Új kedvenc: Room eleven

A Last FM dobta ma ezt. Még nem hallottam róluk (na ez nem jelent sokat), irtó kedves, vidám, energikus, fülbemászó, jazzy meg minden, amitől ideális szobazene lesz. És biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog mindkét padtársamnak (mármint a gyárban) és B(R)ékának és Jucnak. Meg a férjecskémnek. Na, drágáim, kellemes zerda reggelt!



És még ez is nagyon tetszik:



Sokkal többet meghallgatni még nem volt időm. Bájos az oldaluk: Room eleven.

Hát mégis tudok még rajongani! Néha úgy tűnt, hogy már nem is...

Pipi meg takonypóc. Már attól is sikít, ha meglát a kezemben egy papírzsebkendővel. Éjjel többször ébred szipogva, a cumiját keresgélve (gondolom, mert ha megkapja, akkor hamar vissza lehet altatni). Borzasztó elesett tud lenni egy majd' 10 hónapos gyermek. Immár madárcsicsergés-mentes hajnali szoptatás után nagyon nehéz szívvel teszem vissza az ágyikójába - tegnap nem is sikerült. Hirtelen mély álomba zuhan, szuszog és kapaszkodik a hálóingembe... És végem van, csak nézegetem. Esténként is bealszik újabban evés közben, akkor ketten csodáljuk percekig és bámulunk némán egymásra az apjával.
Nagyon különleges a szülői szeretet (hát persze főleg az anyairól tudok mit mondani). Nincs mihez hasonlítani, ez a legfurcsább benne. Az ember (igen, én) azt gondolná, hogy már annyi mindenen túl van, érzelmi highlightok, megzuhanások, a palettán minden elképzelhető árnyalat és aztán bammm! Megszületik az első gyermeke és vadonatúj szeretet érez, ami tele van szokásos elemekkel: rajongás, bűvölet, féltés, félelem, csodálkozás, melegség, türelem, türelmetlenség, odaadás és még megannyi mindennel, de mégis, valami új mix ez. Leginkább mégiscsak a szerelemhez hasonlít, csak valahogy a hőfoka más, nem ugrál annyira. Kicsit belegabalyodtam ebbe, tulajdonképp most próbálom először megfogalmazni ezt.
Mély boldogság, hogy Pipicsibi eljött az életünkbe.

Gyerekcuccok

Ebben a világban az is jó, hogy nagyon szép dolgokat lehet beszerezni. Természetesen itthon kevéshez lehet hozzáférni - mármint amiket nem itt gyártanak, mert ide szállítani, nos, azzal vannak ismert problémák, ugye. Persze nagy részük elég drága is. Így - egyelőre - marad a csodálat. Ezt ma találtam, nem is tudtam, hogy a Women's Secret gyerekcuccokkat is gyárt. Szuperjók, mint a felnőtt cuccaik is.



Itt lehet megnézni a ruhákat, nagyon helyesek. És ami extrán meglepő, hogy le lehet tölteni valami katalógust (exe, így nem nagyon nyitogattam), macre és pc-re is megcsinálták. Na, ilyet... Szeressük a Women's Secretet. (Apropó, itthon nincs gyerekcucc a boltokban, ugye?)

Jó dolgok

Egy rakás jó dolog történik. Rövid ideje van a Facebookon egy szerencsehozó macskám. Hümm.

Szóval csak szép sorjában. Egész héten pörögtünk Pipicsibivel (aki mára megtanult buborékot fújni a nyálából. azt mondogatja: "mamama" és közben buborékot fúj. ezek a gyerekek...). A doki szerint alulkalorizált, szerintünk pöppet soványka, magához képest. Így aztán plusz 2(!) etetés lett beiktatva. 2 hónap és azon fogunk sopánkodni, hogy a sonka lábú Kucukánk nem indul el az istennek sem.
Meglátoggatuk Burnuct, akivel valami furcsa oknál fogva hasonlítanak egymásra, talán itt nem látszik annyira és ez már vagy 2 hónapja készült, de azért tessék elhinni.



Jó volt, rövid volt, mint mindig. A gyerkőcök egész jól elvoltak egymással-egyedül - és itt az egész jól egy nagyon pozitív dolog ám -, anyukák meg még inkább. Ja igen, Burnuc és Pipicsibi gyakorlatilag egyidősek, ami nagyon különlegessé teszi a kapcsolatunkat.
Hazafelé menet segített felszállni a villamosra egy fiatal srác. Ez állt a pólóján: "Tenyésztésre nem javasolt." Vétóznék.
Csütörtökön megleptünk nagymamit (az én anyukámat) és megjelentünk egyszercsak. Ez relatív nagy dolog, mert kicsit lejjebb lakik a Duna mentén, olyan 60 km-re. Hát, borzasztóan örült. Hirtelen el sem hitte, tényleg ott állunk Pipivel.
Aznap meglátogattuk V-t is és Zalavári Békát meg Totti bácsit - ők hárman így egy család. Béka szuper jófej. Vigyoros és nézelődik. Persze elsírta magát a kezemben, de ez így is van rendjén. Tessék megnézni V blogját, itten vagyon: http://zalavari.blogspot.com/ .
Pénteken jöttünk vissza, jó kis szekszárdi gyorssal, amin szerencsésen ott maradt a szebbik pénztárcám, amit természetesen csak néhány napja használok újra. Itthon vettem észre, hogy eltűnt és csak reméltem, hogy azon a buszon maradt és nem a 206-oson sikerült kibohóckodni a táskámból - brutális dugó volt és már mindent előhalásztam Pipinek a táskámból, hogy kicsit kevésbé legyen ideges. Pár telefon után kiderült, hogy a sofőr megtalálta és másnap elküldik egy busszal. Így is történt, meg is kaptam, hiánytalanul. Hát ez meg milyen szerencse? Ezúton jelzem, kicsit visszatért az emberekbe vetett bizodalmam.
A hétvégét meg nyomorult takarítással töltöttük, itt vendégeskedett Berci kuty, aki mindent jól összeszőrözött, felmászott az ágyunkra, ahonnan még sikerült leparancsolni, a kanapén aludt, ahonnan első éjszaka sikerült leparancsolni, a másodikon pedig már nem. Makacs darab. De nagyon szerethető így is. Beagle. Mindent elmondtam. (Majd lesz kép is, csak le kéne tölteni a gépről).

Szobazene, inkább hétfő reggelre, mert borzasztó gyors (legalábbis vasárnap estére...):

Napi bölcsesség

Ma ittam a Bambiban is finom tejeset, pöttyös bögréből. Kár, hogy a gyomrom már nem emlékszik arra, hogy régebben napi hatnak is fittyet hányt. (Aki megfejti, honnan jön és mit jelent a fittyet hányni, meghívom egy finom tejesre.)

ŐszBecsavarodik

Tulajdonképp szeretem az őszt is. Meg minden évszakot, amikor érkezik. De nem tagadom, nyári gyerek vagyok és akkor érzem igazán jól magam. Szomorkodni kezdek, amikor este nyolckor már sötét van. Pedig hol van még a délután négykor sötétedés, amitől igazán becsavarodok. Ma kicsit sötéten látom a dolgokat, bocs.

Fél kilenckor arra ébredtünk, hogy valamiért fel vagyunk dagadva mindketten férjecskével, Pipicsibi még alszik, esik az eső és hideg van. Fura egy reggel. És még mindig nem ébredtem fel, pedig már negyed 12 van. Az eső elállt, talán megpróbálhatunk egy sétát és egyúttal bevásárolhatunk a drogériában.

De végre valami jóról, szépről is írnék, mert az is rengeteg történik. Ezt a csodát múlt héten kaptam meg, 6-os mezszámú barátném, továbbiakban V készítette a születésnapomra:



Úgy meghatódtam, amikor megláttam (először és másodszor is, először képen láttam, aztán pár nap múlva élőben is), el is pityeregtem magam, ez annyira személyes és kedves és az egész kézimunka, szóval melós is - ilyet akkor csinál valaki azt hiszem, ha nagyon nagy szeretet érez. Ja igen, az még hozzátartozik a dologhoz, hogy nagyon bírom a baglyokat, ezért is figyel ez a nagyszemű itt a borítón. A borító egyébiránt egy verseskönyvet rejt, amit nekem kell megtöltetnem másokkal, méghozzá gyerekversekkel, Pipicsibinek. Szóval, ha valaki olvas, elkezdhet gondolkodni a versen, mert megyek a könyvvel hamarosan. És nemsokára megnyílik V boltja az Etsy-n, meg lehet majd csodálni őket.

Eléggé mozgalmas hétnek nézünk elébe, ide-oda rohangálunk, látogatunk, meglepetés-látogatunk, dokikhoz megyünk, lomtalanítunk - azért majd próbálok előkerülni. Arról már nem is beszélve, hogy anyuka a héten tán 3D-s motzit is lát, mert olyat még sose, na meg Zap Mama koncertre megy, csuhajja! Jó lesz. Ízelítő a vidám Zap Mamából:



Itt pedig a komolyabb, DJ Krush-sal (akit szintén nagyon bírunk):

Már megint

Most ettől. Ójaj.

New skin

Pajtikák, ez a blogspot egy kicsit kaka. Olyan nehézkesen működik. A lányok, ha kicsit változnának, új hajat csináltatnak. Meg új skint a blogjukra, hehe. Ilyen szép elcseszettet (jelzem, a hülye blogspot írja, hogy méretre vágja a képet, csak azt nem írja, hogy ez nem fog beleférni a keretbe. áááááááááá...)

Szóval, new skin, persze még van mit piszkálni rajta. És mondhatni remekül, kikaparódva a rémálomból. Részletek majd egyszer, most nem megy.

Van új szobazene! Megjelent a 4. Verve Remixed, jipppijé, tessék belehallgatni:



Csókmók.