Rég

Több, mint két hónapja egy mukk se, jaj. Pedig bőven volna miről, csak csak csak...

Hmm

A fészbúkon láttam az előbb, hogy egy régi barátnak születésnapja van. Igaz, nélkül is pontosan emlékeztem. Azt hiszem, tavasszal futottunk össze otthon, ott volt még egy közös barátunk is, vele indultunk, karunkon és/vagy hasunkban gyerekek, a régi barát pedig állt és nézett furán, ahogy azt hiszem, én is, ott lebegett a veszteség (nem tudom máshogy fogalmazni), nem tudta, hogy tudom, nemrég elvesztette a babáját, így nem is mertem felhozni. Nyilván megint tombolnak a hormonjaim és fokozottan érzékeny vagyok most már mindenre, de a f.kivan, hogy így jönnek-mennek az emberek a életemben. És akkor még ez is eszembe jutott:



És akkor küldöm ezt a dalt annak, aki érti, nem csak ilyen direkt módon, hanem mert...
Hello \(.)(.)/

Joie de vivre

Életem legkeményebb bő egy hónapja zárult tegnap, a születésnapomon megszületett kisfiam néhány óra múlva a PIC-re került és csak nagyon sok nap után jött ki, megjárt egy fejlődés-neurológiai osztályt, csodával határos módon úgy tűnik, nincs baja (részleteket majd egyszer leírom, még nem megy). Tegnap volt öt éve, hogy meghalt az apám. Most úgy érzem, innentől kell jönnie a jónak.

Ez a Joie de vivre c. playlist régóta készül és most is folyamatosan alakul. Most újrahallgatva úgy érzem, mintha mindig is azért készült volna, hogy oldjon valami ilyesmit, amit átéltünk mind a négyen. Ezúton ajánlom már nem is olyan kicsi családomnak.



És hát ezzel a címmel kihagyhatatlan a kép is.

Mr. Dean

Az elmaradhatatlan cigarettájával. Mekkora kép! Sajnos a készítője, Dennis Stock meghalt tavaly. A sorozat eszméletlen.

sentimental mood

Hogy ez mennyit ment a régi-régi gyárban, hmm... :)

hoppá

hisz' én tök szeretem a stranglerst

Az egyik legjobb dolog mostanság

Szinte be lehet azonosítani M testrészeit, ahogy mozog. Hol egy kis könyök- vagy sarokszerűség, hol a feje, hol a popója érződik és látszik a hasamban. Annyira földöntúli az egész és olyan rövid ideig tart, hogy egyszerűen nem tudok hozzászokni. Csak nézem vagy hozzá is érek és csodálkozom.

Pipi egyre gyakrabban bolondozik vagy kedveskedik az öccsének, hol bekiabál, hogy puszit ad neki, reggel-este elbúcsúzik tőle is. Remélem, hogy nagyjából így marad, ha megszületik, akkor is. Egyelőre nagyon lelkes, mennyit fog majd segíteni, sőt, próbálgat szembesülni, hogy majd sírni is fog a kicsike.

Kapcsolatunk hajnalán, amikor még alig-alig volt kapcsolatunk tulajdonképp, azt vizionáltam, hogy két gyerekünk lesz: egy fiú és egy lány. Azért ebbe néha beleborzongok, bár eddig benne volt a pakliban, hogy talán három is legyen.