Egész kicsi koromban az apukám sokszor varázsolt nekem. A kedvecem az "entom-centom pampalentom"-kezdetű volt, ami általában csiribú-csiribával ért véget. Nagyra nyitott, csillogó szemekkel nézhettem, ahogy valóban elővarázsolja a Pufit a spájzból (gőzöm sincs, hogy szedte elő észrevétlenül). Ez a legkedvesebb emlékem róla.
Pipicsibi szerencsés kislány. Nem fog elmúlni nap, hogy ne gazdagodjon legalább egy ilyen élménnyel.
Micsoda szövetség ez kettejük közt, ha már most így incselkedik és pózol neki:

Hát ez az, kérem szépen, a varázslat.