Szinte be lehet azonosítani M testrészeit, ahogy mozog. Hol egy kis könyök- vagy sarokszerűség, hol a feje, hol a popója érződik és látszik a hasamban. Annyira földöntúli az egész és olyan rövid ideig tart, hogy egyszerűen nem tudok hozzászokni. Csak nézem vagy hozzá is érek és csodálkozom.
Pipi egyre gyakrabban bolondozik vagy kedveskedik az öccsének, hol bekiabál, hogy puszit ad neki, reggel-este elbúcsúzik tőle is. Remélem, hogy nagyjából így marad, ha megszületik, akkor is. Egyelőre nagyon lelkes, mennyit fog majd segíteni, sőt, próbálgat szembesülni, hogy majd sírni is fog a kicsike.
Kapcsolatunk hajnalán, amikor még alig-alig volt kapcsolatunk tulajdonképp, azt vizionáltam, hogy két gyerekünk lesz: egy fiú és egy lány. Azért ebbe néha beleborzongok, bár eddig benne volt a pakliban, hogy talán három is legyen.
2011. jún. 5.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése