Pipicsibi szerencsés kislány. Nem fog elmúlni nap, hogy ne gazdagodjon legalább egy ilyen élménnyel.
Micsoda szövetség ez kettejük közt, ha már most így incselkedik és pózol neki:
Hát ez az, kérem szépen, a varázslat.
2008. júl. 7.
Varázslat
Egész kicsi koromban az apukám sokszor varázsolt nekem. A kedvecem az "entom-centom pampalentom"-kezdetű volt, ami általában csiribú-csiribával ért véget. Nagyra nyitott, csillogó szemekkel nézhettem, ahogy valóban elővarázsolja a Pufit a spájzból (gőzöm sincs, hogy szedte elő észrevétlenül). Ez a legkedvesebb emlékem róla.
Pipicsibi szerencsés kislány. Nem fog elmúlni nap, hogy ne gazdagodjon legalább egy ilyen élménnyel.
Micsoda szövetség ez kettejük közt, ha már most így incselkedik és pózol neki:
Hát ez az, kérem szépen, a varázslat.
Pipicsibi szerencsés kislány. Nem fog elmúlni nap, hogy ne gazdagodjon legalább egy ilyen élménnyel.
Micsoda szövetség ez kettejük közt, ha már most így incselkedik és pózol neki:
Hát ez az, kérem szépen, a varázslat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem is incselkedik. Vagy ha incselkedik, az az izgalmas fényképezőgépnek szól, nem az apjának. Erre bizonyítékom is van: egy jól koreografált kísérlet során egyenlő távolságra Pipicsibitől leraktam a gépet a padlóra, és én is leültem.
Persze, hogy a gép felé indult el.
Megjegyzés küldése