A fészbúkon láttam az előbb, hogy egy régi barátnak születésnapja van. Igaz, nélkül is pontosan emlékeztem. Azt hiszem, tavasszal futottunk össze otthon, ott volt még egy közös barátunk is, vele indultunk, karunkon és/vagy hasunkban gyerekek, a régi barát pedig állt és nézett furán, ahogy azt hiszem, én is, ott lebegett a veszteség (nem tudom máshogy fogalmazni), nem tudta, hogy tudom, nemrég elvesztette a babáját, így nem is mertem felhozni. Nyilván megint tombolnak a hormonjaim és fokozottan érzékeny vagyok most már mindenre, de a f.kivan, hogy így jönnek-mennek az emberek a életemben. És akkor még ez is eszembe jutott:
És akkor küldöm ezt a dalt annak, aki érti, nem csak ilyen direkt módon, hanem mert...
Hello \(.)(.)/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése