Getting better

Kicsit már jobb, kicsit már jobban. Egy kicsit kevésbé killer zenécske:

Creep

I'm a weirdo...

Két éve

Már két éve. Ostoba közhelyek jutnak eszembe. Mintha tegnap lett volna és közben mintha ezer éve. Hogy lehet egy érzés ennyire kettős jóval a tinédzserkor után?
Próbálok csak az entom-centom-ra emlékezni, egész sok sikerrel. Valahogy törlődnek a rossz emlékek a halottakról. Illetve ez nem igaz. Nem törlődnek. Csak borzasztó előhozni őket. Mintha bűnt követne el az ember.
Nem beszélünk róla, senki sem. Csak elcseszett utalások, fájdalmas pillantások és hangos nyelések. Pedig biztosan mindannyian szeretnénk beszélni.
Úgy sajnálom, hogy nem látta a lányomat...

Szobazene

Ma csak ilyen röviden. Nagyon bájos a video.

Pipicsibi

Miért Pipicsibi beceneve a lányomnak?



Mi más lehetne?

Rendületlenül lépeget továbbra is és folyamatosan magyaráz. Hirtelen megtanult minden magyar mássalhangzót kiejteni és próbálkozik. Valamint időnként reagál a Hol a lámpa? játékra. Mindent értek, miért az első év a legcsodásabb időszak.

És tegnap itt volt Béka nálunk, majd' egy éve nem találkoztunk és csacsogtunk öttől este tízig, végre! És nem is tudom, megnézte-e végül a My Blueberry Nights-ot és vajon tetszett-e neki. Mert nekem nagyon nem, pedig Jude Law, Norah Jones, Rachel Weisz és Natalie Portman, mind szuperek szerintem, de valahogy a film maga, az ahelyett, hogy kedves lenne (pedig mintha az akarna lenni), művészieskedő és csinált lesz, na mindegy. Azért persze meg lehet nézni, nem rettenetesen rossz, csak valahogy nem hagy jó érzéseket.

Hip-hip Cseh Laci, úristen, milyet úszott...
Csak így tovább!

Megjöttünk

Nagyon béna ez az animáció, de nem találom máshogy ezt az Amorf Ördögöktől... Szóval megjöttünk a Balatonról, újra itthon, jippijé! A mai közhely, hogy mindenhol jó, de hazajönni a legjobb, főleg egy apró poronttyal. Apropó, apró poronty: LÉPEGET!!! Kapaszkodva, oldalazva, de megindult. Könnybe is lábad a szemem mindig...
Balatoni életképek meg majd jönnek, ha megkapjuk, most nem vittem a gépet, viszont nővérkémék gépével azért lőttem néhányat. Hirtelen ennyi, ebédidő van és korog a gyomrom.

Sűrű napok

Micsoda hét! 3 napja tulajdonképp egymás kezébe adják a kilincset a vendégek és ez csodás. Ami még szebb, hogy mindenki messziről jött (nézzük csak, jött Maj Göteborgból, aztán jött Gatchan Brightonból, végül jött B és F Hannababával épp Londonból, egyébként Amerika és Kanada közt ingáznak általában). És még itt volt az unokahúgom is a kicsi Jázmin babájával (na jó, ő már kész kiscsaj a másfél évével), ők Dunakesziről, ami nincs olyan messze, de azért mégis. Nagyon jó ez a pörgés. És olykor rémisztően nagy ez a világ, hogy a napi közhely is meglegyen.

Pipicsibi meggyógyult, olyannyira, hogy újra önmaga, kedves, barátságos és mosolygós, elég jól reagál az idegenekre is, igaz, újabban nagyon bújós lett. És aaaalszik éjjel, már 3 napja. (kop, kop, kop) Könyörgök, ne mondja senki, hogy minden csoda 3 napig tart... Köszönöm.
Aztán mindjárt megyünk a Balatonra, nagyon várom, kár, hogy őt még nem lehet bevinni a vízbe, no de jövőre már talán lehet és bohóckodhatunk valami vidám és szuperbiztonságos úszógumival. Addig meg marad a kicsi, felfújható medence neki.

Közben megjött Szundi kapitány, úgyhogy megyek is vele, viszlát, csak még egy kis zenécske ide, egy ska-Take Five, legnagyobb meglepetésemre. Vicces.