Gombák

Még sosem vettem észre, hogy a gombák ilyen jófejek. És ehhez is az kellett, hogy a fácsén megtaláljak egy rég látott, gyerekkori barátot, aki írt, Reykjavíkból(!), aztán írtam, aztán írt és aztán elküldte ezeket a képeket, amiket - a szintén rég látott - párja csinált. Nohát ilyen a mai szösszenet. Meg nagyon szurkolok az unokahúgomnak, hogy megnyerje a firenzei utat (és ha igen, hoz parmezánt cserébe a vizuális közreműködésért). Jó kis deal, nem?

Pipiből hétvégén kitört a kistündér. Szinte biztos voltam benne, hogy lebetegszik és ezért van "szedálva", de nem. Az apjával zavartan néztünk egymásra, hogy akkor most mi is van, de nem jöttünk rá. Csak élveztük, hogy kicsit alacsonyabb fordulatszámon pörög, egy leheletnyivel kevesebbet beszél és olyan 39%-kal kevesebbet sikít fejhangon/bömbölődik/nyifog/fetreng a földön. Viszont kedvesen csacsog, hihetetlen összefüggésekre jön rá, artistának készül, jön és ledönt a lábunkról egy mélyről feltörő kacajával. BűbájMici ilyenkor. Azért mára már kicsit visszaálltunk, volt sokperces üvöltés a bölcsiből kijövet, hogy kapjam fel a nyakamba, de állhatatos voltam és addig magyaráztam, hogy ez nekem már nem megy, míg el nem fogadta. Apró csatákon múlik néha...

Push Push

Hátha felpörget.

Maybe you should get out more

Érzelg, aztán nem, aztán megint

Nemtom, mi van, de napok óta ezt hallgatom (meg az egész lemezt). Sem ennek a számnak, sem Sealnek nem vagyok igazi rajongója, persze szeretem meg minden, de ennyi. De valahogy együtt üt. Ja igen, erről beszélek:



Aztán a fácsén hirtelen többen a 500 Days of Summer-ről kezdtek diskurálni, ráadásul jókat mondtak róla, aztán megnéztem, mit ír róla a Filmbuzi, aztán megnéztem a filmet. Hát, ebben aztán van minden, amitől azt érzed, hogy navééééééégre, lehet rendes filmet is csinálni. Van benne Amélie-szerű mesevilág, nagggyon vicces az egész, annyira egészségesen figurázzák a hősszerelmes és antiszerelmes karaktereket, hogy tényleg csak röhögni meg bólogatni lehet, hogy na igen, éppen így, tök rendben a zene (sok Smith's, hihi) és hiába írják a mindenhol, hogy ez nem tipikus love story, nem a francokat. Na mindegy, majd az ősznél talán egyetértünk. Könnyed, fájó, aztán mégis reményteli. Nemtom, nekem telitalálat. Gyanítom, a fél világnak Zooey lenne álmai nője. Trailer:



Itt elvileg meg is lehet nézni.

buék

No valami ilyesmit mindenkinek:

Karácsony még

Na és akkor a jó, hogy arról is essék szó: van szép kis gyökeres fenyőnk, sk szaloncukor, ami apuka csinált, sk mézeskalács,szintén, ezek a díszek a fánk, Pipi nagyon örült mindennek, a fának; a lopkodható szaloncukornak; a díszítésnek és hát persze az ajándékoknak.

Megkaptm életem első szakácskönyvét, igen, sejtettem, h DolceVita-Kriszta könyve lesz, borzasztóan örültem neki, mert kb. ez a nekem való, egyszerű, olasz kaják. Apuka biztos volt benne, hogy szintén ezt kapja, de cseleztem, ő bőven a haladó szint felett jár, Chili&Vanília lett, bár kacérkodtam Gordon Ramsey-kkel is, hát most így alakult.

Azért kíváncsi vagyok, jövőre hogy reagál Pip, most még olyan halovány fogalma van csak, nem sikerült megbeszélnünk nagycsaládon belül, ki hozza az ajándékot, a fáktól elalél és gyönyörködik, imádja, na. Legnagyobb döbbenetünkre magától elkezdett ajándékokat csomagolni: hol a nagymamájának, hol az apjának és boldogan vitte őket. Tiszta döbbenet, persze értem én, hogy másol, tanul, de akkor is. Csomó mindent meg nem másol.

Na meg arra is, milyen lenne egy tök saját szenteste. Olyan még sosem volt.

Azt hiszem, eléggé félreérthető volt az előző írás, főleg általánosságokban értettem az egészet. Azt utálom, hogy már november elején mindenhonnan ez ömlik, ennek ellenére (vagy nem is ellenére) persze 23-án rohangálok a Mamuszba, ahol nem akarnak 4 papírszatyrot adni az egyik méregdrága boltban, pénzért, mert már alig van és hát nekik annyira nem mindegy nyilván, ki veszi meg ezeket. Utálom, hogy fellöknek, pasik(!), egy mukkot nem szólnak. Utálom, hogy szabadságokkal kell bajlódni, mert ilyenkor mindent ki kell írni, ha valós, ha nem. Utálom, hogy túl van bonyolítva. Sajnálom, hogy sok szempontból kényszeres az ajándékozás. Lehetne egyszerű is. Na, hát csak ennyi.

Karácsony, miegymás

Hű, na remélem, lesz ennél jobb is. Persze sok jó volt benne, de sajnos idén rengeteg rémség is. Kívánom, hogy ennél mindig csak jobb legyen, mindenkinek. No majd írok még remélhetőleg többet is meg gyakrabban is, de ez a nyomorodék december rohanós-senyvedős, na. Biztos másoknak is. És akkor most kimondom, lehet kövezni, de én asszem, nem csípem a karácsony körüli felhajtást, hogy idegbeteg, beteg, irracionális, nagyzoló, kényszeres és kötelező. Maga az ünnep, hogy kicsit legyünk együtt, nyugodjunk le az év végére, keressünk kedves dolgokat egymásnak ajándékba, az tök jó. Na de így önmagában, nemtom, én ilyet nem látok. Na ennyit erről, asszem, valami miegymás inkább... Igen, zenécske.