Két éve

Már két éve. Ostoba közhelyek jutnak eszembe. Mintha tegnap lett volna és közben mintha ezer éve. Hogy lehet egy érzés ennyire kettős jóval a tinédzserkor után?
Próbálok csak az entom-centom-ra emlékezni, egész sok sikerrel. Valahogy törlődnek a rossz emlékek a halottakról. Illetve ez nem igaz. Nem törlődnek. Csak borzasztó előhozni őket. Mintha bűnt követne el az ember.
Nem beszélünk róla, senki sem. Csak elcseszett utalások, fájdalmas pillantások és hangos nyelések. Pedig biztosan mindannyian szeretnénk beszélni.
Úgy sajnálom, hogy nem látta a lányomat...