2008. okt. 8.

töpreng

Tegnapelőtt kezdtem éhen halni épp, miközben V-vel beszéltünk, majd a spázjban fellelhető cuccok alapján adott tippeket, mit is főzhetnék (V kedves, nagyon köszi, sokat tettél ezzel). Na, lett belőle toszkán paracsomleves és palacsinta, a világ legjobb receptje alapján, persze sosem lesz olyan, mint az anyukámé. Az, egyszerűen mennyei, melegen és csepp cukros kakaóval a közepén. Aztán annyira felpörögtem, h este ezt az egyszerűen tökéletes sütőtökös-póréhagymás pennét is megcsináltam, az édeskés tök a sós fetával, na meg valami extrán fűszerezett olívabogyóval egy kisebb ízorgia. A legfurább az egészben az, hogy eléggé húsfaló lennék, bár inkább a fehéreket szeretem, de ezekben egész nap nem volt és nem is hiányzott. Hiába, a fűszerek és jó alapanyagok csodákat tesznek.

.......
Hosszas kajaügyi felvezetés után a töprengés tárgya, az ma anyuka lenne. Így sok év után már pontosan tudom, hogy egyedül nem tudok megtanulni dolgokat, de ha valaki megmutatja, elég gyorsan megy, magamtól nagyon ritkán kezdek bármi újba, (ugyan belendülök időnként magamtól is) de leginkább lökdösni kell erre-arra és aztán megyek már magamtól is. Ez a semmiben nem igazán jó, de érdeklődő típusúak sajátja? A lustáké? Nem tudom... Valahogy az az érzésem, jó lennék valamiben, de nem találom és egyre kevesebb esély van rá, hogy előkerüljön.
Néha mintha nem is lennék.
Micsoda nyomoronc dolgok kerülnek elő egy totál kialvatlan kandiscukorból, juj.


london - smoke city
.......

1 megjegyzés:

ZeKa írta...

máj plezsör kedves. ma mit főzöl? :)