Na de, nyúl, ha mondom. Lakótársam nagyon kedves, rég külhonba szakadt barátja végre itthon, kis családjával együtt, neki is van egy Pipicsibi-forma lánya, alig két hónappal idősebb. Gondoltuk, akkor kellene valami mégiscsak magyar ajándék a kiscsajnak, ami jófej is. Lehet találgatni. Igen, kockásfülű plüssnyúl lett belőle, no meg könyv formájában is csak beugrott a kosárba. Hát én a mesét is imádtam, de egy ilyen plüssnyúl maga a csoda, bájos, naaagy szemei vannak és irtó puha.
Ugye mindenki emlékszik???
Ezt a képet magáról a weboldaláról szedtem le. Aranyos meg jó, hogy van ilyen. Külösen az Így készült megható. Na de 4500-ért ez? Szóval cuki meg minden, de így ez kicsit túlzás. Meg hogy a felnőtt- és gyerekpóló is ugyanannyiba kerül? Ez szerintem szomorú. És azért annyira nem menők. Na mindegy, azért szeretjük továbbra is.
Na meg még azt a Wikipédiáról tudtam meg, hogy nem is helyes így: kockásfülű nyúl, hanem így lenne az: kockás fülű nyúl. Gyerekek, jól jegyezzétek meg!
Búcsúzóul egy epizód, jó éjszakát!
1 megjegyzés:
Hát igen, ha a kockásfülűnyúlnak jobb lenne a marketingje, simán dobogós lenne a manapság oly divatos "extrémjátékbaba"-bizniszben. Totál pszichedelikus, van egy kis finom popart beütése, de mégsem steril. Nagyon menő.
A karakternél már csak az epizódok zörejei jobbak, a hiperzseniális Nyerges András munkája (ő csinálta a kor szinte összes rajzfilmjét, több generáció halláskultúráját alakította alapvetően).
A könyvben meg csak az a baj, hogy a figurák beszélnek, a nyúl meg gondolatbuborékokat ereget! Ez teljesen tönkrevágja az eredeti rajzfilmek különös, prelingvisztikus világát. (És milyen ronda a tipo!)
Megjegyzés küldése