Nyúl

No, ez egy olyan téma, ami viszonylag gyakran előkerül majd (ha én is gyakrabban előkerülök majd itt), tekintve, hogy ez az én lakótársam totemállata (és hát az én anyai vérem az bizony Nyúl ám). Lehet, hogy Bella issza meg majd a levét? Anyuka meg macskamániás lett, ez kis piros cica itt jobbra is ezért ugrott ide.

Na de, nyúl, ha mondom. Lakótársam nagyon kedves, rég külhonba szakadt barátja végre itthon, kis családjával együtt, neki is van egy Pipicsibi-forma lánya, alig két hónappal idősebb. Gondoltuk, akkor kellene valami mégiscsak magyar ajándék a kiscsajnak, ami jófej is. Lehet találgatni. Igen, kockásfülű plüssnyúl lett belőle, no meg könyv formájában is csak beugrott a kosárba. Hát én a mesét is imádtam, de egy ilyen plüssnyúl maga a csoda, bájos, naaagy szemei vannak és irtó puha.

Ugye mindenki emlékszik???



Ezt a képet magáról a weboldaláról szedtem le. Aranyos meg jó, hogy van ilyen. Külösen az Így készült megható. Na de 4500-ért ez? Szóval cuki meg minden, de így ez kicsit túlzás. Meg hogy a felnőtt- és gyerekpóló is ugyanannyiba kerül? Ez szerintem szomorú. És azért annyira nem menők. Na mindegy, azért szeretjük továbbra is.

Na meg még azt a Wikipédiáról tudtam meg, hogy nem is helyes így: kockásfülű nyúl, hanem így lenne az: kockás fülű nyúl. Gyerekek, jól jegyezzétek meg!

Búcsúzóul egy epizód, jó éjszakát!

Visszakukk

Minden nap gondolok erre a kis blogocskára meg hogy ide kéne kukkantani és valamit szöttyögni. Ma sikerült, bő egy hét után.

Visszatérve arra a kis villogó 28-ra, ilyen csodaszép és mennyei finom tortát csinált nekem a lakótárs:



És aztán este, végrevégrevégrevégre eljutottam Matthew Herbert Big Bandre, micsoda koncert volt... Utoljára egy Deti Picasso-koncerten volt ilyen mélyreszaladás, ott elsírtam magam a Ninarén. Herbertre iszonyú régóta várok (a Citadellás dídzsézés kritikán aluli volt), másrészt sokkal jobb, mint amit vártam, kicsit féltem, hogy annyira kifacsart zene lesz ez, amit már nem bírok meghallgatni, de valahogy tökéletes volt az arány. Ez volt az utolsó szám (nagyon bíztam benne, hogy előadják), csak nem Dani Siciliano és ez a hölgy volt, hanem egy harmadik, akinek a hangja minden mikrofon nélkül is simán telezengte volna a Teátrumot. És mennyit röhögött! Nagyon helyes volt. Szóval az Audience:



És ha már szóba került, ez lenne az eredetije, a nembigbandes:



És most el is öntött ez a zene meg a hozzá kapcsolódó emlékek és 2 napja alig aludtam, mert Pipicsibikénk beteg és éjjel órákig fent és ez rettenetes, már nincs is hangja, csak kis repedtfazék. Úgyhogyviszlát.

+1

Haladás?

Újfent ott tartok, hogy gyerkőcöket szeretnék fényképezni, egyelőre hobbiból, de egyszer jó lenne munkának is.

Íme két friss kép, tegnapról:





Ha olvas engem valaki, megtenné, hogy mond valamit ezekről? Tetszik, nem tetszik? Köszi. A kritika sokat ér.

És elérkezett a nagy nap, Pipicsibi ma pipit eszik! Ah, a húsevés áldásos hatása, végre igazán tápláló, laktató ennivalókkal tömhetjük a pociját, talán aludni is fog végre egész éjjel. Amúgy remekül eszük, eddig csak a paradicsomot utasította el. Kétszer kapott eddig bébiételt, mindkettő gyümölcs volt mindenféle vacakkal megtömve (ebben a korban még nagyon nem ajánlott dolgokkal is, mint a citromlé!!!), igyekszünk főzni neki mindig. Hát persze néha nehezebb lesz, de újabban nagyobb piacozás vagy séta alkalmával már a reggeli mellett készül az ebédje, szépen magunkkal visszük, és etetjük, pl. tegnap a Bambiban.
Már-már tökélyre fejlesztette a felállás kapaszkodós művészetét, a másodperc törtrésze alatt sikerül neki és próbálkozik minden elengedésével, állva. Tétován lépeget is a járókában, úgy vélem, nem sok hiányzik az első stabilabb lépésekhez.
Legeslegújabb szokása fejének döntése jobbra és balra, főleg evés közben, főleg, amikor füttyögök neki. Hihetetlenül bájos. És még a szempillái is megnőttek, dús, szépen visszakunkorodó lett, kis csillag- és vágottszemű baba. Mostanában meg is szokták állítani idegenek és gyönyörködni benne. Egyelőre jól bírja.

Apuka a héten úgy döntött, szuperapus lesz, ami rám nézve fantasztikus felszabadulást hozott. Elég rendszeresen mosogat, rengeteget főz nekünk, Pipicsibinek előre, be a frigóba. Lelkes, vidám és imád minket. És ma még a hülye hálózati kártyát is megszerelte valahogy. Hát egy hőőős!

És ma talán én is az leszek, ha végre kimegyek sportolni (kosarazgatni) egy keveset. Let's see...

Varázslat

Egész kicsi koromban az apukám sokszor varázsolt nekem. A kedvecem az "entom-centom pampalentom"-kezdetű volt, ami általában csiribú-csiribával ért véget. Nagyra nyitott, csillogó szemekkel nézhettem, ahogy valóban elővarázsolja a Pufit a spájzból (gőzöm sincs, hogy szedte elő észrevétlenül). Ez a legkedvesebb emlékem róla.

Pipicsibi szerencsés kislány. Nem fog elmúlni nap, hogy ne gazdagodjon legalább egy ilyen élménnyel.

Micsoda szövetség ez kettejük közt, ha már most így incselkedik és pózol neki:



Hát ez az, kérem szépen, a varázslat.

World Tibet Day - Tomorrow

World Tibet Day