

Ezek mind kisebb fejtörést okoznak. Hogy csináljuk, van-e értelme egy egyévesnek adventi naptárat készíteni, mi fér bele a pöttöm csizmájába, hol lesz majd a karácsonyfa és egyebek.

Ma találtam az egyikre egy egyszerű megoldást, íme, egy könnyen elkészíthető zacskós adventi naptár. Meglátjuk.

Itt saját hópelyhet lehet készíteni, a csúcs pedig az benne, hogy utána jpg-et és eps(!)-t is lehet menteni belőle (az eps vektoros, ami annyit jelent, akármekkorára lehet nagyítani megfelelő programmal).

Titaa

Ez itt kérem Pipi első szava. Mármint az egyik első szava, persze mondogatja a papa, mama szavakat régóta, de most, hogy valamire rámutatott és kimondta a nevét, végképp úgy érzem, a többi csak ismételgetés volt, a papapa és mamama rövidítése, mittudomén. Szóval rámutatott egy cicára és kimondta a nevét. És azóta is megy a brrr, bár már az autóra mutatva is mondja, így ez egyben a 2. szó is vagy mi.

És hát mi más lehetne két elvakult macskarajongó gyermekének az első szava?



(Majd jön a szülinapi beszámoló is, de a fotókat még kicsit rendbe kell rakni.)

Sympathique

Szöveg és fordítás itt.

Egy év

Brrrr

- Pipi, mit mond az autó? -
- Brrrrrrrrr, brrrrrr, brrrrr...

Immáron többedszerre, tehát nem véletlen. A LÁNYOM ELKEZDETT DUMÁLNI! Persze, régóta megy a papapa, mamama, bababa, papa, mama, baba és újabban mindenféle halandzsák is, na de ez... Fantasztikus. És mindig könnyekig hatódom tőle.

Squierrel Nut Zippers

De jó kis animáció! A rajzolt hölgyecske mondjuk tiszta Betty Boop, de az mindegy is. És a zenécske is elég kellemes, nem?

Csábult

Bizony. A csíkimádó elcsábult. Nem tudok védekezni, ezek a redőnyön átszűrődő fénypöttyök csodaszépek voltak egész nyáron. A szekrénytől azóta megszabadultunk és Pipi szobája szuper lett, de erről majd egy másik posztban.

Dance with me

Nohát nem tudom, milyen idő van ma, mert ez napokkal előbb készült, de ha szürkés, borongós-merengős, akkor ez most klappol. Kis súgás (apuka segített) és meg is tudom mondani, melyik filmből van a klip, a címe Külön banda és én igazán kedvet kaptam hozzá.

Egy kis otthon

A másik. Megyünk haza az anyukámhoz, hejj! Holnap. Több napra, ami azt jelenti, látom az összes nővéremet, sokat leszek az anyukámmal, Pipi szanaszét lesz kényeztetve és foglalkoztatva és anyukának (mármint nekem) se főzni, se takarítani nem kell, csak lenni és beszélgetni és még fodrászhoz is megy, csuhajja! Ezek már nem is apró, hanem óriási örömök. Na meg turkáló-túra is lesz. Jaaa, és V-vel is találkozunk meg Z babával is, végre. Úh majd jelentkezem egyszercsak. Azért hétfő reggelre lesz kávé mellé zenécske, ne tessék aggódni.

A ruhavásár szombaton volt. M-mel mi vasárnap mentünk rá, ő egy kisebb, én meg egy gigapakkal. Végül a Jelen nevű (egyébként borzasztóan hangulatos) legújabb(?) Hans-féle helyen hörpöltünk teát és röhögtünk, hogy ez milyen szép korona kissé elbaszarintott hétvégénkre. Ma nem érzékelt a fotocellás forgóajtó a gyárban néhány másodpercig. Azért ez milyen hülye dolog már. Amúgy imádom, mert amikor átmegyek rajta, mindig a börleszkek jutnak eszembe, mit össze nem bírtak bohóckodni az ilyen ajtókban a nagycipős bácsik.

Más már nem jut az eszembe, csak a bajor virsli, amit vacsorára ettünk végre, vagy két év után. Apuka eljutott a Csarnokba és szerzett. Hogy az milyen finom, aztamindenit!

Ja igen, ma nem volt napfény, úgyhogy tessék, egy kevés, gesztenyékkel.

Származási hely: uj

Hinta-palinta

A hinta a legnagyobb királyság. Pipi bármikor felvidul tőle, főleg, ha közben játszadozunk is, hirtelen elkapjuk, megállítjuk, megfogjuk a lábát, nagyobbat lökünk, mint előtte. Már csak az a kérdés, hová tehetnénk itthon, mert az ajtófélfát nem szívesen fúrnánk meg.

It's wonderful

Kávé mellé hétfő reggel. It's wonderful.

Micsoda este!

Tegnap kimenője volt anyukának. Egészen vicces lett a vége. Az eleje döcögött, a közepe csupa csicsergés, mindent összevéve majdnem tökéletes (ha tudom, hogy a hazahozó éjszakai a 6-os kezdőmegállójából indul, akkor nem kell sétálni a Margit hídtól, de így legalább bekandikáltam az imádott Calgaryba, persze csak fél szemmel, konstatáltam, megint milyen jó lenne ott ülni apukával, aztán békében gyalogoltam tovább, szokás szerint szanaszét parázva magam, újra és újra megijedve a saját árnyékomtól. Szánalmas, mi?)

Szóval voltunk Sayag Jazz Machine-on M-mel és K-val (R valamiért nem jelent meg és azóta sem jelentkezik, kezdünk aggódni), hát a koncertet persze csak hallgattuk és a közelébe sem mentünk, én néha ütemre révedeztem, majdnem elsírtam magam a tangóharmónika láttán és hallatán, de nem lett volna erőm táncikálni, jó volt ez így. Mint rendes lyányok, pletykáltunk, kacarásztunk, szomorkodtunk, ki sört, ki bort, ki martinit iszogatott hozzá. Borzasztóan hiányzott már egy ilyen nyugis este, főleg a tegnapi meló után, az kissé fárasztóra sikeredett. De már ott is szanaszét röhögtük magunkat a fent említett hölgyekkel, ami szintén nagyon hiányzott, mármint ők meg a közös munkahelyi röhögés együtt.

Éjféltájt kidőltünk (szegények, most a Pendulumon kell ugrabugrálniuk), elkísértek a rejtélyes éjszakai járatomhoz, ahol is elérkeztünk az este legviccesebb részéhez, egy kicsit tán habókos, de elragadóan kedves, hófehér hajú- és szakállú bácsi szegezte nekünk a nagy kérdést:
- Na, kisasszonyok, ki akar híres filmszínésznő lenni? -
Itt már asszem elkezdtünk vinnyogni a röhögéstől. Legalábbis én biztos. Azért elmondtuk, hogy mi nem, mi bizony munkás elvtársnők vagyunk, egy újságnál dolgozunk, amikor felcsillant a szeme Géza bácsinak (mert bizony a nevét is tudom ám, sőt... na de ne ugorjunk előre), kérdezte is, melyiknél, amikor megjött a buszunk, M és K el, én fel a buszra, Géza bácsi szintén. Csak kihúzta belőlem, hol dolgozunk, közben elmondta, parlamenti tudósító by the way és csak szóljunk és kiküldet minket Brüsszelbe. De mindezt annyira helyesen és kedvesen művelte, hogy én is csak kedvesen tudtam mosolyogni rá. Elkezdett valamit írni, odaadta a mellettem álló párnak, akik azt hitték, a buszsofőrnek kell, de aztán leesett nekik, hogy nekem kéne odaadani, na akkor kiderült, hogy külföldiek és széles vigyorral adták át a telefonszámos cetlit... :D :D :D itt már nagyon röhögtem. Aztán még kikérdezett, mit tanultam, én meg szégyelltem bevallani részleteiben, így maradtam a közgazdaságiba jártamnál, ami igaz egyébként, de szegény azt hitte, egyetemre, egyszercsak közölte, közgazdász egyébként és most lesz valami találkozója a vele diplomázottakkal. Újabb széles mosollyal nyugtáztam, miket nem bír kitalálni Géza bácsi, aztán megérkeztünk a Nyugatihoz, ott még kicsit kérdezősködött me gmondta, hogy mindenképpen küldjek önéletrajzot az e-mail címére (!!!, azt is megmondta),meg mindenképpen a többiek is. Szegényt kicsit lelombozta a hír, hogy épp anyuka vagyok főleg, de azért kedvesen elbúcsúzott. Na, a durva az az, hogy kíváncsiságból ellenőriztem a telefonszámot, amit megadott, tényleg az övé-e, nos, a megadott névhez és számhoz a telefonkönyv azt jelzi, hogy közgazdász a tulajdonosa. Hmm. Ha nem lesz munkám, lehet, felhívom, hogy akkor most már szeretnék híres színésznő lenni.

Ruhacsere

Csajszimanók, tessék jönni és hozni a megunt/kinőtt cuccokat csereberélni. Na megy egy szatyorral a rászorulóknak is. Ott találkozunk!

Kész

Tegnap is leesett. Játék közben. Kicsit kezdek már kiakadni, mindig miattam történik valami nem jó szegénnyel.
Jáj.

Potty

Megtörtént. Leesett az ágyról. Hogy hogyan, azt nem tudjuk, egyikőnk sem látta, apuka a fürdőben készülődött, anyuka ruhát keresett Pipinek. A csattanásra és ordításra ugrottunk egyszerre. Pedig azt hittem, ezt már megúsztuk, olyan szépen lejön az ágyról. Persze én agyalágyult, otthagytam hálózsákban, amiben azért elég nehéz mozogni.

Mindez után megkapta az immár ingyenessé vált pneumococcus-elleni oltást, remekül tűrte, kapott egy rá egy szép kék sebtapaszt, megint megkaptuk, hogy alulkalorizált, reggelire vajas kalácsot kéne adni, este pedig feltétes főzeléket. Még jó, hogy az előző védőnőnk kifejezetten nem javasolta a búza fogyasztását semmilyen formában, mert allergizál. Meg lehet őrülni attól, hogy mindenki mást mond. Arról már nem is beszélve, hogy szipogó és piros orrú védőnő magától nem rakott gézt a szája elé. Durva volt ez a mai tanácsadás, na. Aztán felsétáltunk a Budai Gyerekkórházba laborba, mert kicsikénk vérszegénynek tűnik. Ott annyira kedvesek és segítőkészek voltak, hogy még vizeletet szerezni is segítettek, ezzel a felragasztós zacskóval. Fiúknak azért könnyebb ezt feltenni. Hazajöttünk ebédelt, aztán megint taknyolt egyet szegény, megint nem láttam, mert a hátam mögött volt, elkezdett ömleni a vér a szájából... Megtaláltam a helyét, a két felső foga közt repedt meg az ínye, zsebkendővel, aztán steril gézlappal megtörölgettem, elállt, de szegénykém ennyi mindentől már annyira készen volt, hogy megszoptattam, szépen meg is nyugodott és simán le tudtam tenni aludni.

Remélem, ma már nem lesz több para.

Apuka isteni sütőtökös posztokat írt, na innen tudtam meg, hogy Erdélybendöblec néven fut a sütőtök. A döblec még a pumpkinnál is jobb!

Helyreigazítás

Jajj én nem akartam azt elérni, hogy mindenki sűrű elnézést kérjen, hanem csak azt akartam mondani, hogy unalmasakat írok. És kicsit rinya is.

Na de majd igyekszem izgalmas történésekbe cseppenni és akkor lesz miről írni. (Bár azért van néhány ilyen, de azokról ezért-azért itt nem lehet írni, na.)

Most pl. süt a napocska, így ebéd után lehet menni faleveleket rugdosni, hintázni, persze Bambisztánba is, de ma sok a dolog, így csak valami játszótéri kör lesz.

Apuka csinált töklámpást! Kint vigyorog a kertben már 2 napja.



És a pumpkin sokkal jobb szó, mint a tök, ez nem ér.

Unalmas

a blog. Egy hónapja csak apuka szól hozzá. Hjaj.