1/2

Kicsi lányom éppen fél éves.

Boldog feledik születésnapot, Zazibabám!


(Ilyen szép féltorta helyett ma almalevelet ivott ,először,
bájos fintorgások közepette, de egészen lelkesen itta.)

Jé

Milyen fura magamra ismerni valamiben...



Hány ezerszer kérdezték meg, mi a baj, pedig csak gondolkodtam, fogjuk rá. Tulajdonképpen bambultam. Vagy leginkább töküres volt a fejem, nem gondoltam semmire, legalábbis amikor feleszméltem, nem emlékeztem rá.

Babuka

Újabb kismanó! 6-os mezszámú barátném tegnap szerencsésen megszült, hip-hip hurrá! Hát üdv neked, kicsi Bézé! (Ha kapok képet és engedélyezik a szülők, akkor teszek ide egyet.)

Most hirtelen nem is tudok miről másról írni, annyira ez foglalkoztat... Meg persze felrémlett a sajátom is, az is beborít, úgyhogy majd valamikor máskor másról is írok, biztos. (Ő itt az én kislányom, néhány perccel a születés után - amíg nincs Bézéről kép, addig ő lesz itt.)

Vasárnapi kóma

Asszem, már sosem leszek magamnál teljesen. Csak néhány órát hadd aludjak összefüggően, 6-ot mondjuk... Nem is értem, hogy tehet ilyet a természet, hogy lehet egy szuszék anyukának antiszuszék gyermeke??? Mert a kislányom bizony antiszuszék (bár eleinte úgy gondoltam, ez a blog lesz az a kis része az életemnek, ahol nincs szó az anyaságról, a kisgyermekemről, mostanra rájöttem, hogy ezt kikerülhetetlen, hiszen ő a főszereplője az életemnek és nem én, mostanság). Ráadásul fogzik is a kishölgy, tehát ha netán, merő véletlenségből végre aluszkálna kicsit többet éjszaka, a fogzás megakadályozza ebben, valószínűleg.

Na, kezd hatni a kávé, már csak egy kicsi tomp rész maradt a fejem búbján, most vagy visszafekszem azonnal és alszom egy kicsit, vagy betolom a másodikat, különben csúnya fejfájás lesz. Talán utóbbi, annyi dolog van... (biggyesztős szmájli). Ide is ritkábban jövök, mint szeretnék.

Friss MTI hír: Először rendeztek Magyarországon tűsarkú futóversenyt. Becses neve egyébként Stiletto run. Így néz ki nagyjából:



Nemtom... Hol van ebben a poén? Ok, értem én, van, akinek élvezet a 9 cm< href="http://www.quadrophenia-shop.de/cha-cult-geschirr-c-71.html">Cha Cult cuccok egyébéként.



Jöhet a második koffí. Nacsók.

Ma come balli bene bella bimba

Ha valaki talál másik előadót (kórus kizárva), kérem szépen. És tegye fel a kezét, aki szintén tanulta ezt énekórán. Nem gondoltam, hogy ennek egyszer még örülni fogok, általában hangtalanul nyüszítve lapítottam, amíg a többiek lelkesen énekeltek. Életem egyik legkínosabb pillanata volt, amikor a Marseillaise-t kellett osztályzás terhe mellett előadnom. Hát persze, hogy az első hajlításnál ("haa-rcba") megbicsaklott az egyébként eléggé mély hangom. Naná, hogy mindenki kegyetlenül röhögött. Megúsztam egy négyessel, de azt hiszem, csak azért, mert tudtam a szöveget.

Egyébiránt véletlenül a porszívóba zártam egy pókot takarítás közben. (Két hete pedig összetört egy tükör. De jó, hogy csak ritkán vagyok babonás...) A hangyákat viszont szándékosan szívtam fel. Ki sem merem mondani többet: "buddhista-szimpatizáns".

Elfogytak a sorozatok, megyek is aludni.

Kék vattacukor, süni és egyebek

Vagy 20 év után újra ettem május elsején vattacukrot. Kéket kértem, mert az tűnt a legműanyagabbnak. Isteni volt. Kár, hogy előtte leégettem a nyelvem a világ legehetetlenebb gulyásával... Mindez a Városligetben, milliomodmagunkkal.


Az egyik este kimentünk a kertbe férjecskével és valami gyanús motozást hallottam. Először simán azt hittem, a sok szomszép macsek közül az egyik mászkál, de aztán kezdtem érezni, hogy ez sünimotozás. És tényleg az volt! És ez egy bátor süni: egy méterre guggoltunk mellette és egyáltalán nem szaladt el! Ez a legjobb dolog, van süni a kertünkben! Férjecske már csak a mókust hiányolja. A kis telhetetlen.

Megvolt a koncertélmény is, csodával határos módon eljutottam a Koopra. Jó volt meg minden, de nekem ez a furcsa néni annyira nem jön be, úgy forgatja a szemét, mintha kicsit dilis lenne... Előadták ezt az új számot, azt hiszem, ebben a ruhában kezdte a fellépést is. Régebben kicsit felzaklatott volna ez a kis édes-bús dal, de most valahogy semmilyennek érzem, olyan közhelyes az egész, unalmas és kiszámítható, nemtom, én is meglepődtem. Kezdem sokkal jobban szeretni a korai dolgaikat, azokban több a fantázia.

Valami még annyira foglalkoztatott, de nem emlékszem, mi volt az. Na majdcsak eszembe jut.