Életem legkeményebb bő egy hónapja zárult tegnap, a születésnapomon megszületett kisfiam néhány óra múlva a PIC-re került és csak nagyon sok nap után jött ki, megjárt egy fejlődés-neurológiai osztályt, csodával határos módon úgy tűnik, nincs baja (részleteket majd egyszer leírom, még nem megy). Tegnap volt öt éve, hogy meghalt az apám. Most úgy érzem, innentől kell jönnie a jónak.
Ez a Joie de vivre c. playlist régóta készül és most is folyamatosan alakul. Most újrahallgatva úgy érzem, mintha mindig is azért készült volna, hogy oldjon valami ilyesmit, amit átéltünk mind a négyen. Ezúton ajánlom már nem is olyan kicsi családomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése